A pénzügyi válság megjelenése óta Magyarországon érdemi lépések nem történtek a devizahitelesek irreális terheinek csökkentése érdekében. Sorra dőlnek be a hitelek, emberek tucatjai kerülnek az utcára, miközben ötletelésen és működésképtelen támogatási modellek generálásán kívül alig történt valami. Eközben megszületett a bankadó, amely újabb hivatkozási alap arra, hogy a bankok a lakosságra hárítsák annak költségeit. Bővebben... Hozzászólások (5)
Nagy a választék városunkban a nagy és a még nagyobb áruházak között, ennél már csak a közepesekből és a kicsikből van több. Az ember fia mit tehet, besodródik olykor egyikbe-másikba, áldozunk a vásárlás oltárán, kell a száraz zsemle, meg az újracsomagolt sajt is odahaza. Mintha furcsa panoptikumban járnánk, bevásárlókocsinkkal csak úgy suhanunk a hasznos és még hasznosabb holmik között. Ám ez a relatív magány nem tart sokáig, mert hiszi, nem hiszi az olvasó, itt bizony hús-vér emberek is dolgoznak!
Sem vállalkozásom, sem ingatlanom nincsen Pécsett, a Király utcában. Jó az ilyet előrebocsátani. Ettől kezdve „bátran” lehetek bátor. Egy éve zajlik egy útfeltárás, aztán felújítás, a Nagy Flórián utcától keleti irányban, egy ötven méternél talán nem is hosszabb szakaszon. Hogy ez még nem készült el, az maga a szégyen! Meg kár azoknak, akik ott üzletet üzemeltetnek.
Tizenkét éve raktam le a krétát és fordítottam vélhetően végleg hátat a katedrának. Azóta sem felejtettem el azokat a szép napokat, amikor így június elején abban a bizonyos általános iskolában megjelentek a tanítványok, szép és kevésbé tetszetős, ám nekem akkor is kedves csokraikkal és mosollyal arcukon. Ilyenkor feledte minden tanár az egész éves hajtást, a kudarcokat, a megbántást és megbántódást, egyszóval mindent. 
I
.jpg){kind=logo}
