Kezdőlap > Közélet > Minden kisgyermekkorban dől el

Minden kisgyermekkorban dől el

2012. május 21. hétfő, 09:28 Közélet
PDF

A PTE Közgazdaságtudományi Karán május 18-án egy karrierválasztási és munkapiaci lehetőségeket ismertető workshopon vehettek részt a nagybetűs Életbe esélyekkel, felkészülten kilépni szándékozó egyetemisták. A PályaSúgó elnevezésű rendezvény Pécsett egy országos roadshow második állomása volt. (Képünkön dr. Fazekas Károly, az MTA KRTK főigazgatója épp előadását tartja.)

 


 

A rövid, lényegre törő előadásokat az MTA KRTK (Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont) munkatársai tartották az érdeklődőknek.  A workshop szervezői a programra regisztrált hallgatók közt értékes nyereményt sorsolt ki. Természetesen nem csak ezért volt érdemes ellátogatni péntek délelőtt a KTK-ra, hanem a tartalom miatt is.

Dr. Fazekas Károly, az MTA KRTK főigazgatója egy kevesek által érintett témakörrel foglalkozott. Előadásában azt járta körül, hogy a 21. századi iskolában milyen 21. századi kompetenciákat kell elsajátítani ahhoz, hogy az egyén talpon tudjon maradni, versenyképes legyen a jelen társadalmában. Felmérésekből kiderült, most a nem rutinszerű interaktív és analitikus munkát végző emberek nyerhetnek, a kor legnagyobb vesztesei pedig a fizikai és nem fizikai rutinfeladatokat végző társaink. Ami azonban ennél is lényegesebb pontja volt az előadásnak, az a kisgyermekkorban történő fejlesztés elemi fontossága, ugyanis, mint azt kimutatták, akinek ebben a korban nem segítenek kifejleszteni a koncentrációképességét, a tanulásra való hajlamot, az intuitív gondolkodást, az önfegyelmet és a csapatban való munkát, nagy nehézségekkel fog szembenézni élete során. A fejlesztő környezet pedig a család és az iskola kell, hogy legyen. Magyarországon azonban erre a problémakörre nem fordítanak kellő figyelmet. A miértekről és a hogyanokról beszélgettem Fazekas professzorral.

- A magyar tudományos életben, illetve az oktatásügyben foglalkoznak ezzel a problémakörrel? Hiszen először a problémát magát kell felismerni.

- Természetesen vannak olyan kutatók és oktatók, akik ezzel a problémakörrel foglalkoznak, de az az ismeret, amit ők is és szerte a világon ebben a tárgykörben már tudunk, nem épül bele az oktatáspolitikába illetve az ezekkel kapcsolatos döntésekbe.

- A 21. században teljesen más kompetenciákat kell elsajátítanunk, mint elődeinknek. Miért?

- Előre szeretném bocsátani, hogy természetesen szükség van szakmai kompetenciákra, alapkompetenciákra: tudjunk írni, olvasni, értelmezni a szövegeket, értelmesen kifejezni magunkat és legyenek az adott szakterületre vonatkozó megfelelő speciális ismereteink. Azonban mára már ennél sokkal többre van szükség. Talán a legfontosabb a tanulási képesség, hiszen mindannyian tudjuk, hogy egyre gyorsabban, egyre rövidebb idő alatt változik meg a körülöttünk levő világ. Képesnek kell lennünk arra, hogy újabb és újabb dolgokat tanuljunk meg és ezt a tanulási képességünket meg is kell tudnunk tartani. Önmagában ez természetesen nem elegendő. Képesnek kell lennünk felismernünk problémákat, majd „feltalálnunk” rájuk megoldásokat, olyanokat, amelyeknek ma még nem vagyunk birtokában. Az oktatástudomány, a magatartástudomány, és a pedagógia tapasztalatai azt mutatják, hogy az oktatás és a nevelés ezeket az innovációs képességeket képes fejleszteni. Nem mindenkinek kell a világot gyökeresen megváltoztatni, de a saját foglalkozási területén új és új dolgokra, problémákra teljesen újszerű megoldást szükséges találnia. A másik változás, hogy egyre kevésbé jellemző ránk, hogy egyedül dolgozunk, helyette csoportban kezdtünk el tevékenykedni. Képesnek kell lennünk a team-munkára, figyelembe kell venni, hogy nagyon különböző emberekkel dolgozunk együtt. Ezért fontos, hogy már kisgyermekkorban, az iskolában is nagyon különböző képességű gyerekek kerüljenek egy-egy tanulócsoportba. Az iskola csoportmunkára kell, hogy épüljön, ahol a gyerekeknek különböző feladatokat kell megoldaniuk. A közösségben való munka iránti motiváció meg kell, hogy maradjon egész életünkben.

 

 

- Professzor úr az előadásában többször kihangsúlyozta, hogy a koragyermekkori fejlesztés a legfontosabb. Én viszont azt látom, hogy Magyarországon most a felnőttképzés nagy „divat”. Ezen hogyan lehetne változtatni?

- A felnőttképzés nagyon fontos és Magyarország ezen a területen is sereghajtó Európában. A kora gyerekkori fejlesztés azonban mindennek az alapján a tanulás későbbi szakaszai csak azokra a készségekre építhetnek, melyeket már kisgyermekkorban megszerzünk. Ez nem az én véleményem. Nyugodtan kijelenthetem, ezek a tények. A gyerekkorban dőlnek el a dolgok, ezt mindenki tudja, aki ezen a területen dolgozik és való igaz, hogy erre fordítunk a legkevesebb figyelmet. Ráadásul a gyerekek egyre nagyobb hányada olyan környezetben él, amely nem stimulálja arra, nem készíti fel és nem teszi képessé arra, hogy a későbbiek során sikeresen megszerezze azokat az ismereteket, a 21. századi kompetenciákat, ami a boldoguláshoz szükséges.

Továbbmegyek: a készségek megszerzése nem is kisgyermekkorban kezdődik. Nagyon sok vizsgálatot végeztek azzal kapcsolatban, hogy azok az ártalmak vagy pozitív hatások, amelyeket a terhesség ideje alatt, tehát születésünk előtt kapunk, egész életünkre meghatározóak. A születési testsúlybeli eltérés az adott népesség átlagához képest már előrejelzi azt, hogy mi fog történni a gyerekkel az elkövetkező 6, 10, vagy akár 50 évben.  A kérdés: a család megadja-e azokat a stimulusokat, amelyek kifejlesztik a gyerekben a tanulási képességet, a motivációt? Ha a család erre nem képes, akkor tudunk-e segítséget nyújtani az édesanyának, édesapának vagy tudjuk-e a gyereket olyan közösségbe helyezni, a bölcsődei, óvodai nevelés képes-e segíteni ebben a folyamatban?

Amikor a gyerek iskolába kerül, már rendelkeznie kellene ezekkel a képességekkel. Ha nem tud koncentrálni, akkor tanulni sem tud és kudarcok sora következik. Magyarországon sokat panaszkodnak arról, hogy a gyerekek nem szeretik a matematikát, természettudományokat. Megoldásként azt találták ki, hogy növeljük a természettudományi szakokon az államilag finanszírozott helyek számát. Csak az a baj, hogyha ezekben a gyerekekben az említett a képességek nem épülnek ki korábban, akkor egyetemista korban már reménytelen az ügy. Ahhoz, hogy a természettudományos oktatás sikeres legyen, pici korban kell elkezdeni felkészíteni a gyermeki agyat a matematikai gondolkodása. Ha ez sikerül, akkor könnyebb felépíteni rá egy sikeres általános és középiskolai oktatást. De ha nem épülnek ki az alapok, akkor esélytelen a dolog.

 

A PályaSúgó reklámfilmje

 

- Magyarország mennyire van elmaradva az oktatás minőségében? Be lehet hozni a lemaradásunkat?

- Magyarország nem ebben a tekintetben van elmaradva. Nagyon sok nemzetközi összehasonlító vizsgálat van ezen a területen, utalhatunk például a PISA felmérések eredményeire. Hazánk a kompetencia-felmérésekben nem tér el az OECD országok átlagától. Valamiben viszont nagyon. Magyarország talán a legszélsőségesebb példa arra, hogy mennyire meghatározza a gyerek teljesítményét a család gazdasági-társadalmi háttere, valamint az iskolának a minősége. Vajon képes-e az iskola kompenzálni azt, amit a család nem tud nyújtani, mert egyszerűen nem rendelkeznek a megfelelő eszközökkel? Ebből a szempontból – nyugodtan mondhatom – a világ legrosszabb helyzetben levő országai közé tartozunk. A gyerekeknek ráadásul egyre nagyobb hányada születik ilyen közegbe, amelynek kezelésében a magyar oktatási rendszer is sikertelen.

Köztudott, hogy tanulmányi versenyeken előkelő eredményeket érünk el, ezzel a ténnyel szoktunk is büszkélkedni. Azonban ki kell egészíteni a képet: ha azt nézzük, milyen eredményeket tudunk felmutatni a legjobban teljesítő országok körében, és a gyerekek milyen arányban fordulnak elő nálunk a legmagasabb teljesítménytartományban, akkor azt kell mondanom, hogy ebben sem mutatunk kiemelkedő eredményeket. Magyarország az átlagos teljesítménnyel rendelkezők közé sorolandó. Természetesen nem lehetünk igazságtalanok. Ha figyelembe vesszük, hogy a magyar oktatási rendszernek milyen anyagi eszközei vannak, elmondhatjuk, hogy a tanárok, a tanítók az ebben a környezetben maximálisan kihozható szintet ki is hozzák a rendszerből.  Azt gondolom, hogy az oktatás rendszerének egészét kellene fejleszteni ahhoz, hogy ezek a fent említett eredmények jelentősen javuljanak, különösképpen a leghátrányosabb helyzetben levő gyermekek esetében.

A kisfilmben is említett kutatás az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézet TÁMOP-2.3.2 kiemelt projekt (amely az Európai Unió és a Magyar Állam támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg) Munkaerő-piaci előrejelzések készítése, szerkezetváltási folyamatok előrejelzése című program keretében készült.

A hozzászólásokat lezártuk. Nem küldhet több hozzászólást.

Kiemelt partnereink

Hirdetés
Hirdetés