Kezdőlap > Kultúra > Képzőművészet > Művészettörténeti sorozat Aknai Tamás tolmácsolásában

Művészettörténeti sorozat Aknai Tamás tolmácsolásában

2017. május 01. hétfő, 13:19 Bereczki Lajos Képzőművészet
PDF
A tavalyi nagysikerű, a Tudásközpontban tartott előadássorozat folytatásaként indult április közepén egy újabb művészettörténeti kitekintés, amely az előzővel ellentétben Baranya vidéki városaiba is ellátogat. Aknai Tamás a program előadója, egyetemi tanár (képünkön), a Csorba Győző Könyvtár felkérésének tesz eleget.

Május másodikán, kedden 17:30 órakor a pécsi Tudásközpont konferenciatermében veszi kezdetét az öt előadásból álló rendhagyó, interaktív művészettörténeti sorozat. Aknai Tamás művészettörténész az európai és a magyar művészet egyes kevésbé ismert kérdéseivel foglalkozik a sorozat állomásain. A keddi a „Jó reggelt Miklós és Gusztáv Úr! A külön idejű dolgok és vágyak. Reálidealizmus.” címet viseli - Gustave Courbet és Barabás Miklós kortárs festők művészetét állítva a középpontba. A többi négy előadás hasonlóan frappáns címekkel és lendületes, sokvetítéses tartalommal várja az érdeklődőket.
 
- Kinek az ötlete volt ez a sorozat, amely mindannyiunk örömére újraindul?
- Tavaly a hasonló tartalmú előadássorozat két féléven keresztül zajlott, amely dr. Dravecz Róbert galériatulajdonos és a Csorba Győző Könyvtár közös innovációja volt. Innen jött a gondolat a könyvtár részéről, hogy mi lenne, ha idén is folytatódna ez a sokakat megmozgató, kissé szabadegyetemhez hasonló előadássorozat. Kicsit más megközelítésben, illetve azokat a témákat szem előtt tartva, melyeket múltkor nem sikerült megtárgyalni, vagy nem lettek kellően körbejárva. Most nem markolnánk olyan nagy szeletet a történelmi időből, hanem kisebb részleteket világítanánk meg és próbálnánk a művészettörténet más módszerével, vagy szemléletével élni, az egyidőben látható jelenségek megvilágításával élve. Jobban megmutatnánk ezek különbségeit, az eltéréseket, vagy az azonosságokat éppen ezekkel a különbségekkel, magyarázni tudnánk. Így aztán nagyon sok olyan téma került egymás mellé, melyek a köznyelvben, a beszélgetések során csak ritkán. Például az első előadás esetén azt vizsgálhatjuk meg, hogy egy reformkori magyar művész hogyan gondolkodik, hogyan lát, milyen öröksége van, mit ad tovább az utódainak.
 
- Ez az előadás a tavalyi folytatása lesz időben, itt ért véget akkor a művészet történetének tárgyalása? 
- Nem, tavaly körülbelül 10 előadás volt, melynek végén eljutottunk a XXI. századig, az utolsó előadás címe az volt, hogy „Mi van?” - amely egyben kiprovokálta a választ is. Most, ahogy említettem nem markolnánk ekkorát, a modernizáció küszöbétől indulnánk el és megnéznénk az európai központjait annak. A tavalyi előadások, hogy úgy mondjam a kezdő érdeklődőket célozták meg, nem volt más céljuk, mint az egyetemes művészettörténet korszakainak felidézése, bemutatása. Ezúttal más szemléletmóddal közelítek, az első előadás egy francia és egy magyar művésszel foglalkozik, illetve a köréjük csoportosuló művészek együttesével. Ezt követi a „Zsigmond csibukja. München vagy Párizs?”, amely megszólítja Színyei Merse Zsigmondot (aki Bécsben végezte el az orvosi egyetemet), akit testvére Pál lefestett csibukkal a kezében és ezt az ominózus címet adta képének. A híres festő Majális című képe (1873) Münchenben került először nagyközönség elé és nem volt sikere, mondhatni, hogy csúfosan megbukott vele. Ha ezt a bemutatkozást néhányszáz kilométerrel arrébb, Párizsban teszi meg, akkor ezzel a képével a siker küszöbén álló neves francia művészek társaságába került volna egy csapásra. Ezen az előadáson megnézzük, hogy mi kell a sikerhez Párizsban, és mi kell hozzá Müchenben, vagy Pest-Budán és miért. 
Egy következő előadásom témája, amely Komlón lesz hallható a „Beszéljünk a szurokról!” címmel indít. Ez egy technikai kérdés, de tulajdonképpen egy nagyon erős és bonyolult művelődéstörténeti folyamatról is szó van. Sajnos a művészek nem feltétlenül maradandó technikákhoz nyúlnak időnként. A siker érdekében látványos, gyorsan megvalósítható formákat keresnek, Munkácsy Mihály is közéjük tartozott. Ő is alkalmazta az egyébként kipróbált, de lejárt „szavatosságú” bitumenes alapozást, amely az akkoriban igen kedvelt barna pigmenteket rendkívül szépen és árnyaltan tette megjeleníthetővé, ám az alapozó anyag tulajdonsága révén igen sérülékennyé váltak a képei. Akár a mester műveinek megsemmisüléséhez is vezethet mindez… Az impresszionizmus festői a világos festészetet hirdették meg, ahol szükségtelenek a nagy és nehéz olajos alapozások, ők tisztán, légiesen, olykor az alapozatlan vászonra vitték fel műveiket. Ezek kevésbé sérülékenyek, sőt, nagyon ellenállóak az időnek.
Ezt követően még két előadás lesz, az egyik „A tütü, a trikó és az abszint találkozása a mangófa alatt” címet viseli (Tudásközpont) Aki ismeri a klasszikussá vált szürrealista meghatározását a szépségnek, amely úgy szól, hogy „…szép a varrógép és az esernyő véletlen találkozása a műtőasztalon…” annak talán beugrik, hogy ennek a grammatikáját, illetve logikáját használja fel a cím. A tütü a párizsi félvilág, a balettáncosok ruhája, a trikó az artistákat jelképezi, a mangófa pedig az egzotikumot, az európai kultúrából való kiszakadás kísérletéről szól - a szórakoztatóipar allegóriái ezek. Művészek meghatározó csoportjai köthetőek ezekhez a metaforákhoz. Miként Csontváry is elkívánkozott a Szentföldre a cédrusok alá, Gaugin ugyanarra a következtetésre jutott és vele együtt sokan mások is. Megnézzük ennek okait és következményeit egyaránt.
 
- Idén, ahogy már említette Komlót, más vidéki városok is belépnek a helyszínek közé. Miért döntöttek így? 
- A Csorba Győző Könyvtár nagyon bölcsen kiajánlotta a különböző településeken található könyvtárainak ezt a lehetőséget, ezek közül válogattak Sásdon, Komlón, Bólyban és Szigetváron. Utóbbi azért volt érdekes, mert a Műemlékek Világnapján április 18-án az építészeti formákról és az építészetet vezérlő ideákról tudtunk beszélgetni a XIX. és XX. század építészete kapcsán. 
 
- Néhány előadás után bizonyára látható, hogy fogadta a közönség, milyen a visszhangja?
- Például Szigetváron egy szűkebb érdeklődő csoport jött össze, ami a Tudásközpont több százas érdeklődőinek csupán töredéke volt. Ez nem baj, hiszen minden formának megvan a  maga varázsa, intimitása. Nem beszélve arról, hogy mennyivel interaktívabb, személyesebb lesz ilyenkor egy előadás. Maradva a baranyai kisvárosnál, itt lehetséges kapcsolódni a hely építészeti múltjához és jelenéhez is, ha csak a Makovecz által tervezett Vigadóra, vagy a Termálfürdő épületegyüttesére gondolunk. Egy rendkívül összetett építészeti karakterű városban a stiláris alaphangulatot az eklektika, talán egy kissé a szecesszió határozza meg a történelmi emlékek mellett. Jól esett találkozni a modernitással is a hagyományok jelenléte mellett. 
 
- Emlékszem, hogy tavaly az előadásokon lehetett közbevágni, kérdezni, hozzászólni. Ez most is így van? 
- Ez szinte „kötelező”, bár nem egyszerű megszólaltatni az embereket. Itt ismeretek felszabadításáról, átadásáról van szó, ahol a metodikához hozzászólhatnak. Bár kisszámú elemet hasonlítunk össze az előadások során, azért mindenkinek megvan a lehetősége, hogy a maga közegéből, vagy a környezetéből felidézzen a rendszerhez, vagy a képlethez illő kiegészítő adatokat.
 
- Értelemszerűen sok kép kell egy ilyen előadáshoz, gondolom az most is így van?
- Alkalmakként 120-160 dokumentumot vetítünk le. Mindenképpen fontos a vizualitás, hiszen a témához másképp nehezen nyúlhatnánk.
 
- A bevezetőben már említettük, de ismételjük meg újra, hogy május 2-án kedden, a pécsi Tudásközpontban láthatjuk-hallhatjuk Aknai Tamást, a téma pedig …
- a „Jó reggelt Miklós és Gusztáv Úr!” című előadásomat hallhatják az érdeklődők, amelyen Barabás Miklós és Gustave Courbet művészetéről beszélek.
 
- A sorozat június 27-én zárul Pécsett, akkor miről hallhatunk? 
- Ezen a napon a Tudásközpont nagy előadójában a”Kik laknak a rue Hégésippe Moreau 15-ben?” címmel egy nagyon érdekfeszítő előadásra kerül sor, melynek során a hivatkozott párizsi ház lakóit mutatom be. Ebben a házban lakott és alkotott Munkácsy Mihály, aki itt „szobáztatta” Rippl-Rónait és Paál Lászlót, de az udvar végében volt Cézanne műterme, amelyben később a magyar Nicolas Schöffer dolgozott. Szóval sok szép és izgalmas téma kerül a sorozatban terítékre, azért biztatok minden érdeklődőt Pécsett és vidéken, hogy jöjjön és kapcsolódjon be a művészettörténet egy-egy pillanatát és szereplőit felvillantó együttgondolkodásba!
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Kiemelt partnereink

Hirdetés
Hirdetés