Kezdőlap > Kultúra > Irodalom > 95 éve szabadult fel Pécs városa a szerb megszállás alól

95 éve szabadult fel Pécs városa a szerb megszállás alól

2016. augusztus 21. vasárnap, 08:06 Dr. Radó Bálint Irodalom
PDF
A pécsi polgárok közül bizonyára még többen emlékeznek arra, hogy a rendszerváltás táján milyen viták előzték meg annak eldöntését Pécsett, melyik napot tegyék meg a város napjának. Végül szeptember 1. mellett döntött a közgyűlés, mivel ezzel a dátummal küldte meg V. Orbán pápa 1367-ben a pécsi egyetem alapítását engedélyező oklevelét. 

Egy másik nap is szóba került, mégpedig augusztus 21.  A szerb uralom alól 1921-ben ezen a napon szabadult fel Pécs szabad királyi város, miképpen Baranya vármegye nagy része is, leszámítva a baranyavári járást, amely csak 1941-ben került vissza a Magyar Királyság birtokába a szomszédos Bácskával, illetőleg a Muravidékkel együtt. De többek között Baja, sőt Újszeged is hasonló módon ünnepelhetett a Szent István király ünnepét követő napokon 1921-ben, hiszen ott is akkor szűnt meg a megszállás.

1918 novemberében Belgrádban Károlyi Mihály, Jászi Oszkár, Linder Béla, Hatvany Lajos és Bokányi Dezső jelentek meg Franchet d’Espèrey francia tábornok előtt, aki az antant keleti hadseregeinek főparancsnoka volt. Az elhíresült találkozás után Linder által november 13-án aláírt ún. katonai konvenció többek között lehetővé tette a szerb csapatok maradását egy demarkációs vonaltól délre. Ez a vonal a Drávánál kezdődött Babócsa és Barcs között, majd Szigetvártól, Bükkösdtől, Orfűtől, Hosszúheténytől, Pécsváradtól, Apátvarasdtól, a Duna-Tisza közén Bajától, Felsőszentivántól, Kelebiától, Röszkétől északra húzódott.
 
A konvenció másnapján, 1918. november 14-én kezdődött Pécs törvényhatósági jogú város életében az a gyászos időszak, amely a szerb megszállást és a megszállókkal kollaborálók dicstelen ténykedését jelentette. Az akkor uralkodó áldatlan közállapotokra most ki nem térve elegendő arra utalni, hogy a Széchenyi téri Lóránt palotában berendezkedett szerb városparancsnokság a „minél rosszabb, annál jobb” elvét követve bátorította a városba és Baranyába menekült, a tanácsuralom alatt szerepet vitt személyek működését. Utóbbiak minden igyekezetükkel azon voltak, hogy ne kerüljön újra magyar kézbe a terület. 1921. augusztus 14-én Dobrovits Péter dekoratőr festő elnökletével a Széchenyi téren kikiáltották a Baranya-bajai Szerb-Magyar Köztársaságot, amely a fennállása alatti nyolc napban csak a szerb hadsereg védelmét élvezte, s amelyet egyetlen állam sem ismert el soha. A kollaboránsok célja a felelősségre vonás elkerülése, a szerb megszállóké elsődlegesen a szénvidék megtartása volt. A szerbek tehát még a trianoni békediktátum döntésével is dacoltak, hiszen egészen 1921 augusztusáig nem voltak hajlandók kiüríteni a területet. Ahogy a minden mozdíthatót leszerelő és elhurcoló, Budapesten túl a Dunántúlra is betörő románokat, végül a szerbeket is csak az antant tudta rábírni a kivonulásra. 

1921-ben tehát nemcsak a megszállásnak, hanem a demarkációs vonal és a trianoni határ közé eső területen kikiáltott „államalakulatnak” is vége szakadt a Nemzeti Hadsereg ünnepélyes bevonulásával, amelyre végül augusztus 22-én került sor. Már augusztus 19-én Pasić szerb kormánybiztos átadta a Városházát Gosztonyi Gyulának, Pécs város kormánybiztosának. 21-én egy csendőrszázad vonult a városba, majd 22-én hajnaltól érkeztek a magyar katonai alakulatok. Már 18-án Kaposvár főterén, a Kossuth téren szemlét tartott felettük vitéz bádoki Soós Károly m.kir.altábornagy, a déli végeken vezénylő tábornok. Ennek az 1869-ben Nagyszebenben született, az orosz, majd az olasz harctéren hősiességével kitűnt altábornagynak, a Nemzeti Hadsereg első vezérkari főnökének vezetésével vonultak be Pécsre a magyar katonák. Árpád-tetőn Gosztonyi kormánybiztos, a mecsekszabolcsi György-aknánál a Dunagőzhajózási Társaság nevében Gianone Virgil bányatanácsos, helyettes igazgató köszöntötte őket, miként Nagy József bányamunkás is, akivel „Jó szerencsét” kívánva kezet fogott az altábornagy. Amíg a hegyoldalról lépésben haladt a menet, a második megálló után már vágtában indultak meg, hogy aztán újra lépésre váltsanak. Útjuk során végig hömpölygő, diadalmámoros ünneplő tömeg követte, éljenezte őket. A pécsváradi és mecsekszabolcsi utak kereszteződésénél az alispánt helyettesítő Fischer Béla főjegyző mondott üdvözlő beszédet Baranya vármegye törvényhatósága nevében, majd a kisgazdák elnöke mondta el beszédét. Az altábornagy mindenütt válaszbeszédet mondott. Hangsúlyozta az örömön túl személyes békés szándéka mellett mind a kormányzó, mind a magyar királyi kormány békeóhaját. 

A Türr malomtól délután 5 órakor induló diadalmenet a Zsolnay Vilmos utcán, majd az Irányi Dániel téren, végül a Kossuth Lajos, illetőleg a Király utcán keresztül a Széchenyi térre érkezett. Elöl lovagolt Soós Károly, kíséretében Gosset angol ezredes, Foster angol őrnagy, Derain francia őrnagy és Mando Arriggo olasz kapitány mint az antant képviselői. Az utcán alig maradt hely a bevonuló csapatoknak az ünneplő tömeg miatt. Maxon Lajos tábornok, állomásparancsnok, a biztosító csapatok tábornoka jelentést tett Soós altábornagynak, majd a Belvárosi templomból gróf Zichy Gyula megyéspüspök baldachin alatt fényes papi felvezetéssel és kísérettel a Szentháromság-szobron lévő oltárhoz vitte az Oltáriszentséget. (Megjegyzendő, hogy ez a tábori oltár ma fiatalok kedvelt ülőhelye!) A szentségimádás után Gyula püspök beszédet intézett a magyar katonákhoz, ezt követte a szentségi áldás, ennek megfelelően Aquinói Szent Tamás „Genitori” himnuszát énekelte a tömeg. A megyéspüspök a templomba visszatért az Eucharisztiával, miközben a Városháza tornyából a Himnusz csendült fel tárogatón. Városunk két másik jeles egyházi személyisége, a templom-és gyülekezetépítő Nyáry Pál református lelkész, majd Baldauf Gusztáv evangélikus lelkész mondtak hálaadó fohászt szintén a Szentháromság-szobor előtt, imáik után egyenként megáldva a pécsi helyőrség nemzeti százlaját. Oberhammer Antal polgármester-helyettes Pécs sz. kir. város törvényhatósága nevében szólt, majd a pécsi úriasszonyok és honleányok kötöttek szalagot a Máriás lobogóra. Majorné Papp Mariska újpesti írónő „Hozsánna néktek, magyar katonák” című költeményét szavalta el.(Édesanyjukétól markánsan eltérő életutat járt be a II. világháború végétől két fia, Major Ákos egykori hadbíró, a Népbíróság elnöke és Major Tamás színművész, színigazgató.) Ezt követően Soós altábornagy szózatot intézett az egybegyűltekhez. A lélekemelő ünnepség a gyalogság, a csendőrség, a cserkészek, a huszárok és a tüzérek díszfelvonulásával végződött a Horthy Miklós nevét hosszan skandáló tömeg előtt. Este az egyházmegye főpásztora adott díszvacsorát a Püspöki Palotában. Maga a kormányzó október 5-én tett legmagasabb látogatást a felszabadult Pécsett és Baranyában.  Bethlen István m.kir. miniszterelnök látogatására október 21-én került sor. A pécsi születésű, korábban a szerbek által többedmagával a szerbiai Valjevóba internált, 1929-ben vitézzé avatott későbbi miniszterelnök Keresztes-Fischer Ferencet november 7-én iktatták be Baranya vármegye főispáni hivatalába. Ő 1925-től egyúttal Somogy vármegye főispánja is volt. December 22-én tartotta első ülését a pécsi törvényhatósági bizottság.

A. Pécsi Szocialista Párt alakjai, a szerb megszállókkal együttműködők még augusztusban Szerbiába menekültek, Linder Béla, a megszállt Pécs polgármestere - korábban Károlyi Mihály elhíresült hadügyminisztere -1962-ben például Titótól kapott díszsírhelyet. Doktor Sándor korábbi pécsi bábaintézeti igazgató, a Pécsi Nemzeti Tanács és a megszállás alatti törvényhatósági bizottság elnöke, szabadkőműves gondolkodó, aki a Baranya-bajai Szerb-Magyar Köztársaság kikiáltásának is egyik fő korifeusa volt, a délszláv kézen maradt Magyarkanizsán telepedett le. Az 1941-es bevonuláskor tartóztatták le, majd ítélték 10 év fegyházra hazaárulásért a pécsi törvényszéken. A pécsi közgyűlés 2010. decemberi határozata alapján végül 2011 júniusában bontották el Pécsett a Nagy Jenő utcában 1978-ban állított szobrát, Vilt Tibor alkotását. A Doktor Sándor utca, azaz a korábbi Szigeti út a Hungária nevet kapta már ezt megelőzően.

A szerb megszállásra és a felszabadulásra emlékezve a Széchenyi téren a Belvárosi plébániatemplom előtt 1931 óta örökmécses áll. Alkotói Weichinger Károly és a talapzatot elkészítő neves pécsi kőfaragó mester, Vogl János és fia. Az emlékmű alatt 1939 óta egy bronztábla, Szomor László alkotása látható, amely a 8-as pécsi magyar királyi honvéd huszárezred vitézségének állít emléket. A másik két pécsi úgynevezett házi ezred, a 19. m. kir. honvéd gyalogezred és az 52. cs. és kir. gyalogezred szintúgy bronz emlékműve, Sidló Ferenc 1932-ben elkészült munkái az örökmécses két oldalára kerültek a főtér legutóbbi átépítése során a tér lépcsősor alatti részéről. A nevéhez méltóan sajnos csak néhány éve újra állandóan égő örökmécses talapzatán ez az eredeti felirat olvasható 2010 óta: „ A rendületlen honszeretet szerezte vissza e várost idegen járom alól a Magyar hazának 1921. augusztus 21-én.”

Érdemes volna tudatosítani mind a nevezett pécsi ezredek századokon átívelő, éppen az első világégés alatt 100 éve is bizonyított hősiességét, mind az öt esztendő híján egy évszázaddal ezelőtti felszabadulás jelentőségét legalább a pécsiekben és baranyaiakban. Gondoljunk csak bele, ma mi is Szerbia részei volnánk…
.


 




Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Kiemelt partnereink

Hirdetés
Hirdetés