Minden színes!
2017. április 23. vasárnap, 13:09
Aknai Tamás
Képzőművészet
Fiatal a galéria, fennmaradásának gondja, közönségének keresése és megtalálásának reménye egyszerre béklyó és hajtóerő. Ajánlatainak kiválasztása és kínálatának „fazonra igazítása” kockázatokkal teli döntések eredménye. Mindenki tapasztalja, tudja, hogy manapság - bármely műalkotásról is van szó – mennyire nehéz annak értékelése. (Képünkön a szerző, a kiállítás megnyitója, Aknai Tamás látható)Számos „vonatkozás”, közismert és kevésbé nyilvánvaló összemérés, némiképpen műveltségfüggő mozzanat „rajzolja” ki az ítélet alapvetően vérmérséklettől, személyes alkattól sem független ábrázatát. Tudja ma már minden alkotó, kiállítóművész, hogy az első nap, mint a sakkmérkőzések esetében az első lépés, a nyitás is eldöntheti a „játszma” kimenetelét. Szőke Jakab Péter és a pécsi Zarándok Galéria is úgy találta, hogy a szokásosnál és általánosnál körültekintőbben alakítja ki a kiállítást megnyitó dramaturgiát.
Szőke Jakab Péter műtermében
Bebocsáttatást kért a pécsi Művészetek és Irodalom Házába és ott április nyolcadikán délután, egy szokatlan, egyszersmind érdekes irodalmi, zenei és vizuális élménysor felmutatkozásának keretei között láthattuk, amint a festő, Szőke Péter Jakab létrehozza a Nyári szombat délután című festményét. A minden pillanatában tanulságos, a festői munka ezernyi döntéskényszerét jól láthatóvá tévő alkotó folyamatban a közönség előtt bontakoztak ki a ravaszul színezett nőalak, terei, kapcsolatai, mozdulatai, eszközei. Láttuk a spaklival történő pigment-felvitel majdhogynem kőművesmunkára emlékeztető mozdulatait, az egyensúlyok és ellenpontok megtalálásának bizonytalankodásoktól sem mentes döntéseit. A színek keverését, foltjaik helykereséseit, az „egész” kis festői konfliktusok sokaságából létrejövő folyamatát. Aki látta mindezt, maga is átélhette a láthatatlan ideálkép érzéki valósággá változtatásának munkálatait, az ezenközben felvetődő választások nagy szabadságában rácsodálkozhatott a művész néha meglepő lépéseire. Igen gyakran mondhatta ilyenkor az ember, hogy „én biztosan másképpen csináltam volna…”
"Ki leszel a végén..."
Szőke festői „szókincse” az európai modernizmus nemzedékei által kimunkált, a teljes absztrakció melodikus nyelvezetéből származik. Ragaszkodik azonban a festészet történetének tematikai örökségéhez, portréin, azok kombinációiban jól beazonosítható alakok, tárgyak, mindezek helyzetei, fantázia szülte keveredéseik láthatók. Ennek a festészetnek a legfőbb értéke a színhasználat ereje, a galériában kiállított munkák rendkívül izgalmasan hangolt folt-szerkezetek, a tiszta színek síkszerűen „feldobott”, már-már ornamenssé alakuló harmónia-változatai. Érdekes középutat talált a festő Szőke Péter Jakab, az építészetet tanuló, műszaki-mérnöki tudással rendelkező értelmiségi a század első évtizedében a német Blauer Reiter által útjára bocsátott lírai absztrakció és a szigorúan komponáló „elbeszélő” festészet között. Ott van azonban munkáiban a mai német festészet – az egyik legismertebb és legkeresettebb kortárs német képzőművész, Georg Baselitz műveiből április 1-től látható kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában - éppen most időszerű színereje is. Hatásos, olykor ünnepélyes, olykor játékos anyagkezelésével feltétlenül vonzó harmónia és kontrasztjelenségeket késztet továbbgondolni. Mindezek működésének egyik legsajátosabb tulajdonságát jellemzik, az izgalmakkal teli érzéki örömszerzés - látás számára mozgásba hozható – lankadatlan készségét.
Archívum
