Kezdőlap > Kultúra > Irodalom > Mester és tanítványa

Mester és tanítványa

2016. november 22. kedd, 17:19 Bereczki Lajos Irodalom
PDF
Csorba Győző haláláig levelezett, egy a kezdetekkor még gimnazista, a szépirodalom iránt korán érdeklődést és tehetséget mutató, fiatal budapesti lánnyal, Tóth Krisztinával. Ő azóta írói, költői és műfordítói pályát bejárt, országosan ismert és elismert irodalmár lett. Levelezésükről beszélt a Csorba Győző emlékére és születésének 100. évfordulójára megrendezett konferencián, hétfő délután, a pécsi Tudásközpontban.

Tömeg, pályatársak, ismerősök és tanítványok, könyvtárosok és más érdeklődők gyűltek össze a Tudásközpont nagy előadótermében, hogy a száz éve elhunyt pécsi irodalmárról, könyvtárosról, irodalomszervezőről megemlékezzenek egy konferencia keretében. Tóth Krisztina budapesti lévén, a pécsi vasútállomástól gyalog sétált fel a Tudásközpont épületéhez, a tavaszias melegben, több korábbi vonatút emlékét idézte fel magában, melynek végén egykor a mester, Csorba Győző várta. 

- Az előadásának címe – Levelezésünkről, – beszédes, de egyben magyarázatra is szorul. 
- Középiskolás diák voltam, amikor Csorba Győzővel megismerkedtem. Egy irodalmi körbe jártam akkoriban Budapesten, melyet Mezey Katalin vezetett, aki fontosnak tartotta, hogy találkozzunk élő kortárs szerzőkkel. Több írót, költőt megismerhettünk segítségével, amikor pedig Pécsett jártunk, akkor megszervezte, hogy meglátogathassuk Csorba Győzőt. Ennek a látogatásnak fontos velejárója volt, hogy a korábban elküldött műveinkről a mester véleményt mondott. Ekkor ajánlotta fel nekem, hogy, ha gondolom, akkor később is küldhetek neki verseket. Ebből aztán egy több mint tíz évig tartó levelezés bontakozott ki.

- Budapestiként kissé meglepő, hogy egy pécsi irodalmárral tartott ilyen jellegű kapcsolatot. A fővárosban is bizonyára lett volna lehetőség számos kiváló költővel a konzultációra. 
- Érdekes, hogy sokaknak a vidék-Budapest ellentét jut eszébe erről. Nekem akkoriban egy dolog járt a fejemben, hogy megismerhetem Csorba Győzőt, akinek az írásai számomra fontosak, ráadásul észrevételeiből nagyon sokat tanulhatok. Nekem ez egy fontos mester-tanítvány viszony és egy érzelmi kapcsolat is volt egyben. Leveleimre is szinte mindig azonnal válaszolt és nagyon fontos megjegyzési voltak aktuális munkáimmal kapcsolatban. Tőle el tudtam fogadni olyan dolgokat is, amit egy kamasz talán másoktól nem, vagy nehezebben fogad el.

- Mi ragadta meg Csorba költészetében?
- Nagyon érdekes volt számomra, hogy úgy is lehet írni, ahogy ő írt. Én akkoriban kezdtem el ismerkedni a kortárs irodalommal, az a puritán, visszafogott nyelvezet, amelyet ő használt, az az eszköztelen, halk líra, amit ő művelt nagyon másként szólt abban a közegben, mint amit mi megszoktunk.

- Egy fiatalnak is ez imponált? Életkoránál fogva hevesebb, dinamikusabb egy fiatal, nem?
- Ez nem életkor, hanem költői alkat kérdése, a pályán nagyon eltérő alkatú költők vannak. Az egyik magyarázata ez lehet annak, hogy ilyen kedvesen reagált az általam elküldött művekre, volt valami hasonló a lelkialkatunkban. Én nagyon kedveltem azt a felütést, ahogyan ő írt. Persze ne gondoljuk, hogy ez egy nagyon homogén életmű, de azért vannak állandó elemei, gondolatai. Például szívesen foglalkozott az idő kérdésével műveiben, vagy az elmúlás gondolatával, és bármilyen érdekes, de fiatalon ezek a kérdések engem is érdekeltek. Ma se tudok napirendre térni azon, hogy egy ilyen nagy műveltségű, igen elfoglalt, pályája csúcsán lévő ember hogyan volt képes egy gimnazista dolgaival is foglalkozni, időt szakítani rá.

- Más fiatal tehetségre is szentelt figyelmet a mester?
- Ezt pontosan nem tudom, de a mi irodalmi körünkből, ha valaki írt neki, akkor arra válaszolt. Nyilván egy kicsit más világ volt az akkor, ha most az ember egyik nap elektronikus levélben kap egy háromszáz oldalas regényt, másnap pedig egy verseskötetet, akkor nem tud ilyen tempóban reagálni. Sőt, néha el is zárkózom előle, hiszen néha szinte öntik a szerzők a kéziratokat, akkoriban ez még nem így volt, de akkor is megterhelő lehetett egy diák kéziratait olvasni. Én borzasztóan hálás voltam azért, hogy ő hajlandó volt erre időt szánni. Később az egyetemen sokat segített nekem Lator László és a korábban említett Mezey Katalin is. Én akkoriban szinte csak formában írtam, és az is nagy kérdés volt számomra, hogy miképp lehet jól megtanulni szabadverset írni. Ehhez nagyon megbízható hallás kell, hogy az ember jól meg tudja csinálni, Csorba ehhez is nagyon jó tanácsokkal szolgált, emlékeim szerint a sorok hosszúságáról, a tördelésről is tőle kaptam jó ötleteket.

- A levelezés kezdete a gimnáziumi éveihez köthető, meddig tartott mindez?
- Gyakorlatilag a mester haláláig. Amikor már nagyon beteg lett, elromlott a kézírása, így áttért a gépelésre. Még nem sokkal halála előtt is meglátogattam, emlékszem Pálinkás Gyuri hozott le akkor Pestről, aki sajnos nemrég halt meg. Sohasem fogom elfelejteni életvidám habitusát, humorát…

- Hány levelet váltott Csorba Győzővel?
- A pontos számát nem tudom, de havonta egyet biztosan, szóval szép szám kerekedne ki belőle. Folyamatos kapcsolatban voltunk, még akkor is, amikor Párizsban dolgoztam.

- Van olyan levél, amely érdekesebb a többinél, kiemelkedik a többi közül?
- Művészeti szakközépiskolába jártam és néha „feldobtam” a leveleimet kisebb rajzokkal. Emlékszem, egyszer az egyik boríték hátuljára egy falevelet rajzoltam, ez nagy örömet szerzett neki. Tudtam, hogy gyűjti a kis harangokat, anyukám pedig ötvös volt és csinált neki egy kis ezüst harangocskát, aminek szintén örült. Nagyon szerettem, amikor nála voltam és lementünk a kertjébe, melynek minden virágát, növényét bemutatta nekem. Látszott, hogy nagyon együtt él, együtt lélegzik ezzel a zöld szigettel.

- Mi a hozadéka ennek a hosszú kapcsolatnak, levelezésnek?
- Nehéz ezt megfogalmazni, hiszen az ember nem szokott azon tűnődni, hogy az emberi kapcsolatoknak mi a hozadéka, ezt nem szoktuk mérlegre tenni. Nekem ez egy roppant fontos kapcsolat volt, azt éltem meg ebben a levelezésben, hogy mindig van kihez fordulnom, ha poétikai problémáim vannak. Éreztem, hogy van egy ember, aki figyel rám és megbízik bennem, egy fiatal szerzőt ennél jobban nem lehet támogatni.

- Említette, hogy Önt is sokan megkeresik kézirataikkal, milyen hozzájuk a viszonya?
- Vannak saját tanítványaim, nekik természetesen megnézem a kézirataikat. A világ persze megváltozott, ahogy említettem mindenki egy gombnyomással képes elküldeni bármekkora anyagokat, anélkül, hogy ismerne engem, a munkáimat és megkérdezné, hogy hajlandó vagyok-e elolvasni azt? Ezt a tempót nagyon nehezen lehet bírni, erre szinte senki sem képes, hogy ilyen mennyiségben olvasson kéziratokat napi szinten. Mi nem szerkesztők vagyunk, nem az a foglalkozásunk, hogy egész nap mások írásmunkáit olvassuk, ezért inkább a tanítványok munkáinak elemzésére szorítkozok.

- Min dolgozik most Tóth Krisztina, vannak kiadás előtt álló művei?
- Egy novelláskötetem fog megjelenni hamarosan, az utóbbi évek tárcanovelláiból Párducpompa címmel, amely a Könyvhétre jelenik meg a Magvető Kiadó gondozásában. Ezen kívül összeállítottam egy mesekönyvet, amely a Könyvfesztiválra jelenik meg várhatóan.

- Meglehetősen érdekes cím a Párducpompa, honnan jött ez az elnevezés?
- Az egyik novella a kötetből azt a címet viseli, amúgy Budapesten elég gyakorta lehet olvasni ezt a kifejezést graffiti formájában a házfalakon. Tegnapelőtt voltam Barabási Albert László szalonjában, aki a bostoni egyetem tanára és évente egy ilyen rendezvényt szervez Budapesten. A meghívás felolvasásra szólt, én éppen a Párducpompa című novellámat olvastam a közönségnek, majd ezt követően egy fiatalember lépett mellém és közölte, hogy az ő barátnője az, aki városszerte fújja ezt a feliratot. Nekem megtetszett ez a kifejezés, amely a novella szövegében különösen jól érvényesül, egészen más jelentést kapott abban a kontextusban, ezért választottam a kötet címéül.



Hozzászólások

 
0 #1 StepNem 2020-03-11 00:51
Walgreens Otc Asthma Medicine Buy Cialis Preisvergleich [censored] 100 Buy Cialis Elocon Online
Idézet
 

A hozzászólásokat lezártuk. Nem küldhet több hozzászólást.

Hirdetés
Hirdetés