Kezdőlap > Kultúra > Irodalom > Macskajajtól a pacalig

Macskajajtól a pacalig

2016. május 08. vasárnap, 19:54 Major Zoltán Irodalom
PDF

Cserna-Szabó András hosszú évek óta publikál gasztronómiai tárgyú írásokat különböző magazinokban, illetve jelentek meg gasztrotörténeti témájú, nagyon könnyed vagy komolyabb hangvételű írásai. Ezeket a műveket nem is tekinti szépírói munkássága részének, az étkek azonban akaratlanul is átszövik műveit. A Csorba Győző Könyvtár gasztroirodalmi beszélgetéssorozatának vendégeként beszélgettünk ételről és irodalomról a népszerű íróval. (Fotók: Mizerák Andrea)

- Hogyan kerültél a gasztronómia közelébe, illetve hogyan vitted be az irodalmat a konyhába?

- Ez egy hosszú történet. Nekem alapvetően semmi közöm a konyhához meg a gasztronómiához. Teljesen a véletlen folytán, 24 éves koromtól - amikor már megjelent az első könyvem - egy rokoni kapcsolatnak köszönhetően töltöttem el két-három évet a Magyar Konyha szerkesztőségében, mint szerkesztő-újságíró. Az újság azóta ezer változáson, több szerkesztőváltáson átesett, de én még mindig elég rendszeresen írok a lapba.

- És a szépirodalmat a gasztronómiával mikor kötötted össze?

- Tulajdonképpen akkor és ott. Akkor már, mint említettem fiatal író voltam, belekerültem egy állásba, és próbáltam a kettőt összekötni, a magam arcára formálni az egészet. Számos fiatal íróbarátom volt, így egy éven keresztül ők is gasztro-tárcákat írtak. A lapnak az irodalmi rovatát is vezettem, ami tulajdonképpen szerkesztés-válogatás volt a magyar és a világirodalom gasztronómiai világából. Akkor szoktam rá, hogy két ceruzával dolgozzak. Az egyikkel az írói énem húzza alá a szöveget, a másikkal a „gasztro énem”.

- Mennyire kell máshogy fogalmazni, mennyire állsz máshogy az anyaghoz, ha egy gasztronómiai témában írsz?

- Teljesen máshogy kell. Én ezt úgy fogom fel, mint a civil foglalkozásomat: gasztronómiai újságíró vagy gasztroirodalommal foglalkozó esszéíró vagyok. Alapvetően nem gondolom a szépírói munkásságom részének. A kettő közt persze van átjárás, de szeretném, ha minél kevesebb lenne. Én ezt a két részt nagyon markánsan elválasztanám egymástól. Rengeteg írónak volt civil foglalkozása vagy szenvedélye, például Ottliknak a bridzs, Hemingwaynek a vadászat. Ottlik is írt bridzstankönyvet, de nem hiszem, hogy az irodalmi munkássága részének gondolta volna.

 

alt

 

- Most jelent meg a Nagy Macskajajkönyv negyedik kiadása, a címváltozáson kívül – az első változat címe Jaj a legyőzötteknek volt – hogyan és mennyivel bővült a kötet?

- A bővített változat a harmadik kiadás volt, most a bővített verziónak a második kiadása jelent meg. Az előzőhöz képest nagyjából egyharmaddal több a mostani könyv. Először az Alexandránál jelent meg, az utóbbi kettő a Magvetőnél. Sőt, épp nemzetközi megjelenés előtt állunk, május 18-án Lengyelországban fogják kiadni. Ez nem egy szépirodalmi alkotás, hanem egy parodisztikus, ironikus hangvételű marhaság. Az volt az alapeszménye, hogy egy teljesen komolytalan tárgyat, mint amilyen a másnaposság, hogyan tudunk eladni a szerzőtársammal, Darida Benedekkel komoly könyvként. A kötet nem más, mint a másnaposság kultúrtörténete, hozzá tartozó – létező és nem létező – receptekkel. Nem szabad komolyan venni, mi sem vettük úgy. A gasztronómiában a komolyabb arcom az Ede a levesben című kötetben jelenik meg, amit Fehér Bélával írtunk, és gasztrotörténeti esszékből áll. A magyar konyháról azt hangoztatjuk, hogy ismerjük. Pedig még a legalapvetőbb ételek gasztrotörténetéről, mint a lecsó, a pacal, az Újházi tyúkhúsleves, a tokány, vagy a káposzta, hamis tudással rendelkezünk. Mi ezeknek a legendáknak mentünk utána a könyvben.

- Visszatérve a Nagy Macskajajkönyvre: van olyan recept a könyvben, amit te is kipróbáltál, megettél?

- Nagyon sok. A második verzióban már 66 recept van, de nem minden étel alkalmas emberi fogyasztásra: akad olyan recept, amiben korpásodás elleni sampon vagy gépolaj, vagy csótány van. A kiadó többször is indítványozta, hogy ezeknél a recepteknél írjunk figyelmezetést az olvasóknak. A nagy része azonban létező recept. Amikor az első kiadás megjelent, elég sokat utaztunk vele és főztünk is belőle. Például a magyar költőkről írt esszéhez kapcsolódóan egy Csokonai-módra készült, pulykából főzött korhelyleves receptje található, amit vagy tucatszor megfőztünk és megették az emberek. Például van benne egy Csokonai-módra készült pulykából főzött korhelyleves. Ami a magyar költőkről írt esszéhez kapcsolódik, azt szerintem legalább tucatszor megfőztük és megették az emberek.

- Lehetne még bővíteni ezt a munkát?

- Természetesen a végtelenségig lehetne cizellálni a könyvet, mindig újabb és újabb fragmentumokat lehet találni a másnaposság történetéhez, és beleépíteni, de most már ezt elengedtük. Az egész könyv egyébként egy kultúrtörténeti keretbe van beillesztve, amely elindul Szókratésztól és a Lakomától - ami valóban egy katzenjammerológiai alapvetés, mert egy másnapos banda próbál észhez térni benne - de ez a nyugati filozófia bölcsője egyben. A kötet végére eljutunk egészen a sci-fi-ig. Mindig találunk újabb és újabb esszélehetőségeket, de azt hisszük, hogy most már elég.

- Honnan ered benned a gasztronómia iránti szeretet?

- Nem tudom. Ez egy ilyen rajtam maradt télikabát, huszonnégytől huszonhét éves koromig ez volt a munkám. Utána ezt le is vethettem volna és otthagyhattam volna a ruhatárban. De valahogy velem maradt. A munkából szenvedéllyé, hobbivá, civil foglalkozássá szelídült.

 

alt

 

 - Tervben van olyan téma mostanában, amit szintén a gasztroirodalom szempontjából szeretnél megközelíteni?

- Folyamatosan dolgozom gasztrotémákon, amikor nem írok szépirodalmat, akkor ez tölti ki az életemet. Az előző könyv is így született, az Ede a levesben. Fehér Béla is gasztrotörténeti esszéket írt és én is, öt évvel ezelőtt összeilleszettük, amink éppen van. Tulajdonképpen most újra összetehetnénk az anyagainkat, egy ugyanilyen könyv összejönne belőle. A megjelenés óta rengeteg dologgal foglalkoztam: a szegedi Rézi néni történetével, a magyar zsidó szakácskönyvek történetével, a kolozsvári székelykáposzta történetével, ezek nagyrészt a Magyar Konyhában jelentek meg. A másik, ami gasztronómiai szempontú az egy magyar pacalkönyv, amit sok éve írok, a fő témám a pacal a gasztronómiában. Már a címe is megvan, 77 magyar pacal. A magyar pacal történetéről szól, irodalmi, történelmi megvilágításokból, természetesen receptek is vannak benne, a címben is említett 77 darab. Ha ez egy nemzetközi merítés lenne, hetvenhét receptet a pacal történetéből nagyon könnyű lenne összeszedni. Megszámoltam, csak a Váncsának az olasz szakácskönyvében huszonvalahányféle pacalrecept található. És akkor lehet sorba menni: a francia, spanyol, madridi, török, andalúziai, stb. De ebben csak magyar receptek vannak, illetve ami magyar receptkönyvben megjelent. Az első erdélyi szakácskönyvtől, ami egy fejedelmi szakácskönyv, az első nyomtatott kolozsvári szakácskönyvön át fennmaradt kéziratokig. Sok olyan receptet őriz az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattára, amiben gyomor és bél találtatik. A könyv tulajdonképpen készen van, ezt viszont nem tudom elengedni, mert ha befejezném, céltalanul lézengenék a világban.

- Pécshez köt valamilyen meghatározó gasztronómiai élmény?

- Pécshez engem barátok kötnek, egy időben rengeteget jártam a városba, az egyetemről elég sok pécsi barátom van. Nagyon szeretem Pécset és Villányt is, ahol az említett másnaposságkönyvet is bemutattuk annak idején.

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Kiemelt partnereink

Hirdetés
Hirdetés