Kezdőlap > Kultúra > Színház > Bagolykisasszony meséje az elfogadásról

Bagolykisasszony meséje az elfogadásról

2015. október 11. vasárnap, 14:26 Major Zoltán Színház
PDF

Október 10-én mutatta be a Bóbita Bábszínház az új évad első darabját. A gyerekeket és felnőtteket egyaránt megszólító tanulságos, elgondolkodtató, meglepő fordulatokban gazdag, humoros darab, a Bagolykisasszony meséje nem mindennapi alapanyagból, egy cigánymeséből született. A sikeres premier után a darab rendezőjével, Perényi Balázzsal beszélgettünk a darab születéséről és személyes hitvallásáról. (Képünkön: Nagy Kata és Várnagy Kinga. Forrás: Bóbita Bábszínház)

 

- Hogyan született meg a Bóbita legújabb darabja?

- Az egész úgy indult, hogy cigánymesét kerestünk. Elolvastam jó néhányát, át is küldtem őket Sramó Gábornak. Több ajánlat közül Szécsi Magda egyik nagyon szép meséjét, Az aranyhalas lószem tükre címűt közösen választottuk ki. Természetesen a a kiválasztás után a mesét ezután még színpadra kellett írni. Szerencse, hogy Kárpáti Péter – akivel már korábban együtt dolgoztam– a rengeteg munkája mellett szívesen írt belőle színpadi szöveget. A mese nagyon szép, nagyon költői, de inkább felnőtt mese nagyon komoly felnőtt tartalmakkal. Mi pedig megkerestük azokat a tartalmakat, amik elsősorban gyerekek számára érdekesek. És remélhetőleg a felnőttnek is.

- Tehát akkor ez egy darab mese? Nekem úgy tűnt, hogy több meséből gyúrtátok össze.

- Nem, csak olyan, mint a cigánymesék, hogy a szálak szerteszét ágaznak és nem feltétlenül egy lineáris cselekményvezetés van. Ebben a mesében is a közepén elkezdődik egy teljesen más történet. Egy új figura került bele az adaptációba, pontosabban az egyik karakterből született meg Bagolykisasszony. Ő az eredeti mesében a gondolatok tündére volt.

- Térjünk vissza a Bagolykisasszony születéséhez. Hogyan választottad ki a színészeket? A Bóbita állandó tagjain kívül két vendégszínész is játszik a darabban.

- Kárpáti Péter szinopszisa alapján kiderült, hogy milyen szereplőkre lesz szükség. Amikor a mesét kiválasztottuk, már tudtuk, hogy a legtöbb szerep kiosztható társulaton belül. Azt gondolom, hogy a Bóbita társulata nagyon jó formában van, az ország egyik legkiválóbb bábos csapata. Viszont két vendégszínészt is hívtunk, mert egy-két színész épp más feladatban volt.

- Így jutottatok el Várnagy Kingához és Nagy Katához.

- Várnagy Kingát Sramó Gábor ajánlotta, aki már többször dolgozott a Bóbitában. Találkoztam vele. Rögtön nagyon rokonszenves volt és volt benne valami, ami alapján úgy éreztem, alkalmas lesz a Bagolykisasszony szerepére, erre a nagyon összetett és a mesét mozgató karakterre. Nagy Katát, aki most végzett, én ajánlottam, egy iskolában tanítottam, ahol a bábozást is elsajátította. Így alakult ki a hat fős csapat: a Bagolykisasszony meséje Várnagy Kinga, Nagy Kata, Kalocsányi Gábor, Czéh Dániel, Papp Melinda és Matta Lóránt segítségével kel életre a színpadon.

- Az említett nem hagyományos történetmesélés az előadás készítőinek is lehetőséget adott a vizuális kalandozásokra: a mese a mesében részen kívül a dramaturgiát karakter a karakterben játékkal bonyolítottátok. A két főszereplő királyfit játszó színész saját maga báb-mását mozgatja a színpadon. Ez már az első ötletelés során felmerült?

- Abszolút. Nagy szerencsénk van, mert a két színész, Kalocsányi Gábor és Czéh Dániel alkatilag valami lényegit hordoznak abból, ami a figura sajátja és azt gondoltuk, legyen így. A mese szerves része az említett mese a mesében rész, ami az előadás közepén egy öt perces jelenet lett. Vállaltan, a nézőtér felé fordulva meséljük el a másik királyfi történetét.

- Nagyon erős a darabnak a mese részén kívül a látvány és a zeneiség. Itt is régi alkotótársakkal dolgoztál együtt. Ezek az elemek hogyan születtek meg?

- Szerencsére Grosschmid Erik, a báb-és díszlettervező autonóm és nem olyan értelemben vett alkalmazott művész, hogy kész gondolatokat hoz, hanem egy párbeszéd során alakul ki a terv és nagyon sok ajánlata volt a látványra. A zenészkollégával, Kovács Áron Ádámmal évtizedek óta együtt dolgozom, ez már a sokadik közös munkánk. A zenénél az volt a kérés, hogy hangulatában idézze meg a cigányzenét, de semmiképpen sem akartunk olyan benyomást kelteni, hogy valamiféle autentikus viszonyunk van ehhez a kultúrához. Az hamisság lett volna. Inkább tisztelettel figyeljük és a magunk számára újrameséljük.

- Maradjunk még a zenéknél és a szövegeknél! Felhasználtatok létező motívumokat, vagy eredeti a dallam?

- Nem, a dallam teljesen eredeti. Egy-két olyan stílusjegy van, ami behívja a cigányzenét. A szövegek sem cigány nyelven szólnak, nem is akartuk, mert nem vagyunk ennek a kultúrának tudós ismerői. Kárpáti Péter ajánlott egy nagyon régi, a Temesközből 1882-ből származó gyűjtést gyermekmondókákból, abból álltak össze az összekötő szövegek. Nagyon érdekes, mert nagyon szépen belesimult a történetbe.

- Mit jósolsz, hogyan fogadják majd hosszú távon a darabot?

- A pénteki főpróba nagyon megerősített minket. Beszéltünk óvónőkkel is. Azt mondták, hogy a gyerekek mentek a darabbal, érdekes módon még a kisebbek is. Féltünk tőle, hogy túl bonyolultnak fogják találni, de öt évtől felfelé biztos, hogy kódolható. Ez derűlátásra jogosít fel. Én az egész színházat örömnek és játéknak gondolom. Szerencsére itt olyan nagyon jó humorú alkotótársakkal kerültem össze, akik szintén így gondolkodnak. Ezt mintha a gyerekek is átéreznék. Szintén a főpróbán volt egy nagyon érdekes élményünk. A darab elején van egy bohóctréfa, amelyben az egyik zenész elől eldugják a trombitát. Amikor ez a jelenet ment, az egyik gyerek odaszólt a másikhoz, hogy „ez jó lesz”. Megelőlegezte nekünk ezt a bizalmat, merthogy itt lehet nevetni, lehet játszani.

- Mivel érzékeny a témája, az iskolások is fontos célközönség lehet.

- Egyetértek. A darab arról (is) szól – semmiképp sem tolakodóan vagy plakátszerűen – hogy mit jelent egy másik kultúra, mit jelent az elfogadás. Igyekeztünk ezt finoman, de határozottan kifejezni.

Perényi Balázs húsz éve drámatanárként dolgozik, emellett ifjúsági színházi és bábelőadásokat rendez. Évente egy-két alkalommal kőszínházakban is van előadása. A Bóbita Bábszínház nem ismeretlen számára, két és fél évvel ezelőtt A tettyei muzsikusok című darab rendezőjeként mutatkozott itt be. A Bóbita társulatát nagyon értékesnek tartja, véleménye szerint nagyon jó évek állnak előttük.

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Kiemelt partnereink

Hirdetés
Hirdetés