Kultúrában utazunk

Miután kiderült, impozáns látványt nyújt a hatalmas, fémből készült építmény (nem keverendő össze az elmúlt évszázad hatvanas-hetvenes éveiben forgalomban volt Fémépítő játékkal!), azért gondolkodóba is eshetett a gyanútlan szemlélő.

Az még kérdéses, kik és mennyien fognak átkelni a Zsolnay-negyed egyik feléről a másikra, de olyan hatást kelt az egész, mintha a Szovjetunióban tervezték volna, aztán kínai közreműködéssel került volna Pécsre az egész. Nagy országok, nagy tervek, műtárgyak. De, hogy ide ekkora kellett, az nehezen lesz védhető. Ezen a II. Ukrán Front is képes lenne átkelni, harcjárművekkel, ágyúkkal, ki tudja mivel, ha még létezne ilyen egység.

Ez kérem nem híd, itt a két végén hídfőállást lehet kialakítani. A magassága meg különösen lenyűgöző. Nem törpéknek készült, annyi szent. Még a kétméteresnél jóval nagyobb pécsi férfi kosárlabdázók is csak aprócska legényeknek tűnnének rajta. A hosszúságon nem lehet vitatkozni, ha rövidebb lett volna, nem érne át. A szélessége már gyanús, de megnövekedett igényeket is képes lehet kielégíteni. Ám olyan ugrásszerű növekedés az elkövetkező egymillió évben nem képzelhető el az emberek között, ami miatt indokolt lenne a magasság. Még zsiráfok is rácsodálkoznának, ha átkísérnék rajta őket, állatkerti gondozóik.

Egyetlen dolgot megígérhet a Pécsi Riport szerkesztősége. A gigantikus méretek okára rákérdezünk, amit arra lehetőség adódik!