Szemünk lassan hozzászokik a Széchenyi tér új látványához, a burkolat is összeállt és azóta már szinte el is felejtettük az átadással kapcsolatos döccenőket. Szép, nagy, lapos tér, imitt-amott csobogókkal, padokkal, de azért jó alaposan lekövezve. Nyáron lehetőleg senki se közelítsen derült időben napszemüveg nélkül, mert kiesik a szeme a visszavert fénytől.

Talán az ősz utolsó ilyen szép napját élvezhettük hétfőn a Széchenyi téren.

A bevezetőben nagyjából az összes dolgot leírtam, ami engem Pécs főterében zavar. Bizony kicsit lapos lett, de ezt talán a belémrögzült régi tér képe mondatja velem, talán kissé agyonkövezett és valamelyest kényszeresen "becsobogózott" a remek kis placc. Összességében egy modern, városi találkozóhelyet kapott a megyeszékhely, a kivitelezés minőségére sem lehet panasz – most már. A tér sikerét lemérhettük azon is, hogy  nyáron, és ősszel,  jó időben sokan napfürdőztek, üldögéltek, sétáltak ott, tehát a pécsieknek és a turistáknak úgy tűnik, tetszik a tér.

A kínai gránit eddig beváltotta a hozzáfűzött reményeket, bírja a strapát, nem törik, nem porlad, és néhány nagyobb jármű is "tesztelte" már a felületet, teljes sikerrel, a kő ezt is kibírta. Száraz időben a sárgás felület fehérre vált és napsütésben vakít, ez az egyetlen bűne. A nyáron növények kerültek a térre, ez sokat segített tompítani ezt a jelenséget, a kihelyezett napernyőkkel és teraszokkal együtt. Amúgy a tér bútorzata eléggé egyszerű és nem túlzottan változatos. Ezt a kissé monoton hatást sikerült oldani azzal, hogy a tér belsejében vendéglátóhelyek teraszokat tartottak fenn a nyáron, itt valóban változatos és ízléses ülőalkalmatosságokon lehetett helyet foglalni. Kicsit félek attól, hogy a Kossuth tér sorsára jut és zsíros pacákkal teli lesz a burkolat, de talán odafigyeléssel (közterület felügyelet!) ez is elkerülhető.

 

A városháza előtti területen (lent) jópofa szökőkút köpi a vizet nyáridőben, ettől lejjebb pedig most virágágyásokban tarkállik az árvácska. Az arra járó idegen nem is sejti, hogy mennyi beton van alattuk. Egy bunker is kijönne belőle. Az építéskor azt mondták, hogy a fák gyökerei miatt kell ilyen beton elemekkel határolni a föld alatti területet. Sajnos fák nem kerültek ide, a beton meg nem látszik a föld alatt, mindenesetre nem értem a dolgot. Később lesznek fák, vagy így marad, a "bunkerrel" együtt. Száz év múlva a tér ismételt átépítésekor jó találós kérdés lesz majd ez bizonyára. Mire használták eleink a beton kazettákat a föld alatt?

 

A tér közepetáján egy lépcsőzetes csobogó vize hűsíti az idesétálókat (fenti képünkön). Jó az ötlet, de a falevelek és egyéb növényi részek eltömik a fésű-szerű átereszeket, így már nem olyan szép látvány. A nyár nagy kérdése volt, nagy melegben ezek a kis vizes helyek használhatók-e "közfürdőként", vagy inkább mégsem? Én az utóbbira szavazok, a szökőkút nem kismedence a strandon, a vize sem alkalmas erre. Most mindenesetre nem kell ezen gondolkodnunk, hiszen a téren már téliesítették az összes vizes műtárgyat.

 

A tér déli sarkában kissé erőltetett az ott elhelyezett pihenővel kombinált csobogó (fenti képünkön), melyet kialakítása miatt elsősorban a galambok használtak. Máshol is alkalmaznak nagy, monolit kőülőkéket a városban, ha a napon felmelegszenek, nem valószínű, hogy bárki rájuk tud ülni. Így nem használható mindig mindegyik, ami azért hiányzik. Ha jól emlékszem ígéret volt más bútorokra is. A  deszkás megoldás meg nem igazán elegáns, ezt majd tél végén mindenki tapasztalhatja (lejjebb).

A szemetesedények is örökké hiányzó műtárgyak, melyekből a térre sem jutott túl sok. De azért mutatóba van néhány, ezek jó masszív példányok, reméljük sokáig szolgálják majd az erre járókat! (Lenti képünkön).

Végül egy jól sikerült alkotás és egy megoldásra váró probléma. A madarak szépek és öröm bennük gyönyörködni, de ott végzik a dolgukat, ahol élnek. A Széchenyi tér környéke mindig sok galambot vonzott és mindig sokan etették is az állatokat. A tér egyes területein guanó jelzi ittlétüket. Vagy sűrűbben kellene takarítani, vagy nem kellene megengedni a madaraknak, hogy az épületek párkányain "parkoljanak". Egészen biztos, hogy nem egészséges ennyi ürülék a kövön, valamit tenni kell majd, mielőtt még jobban elszaporodnak a madarak. A lenti képen a tér déli oldalán található másfél méteres "veszélyzóna" látható. A guanó a kőnek sem használ...

Ne ezzel fejezzük be a képzeletbeli sétát a téren! A városháza előtt található a nekem leginkább tetsző műalkotás. A kőbe fektetett bronz dombormű (ami egyébként szépen beilleszkedik a síkba) egy lepréselt fűszálra emlékeztet. Nagyon finom vonalakkal díszítve és nagyon szépen kivitelezve. Lám-lám, tudunk, ha akarunk. Sajnos ritkán, de ez most kétségtelenül összejött. Jobban, mint a mögötte található automata kapu a városházán...

Végeredmény: egy tízes skálán erős hetes!