Az Ünnepi Könyvhét örök
2017. június 13. kedd, 14:29
Bereczki Lajos
Irodalom
Akárcsak Juhász Gyula verse, amelyre ilyen módon utalni talán nem baj, főképp egy könyvheti esemény kapcsán. A Csorba Győző Könyvtár remek kezdeményezése a Könyv Terasz elnevezésű rendezvénysorozat, amely hétfőn, Pécsett a sétatéri KIOSZK-nál zárult. Ezen június kilencedike óta minden nap a könyvekről, irodalomról és az élet más fontos dolgairól beszélgettek pécsi szerzőkkel.Keresztesi József, Kiss Tibor Noé, Havasréti József, Zilahi Anna, Balogh Robert és Méhes Károly voltak a beszélgetések alanyai ezen a három napon, amely pécsi irodalmárokról, alkotókról szólt. Lapunk a hétfői, utolsó ilyen eseményre látogatott el, amelynek vendége Méhes Károly volt, beszélgetőpartnere pedig a pécsi író, Balogh Robert, aki korábban szintén vendége volt a Könyv Terasznak.
- Mi az első emléketek a Könyvhétről?
M.K.: Először 1985-ben jutottam el Budapestre, a Vörösmarty térre, az Ünnepi Könyvhét kiemelt rendezvényére. Akkor éppen húszéves voltam és irodalmi „garázdálkodásaim” kezdetén tartottam. Teljesen magával ragadott, hogy ott láthattam élőben Vas Istvánt, Csoóri Sándort és azokat a költőket és írókat, akik a Szép versek és a Rivalda akkori rendszeres szerzői voltak. Úgy éreztem, hogy megmerítkezek az irodalom sűrűjében.
B.R.: Azt hiszem 1995-ben volt, hogy egy vékony kis verseskötettel ücsörögtem a könyvheti forgatagban és döbbenten szemléltem, hogy Eszterházy Péternél milyen nagy sor kígyózik, míg hozzám nyolc barátom jött el mindössze. Alapvető élményem az eseménnyel kapcsolatban pedig a hömpölygés, egyetemistaként a számolgatás, hogy mi fér még bele a keretbe, melyik könyvet tudom megvenni és hol olcsóbb egy-egy kötet.
- A Könyvhét ma is fontos számotokra?
M.K.: Azért szerencsére legtöbbször ott vagyok, a kiadóm általában felkér dedikálásra, ha éppen nem jelent meg abban az évben könyvem, mint most, akkor kissé szellősebb a program, ha pedig igen, akkor mozgalmasabb, több a feladat. Másrészt ilyenkor arra is van lehetőség, hogy találkozzam azokkal, akikkel év közben nem, vagy alig tudtam összefutni.
- Közben az asztalra pillantva egy Méhes Károly által jegyzett F1 témájú köteten akad meg a szemem. Erről lesz szó most, vagy másról is?
B.R.: Karcsiról lesz szó, én beszélgetek vele, faggatom az életéről, a munkájáról, arról, hogy miképp fér bele az életébe az a sok minden, amit eddig csinált.
M.K.: Megfejtem nektek a dolgot és elárulom, hogy engem valószínűleg untatna egyfajta írói munkát folytatni. Vannak periódusok az életemben, amikor egy-egy ilyen szakasz véget ér, akkor látok egy másik munkához, most éppen nagy kedvvel önéletrajzi témájú regényemen dolgozom.
- Méhes Károly jelezte beszélgetésünk elején, hogy nem jelent meg idén könyve, Robert, neked viszont igen. Mit kell tudnunk erről a művedről?
B.R.: Ötéves munka végeredménye a kötet, amely a 7-8 évvel ezelőtti cigánygyilkosság-sorozat közéleti fogadtatásának a lecsapódása a lelkemben. Nagyon felkavart mindez és megpróbáltam ezzel az indulattal kezdeni valamit és áttranszponáltam egy történetbe. Olyan arcképcsarnokot készítettem, amely a mai Magyarországról szól, nevezhetjük akár tükörnek is, amibe bele lehet nézni. Néhol provokál, néhol simogat, játszik veled, visszajelzéseket kaptam arról, hogy 3-4 napig azon gondolkodtak az olvasók, hogy mit is tennének a főhős helyében. A célom egyébként ez volt, hogy gondolkodásra bírjam az olvasót, hogy bogarat tegyek a fülébe. A könyv a Noran Libro kiadónál jelent meg és a címe Durva a nyár.
- A mai est Károlyról szól majd, milyen tematika, vezérfonal alapján építed fel a beszélgetést?
B.R.: Rövid ideig együtt dolgoztunk Karcsival a Dunántúli Naplónál, ráadásul egy szobában végeztük a munkát. Elhűlve néztem a munkastílusát, amely úgy nézett ki, hogy egy kis cikk, majd egy novella, egy vers, melyekből ide-oda csúszott, egyikből ment a másikba, olyan harmonikus személyiségről árulkodott, melynek titkát a mai napig próbálom megfejteni. Én teljesen más alkotó vagyok, bennem hosszú ideig zakatolnak a gondolatok, amíg átszakad egy gát és megszületik az alkotás. Nálam ez így működik, míg Károly, mint egy karakterszínész, aki képes más és más jellemeket igen rövid időn belül eljátszani, könnyedén váltogatva azok lelkialkatát.
Archívum
Hozzászólások