Kezdőlap > Kultúra > Zene > A komponisták nem öregszenek, hanem érnek, mint a jó borok

A komponisták nem öregszenek, hanem érnek, mint a jó borok

2019. február 13. szerda, 14:26 Bereczki Lajos Zene
PDF
Közhely, hogy repül az idő, de egy alkotónál ez néha nem csökkenti az érdemeket, sőt! Vidovszky László esetében ez a tényező még talán becsesebbé teszi a számot, amely jelen esetben a hetvenötödik. Február végén többek között a Pannon Filharmonikusok zenészei közreműködnek a mester születésnapi koncertjén, melyen szerzeményeiből mutatnak be egy csokrot. A hangversenyen a pécsi professzor eddigi gazdag életművének fontos állomásait villantják fel. 


Vidovszky Lászlóval találkozni, beszélgetni olyan élmény, amely sokáig megmarad az emberben. A kortárs magyar komponisták között az egyik legnagyobb egyéniség, nehéz eldönteni, hogy az egyetemi oktatásban eltöltött évtizedek, vagy a magyar zenei életre gyakorolt hatása jelentősebb. Szerencsére nem kell kettéválasztani mindezt, csakúgy, mint más alkotói tevékenységtől sem, mint például a kiemelkedően fontos magyar filmek zenei anyagának elkészítésétől. 

- Álságos lenne azt kérdezni, hogy meglepi-e a február 23-i koncert, melyet 75. születésnapja alkalmából rendeznek a pécsi Kodály Központban. Mégis, mit gondol erről az eseményről?
- A zenekar küldött egy meghívót, amelyre természetesen örömmel válaszoltam, abban is azt fogalmaztam meg, hogy „örömömben és a megtiszteltetés okán nem találok szavakat”. Most is így vagyok ezzel, keresem a szavakat, hogy pontosan kifejezzem meghatottságomat a figyelmességük miatt, de nehezen megy. 

- Mennyire élő és aktív a kapcsolata a Pannon Filharmonikusokkal?
- Nem igazán vagyok zenekari komponista, ezért kevés zenekari művem van, de ezek többségét már ők is előadták. Ez a kapcsolatunk legintenzívebb szintje. Legalább ennyire fontos hogy figyelemmel kövessem a zenekar munkáját, ez nem mindig sikerül. Sok koncertre nem jutok el. Aztán létezik egy ennél lazább, de szintén fontos szál is. Arra gondolok, hogy egy zenekar puszta léte is erősíti a városban élők öntudatát, azok is büszkék lehetnek rá, akik esetleg nem is járnak koncertekre. A PFZ egy nagyon komoly közösségszervező erő.

- Eötvös Péter kortárs zeneszerző is gyakran megfordul a PFZ háza táján. 
- Így van és ennek őszintén örülök. Mindketten ugyanabban az évben születtünk, ha jól tudom, az ő születésnapját március 7-én ünnepli a zenekar. Eötvös a kortárs zenekari kultúrának világszerte a legjobb ismerője. Így rajta keresztül a pécsiek első kézből juthatnak olyan tudáshoz és szemléletmódhoz, amely a klasszikus repertoárban is egyértelműen hasznukra válik. Úgy tudom, hogy kimondottan szereti a Pannon Filharmonikusokat, élvezi a velük töltött időt, a közös munkálkodást. Az én életmódom, hogy úgy fogalmazzak, meglehetősen szertelen, így nem tudok szisztematikusan jelen lenni a PFZ-nél.

- Hol tölti a napjait jellemzően? 
- Ezt még igazán kimutatni sem nagyon lehet, mindig ott vagyok, ahová a munkám szólít. Mondhatnám azt is, hogy otthonülő vagyok, de abból is kettő van, Pécs és Budapest állandó vonzásában élem napjaimat.

- Egy harmadik város is meghatározó volt az életében, szülővárosa Békéscsaba. Alkotóként mennyire hatott Önre ez a környezet, a zárkózott alföldi emberek világa?
- Valószínűleg annyira, hogy erről már beszélni sem lehet. Dédapám, nagyapám és apám is e város szülötte volt, a XVIII. századtól éltek ott őseim. Ennek a lélektani hátterét, mozgatórugóit, kulturális hátterét feltárni egy külön feladat lenne, magam bele sem fogok. Az Alföldön belül Békéscsaba amúgy is egy külön világ a „tótság” jelenléte miatt, szigorú luteránus világával. Hozzáteszem, hogy az a négy év ugyanannyira fontos volt számomra, amit középiskolásként Szegeden töltöttem. Ez is alföldi város, de annak egy nagyon reprezentatív formája, „kirakatvárosa”, ha lehet így fogalmazni. Nekem egy egészen más, releváns élmény volt a Dunántúllal való találkozás.

- Ez mikor történt?
- Nem emlékszem, hogy mikor voltam először Pécsett, de a hetvenes évek közepétől rendszeresen jártam ide. Amikor elkezdődött az új egyetemi struktúrák szervezése, a művészeti képzést megerősítendő kerültünk Keserü Ilonával Pécsre. 

- Pécsett a művészeti világ pezsgése a hatvanas évektől szinte töretlen volt, néhány évtizeden át. Még a nyolcvanas évek is tartogattak meglepetéseket ezen a téren. Milyen benyomása volt Önnek minderről? 
- Pécsnek mindig volt egyfajta nimbusza. A Pécsi Balett története a magyar zenetörténetnek is egy jelentős, kellően mindmáig föl nem dolgozott része. Budapestről nézve még zeneakadémistaként úgy tűnt, hogy van egy város, ahol – ugyan kicsiben – minden szabadabban és kortársi módon valósítható meg. Gondolom, ezekről az időkről mindenkinek megvannak a saját történetei, de tény, hogy amikor 1970-ben megalapítottuk az Új Zenei Stúdiót, a legtöbb meghívást Pécsről kaptuk, itt léptünk föl a legtöbbször. Nem szeretnék hosszas felsorolásba kezdeni, de az is tény, hogy amikor a Microsoft kiadta az első digitális lexikonját, Magyarországról olyan térkép szerepelt, amin csak két város volt feltüntetve: Budapest és Pécs. Mennyiségében is imponáló volt Pécs kulturális felhozatala, elég, ha csak a Jelenkorra és a köré csoportosuló alkotókra gondolok, de ott volt Martyn Ferenc is, akiről először zeneakadémiai tanáromtól, Farkas Ferenctől hallottam. 

- Kicsit visszakanyarodva a mába, a születésnapi koncert műsorát közösen állították össze, vagy ez is a meglepetés része volt?
- Meglepetésnek indult, ahogy egy születésnapnál ez meg szokott történni, de a meglepetés-darabok kottáit csak én tudtam kölcsönözni.

- Hogyan épül fel a koncert szerkezete?
- Három részből áll a műsor, az első kamaraműveket és gépzongora etüdöket tartalmaz, a második rész a Nárcisz és Echo című kisopera, míg a harmadik részben egy nagyzenekari összeállítást hallhatunk. Nem kronologikus a sorrend, de 4-5 évtizedet átölel.

- Rendhagyó a karmesterválasztás is. Nem a PFZ két vezető karmestere vezényel és nem is az állandó karmesterük, hanem Dobszay-Meskó Ilona. 
- Ha folytathatom a meglepetések sorát, akkor ez a következő. Meskó Ilona növendékem volt, az ifjú karmester-zeneszerző generáció egyik ígéretes tagja. Egy újabb öröm a számomra.

- Mi befolyásolja, vagy hozza létre a művet? Milyen alkotói körülmények között születik egy zenemű?
- Gyakorlatilag minden nap ott ülök a számítógép előtt, ha néha előfordul, hogy nem jutok hozzá, akkor „elvonási tüneteim” lesznek. Nagyon sokáig írom a darabjaimat, sokszor előfordul, hogy rég bemutatott, majdnem-elfeledett művemet is előveszem, átalakítom, módosítom. Ehhez néha kell egy felkérés is, máskor pedig eszembe jut, hogy ezt még meg kellett volna csinálni. Nincsenek munkanapok és munkaszüneti napok, állandó készenlétben vagyok.

- Mekkora igény van a kortárs zene iránt? Hogyan viszonyul hozzá a közönség?
- A kortárs zene iránti igény nulla. De ne felejtsük el, hogy igényeket nemcsak kielégíteni, hanem kelteni is lehet. Amit leginkább problematikusnak érzek az a zenészek „neveltetésében”, a képzésben meglévő szemlélet. Természetesen minden zenész meg szeretne élni is a tudásából, de kereslet csak a klasszikus repertoár részéről mutatkozik, ahol megjegyzem, szintén komoly problémák vannak. Ez a fokozatosan sorvadó klasszikus repertoár határozza meg, hogy milyen képzettségű és mentalitású zenészek iránt van igény. A kortárs zene iránti érdeklődés, vagy az ezzel szembeni berzenkedés a zenészek körében az akadémiai évek alatt dől el. Ha az előadók természetesnek veszik a kortárs zenét, és a közönség ezt a természetességet érzi is a játékukon, számukra is sokkal jobban befogadható lesz mindez. Még egy fontos elem kell a megértéshez, az ismétlés. A nagy zenehallgatási élmények úgy jönnek létre, ha az ember már várja ezt vagy azt a részt, és a hallgató is pontosan tudja, hogy hol tartunk a műben, ezek a nagy pillanatok. A kortárs műveket viszont bemutatják és soha, vagy ritkán veszik őket elő. Emiatt a zenészek is kevesebbet tudnak meg a darabról és tegyük hozzá, a közönség sem tudhat ennél többet.

- Ebből a szempontból jó a pécsi közönség?
- Aki eljön egy hangversenyre már csak jó lehet. Véleményem szerint a közönségnek „mindig igaza van”, de sokszor csak utólag derül ki mindez. 

- Fontos a helyszín is, ahol előadják a műveket. Pécsett ezt most nagyon kedvező körülmények között tehetik meg. Ön is így gondolja? 
- A jó akusztika azért fontos, mert így nem lehet a hibákat a teremre fogni. De egy nagy hangversenyteremnek az értékét igazán a története adja: kik és hogyan "koptatták" a falait. Vannak nagyon fontos és híres termek, amelyek akusztikailag talán kevésbé erősek, lehetnek gyenge pontjaik, de minden művész álma hogy ott felléphessen. Az viszont kétségtelen, hogy a Kodály Központ jelenleg az ország legjobb terme, mégpedig azért, mert minden felállásra tud rezonálni, szólóktól a nagyzenekarokig. Hozzáteszem, hogy látványnak sem utolsó.

- Milyen tervei vannak, min dolgozik éppen?
- Legfontosabb terveim között a soron következő koncertek vannak, amelyek részben zeneszerzői feladatok is, mivel lehet, hogy ki kell javítani dinamikai jeleket, vagy szerzői előírásokat. 

- A születésnapi koncert próbáin részt vesz majd? 
- Amennyiben hívnak, természetesen igen. Nem feltétlenül a szerző ismeri legjobban a művét, de vannak dolgok, amikről csak a szerző tudhat. Van egy technikai része a programnak ahol a MIDI zongoradarabokkal lesz feladatom. A szerző talán feszültebben várja a koncertet, mint az előadók, vagy a közönség. Remélem, utána átadhatjuk magunkat minden szempontból az ünneplésnek.

Kiemelt partnereink

Hirdetés
Hirdetés