Diese Domain ist bereits bei IONOS registriert. Falls Sie der
Domain-Inhaber sind, können Sie sich jetzt einloggen und auf Ihre Domain zugreifen. Domain
verwalten
Ihre Domain verwalten
Machen Sie aus Ihren Ideen Erfolge mit Lösungen von IONOS.
Nehezen indult a dolog! De a végeredmény ismeretében megérte a várakozást. Egy kicsit a nosztalgia jegyében is lépett fel a hazai alternatív zenei világ egyik ismert arca, a bandájával. Víg Mihály és a Balaton a NemArt Galériában, Pécsett, az Irgalmasok utcájában, egy pinceklubban zenélt, illetve biztosított olcsón időutazást. Mindez csütörtöktől péntekig tartott, mert közben napot váltottak az egybegyűltek.
A közönség szinte lubickolhatott a Balaton együttes (képünkön) zenjében.
Még az elmúlt évszázad hetvenes éveinek legvégén alakult meg a Balaton zenekar. Az akkori fiatalok egy darabig tényleg nem nagyon tudtak mit kezdeni a dologgal. A szövegekkel, az addig ismereten dallamvilággal. Aztán a mozgalom kinőtte magát, egyre több rajongót nyertek meg maguknak.
Egy kis visszatekintés:
A kezdetekben az alapítók saját szerzeményeiket, valamint Vető János
és Kozma György verseket zenésítettek meg és adtak elő diavetítésekkel
egybekötve a BME Bercsényi
kollégiumában valamint a Kassák Klubban. Ekkor közreműködőként az
együttesben fellépett Königh Péter (szájharmonika,
ének) és Hajnóczy Árpád (szaxofon).
Első koncertjüket az URH együttessel adták közösen 1980
szeptemberében egy pszichiátriai ambulancia udvarán.
A verseket, forgatókönyveket és színdarabokat
is szerző Víg Mihály 1982-től egy másik fontos együttesnek, a Trabantnak
is meghatározó tagja lett, majd 1984-től
állandóan változó kísérők (főként Európa Kiadó-tagok) társaságában
léptek fel a csak rájuk jellemző szomorú rock'n'roll sanzonokkal.
Végül az Európa Kiadóval közös 1986-1987-es turné
után a Balaton beszüntette működését.
1991-ben
azonban újjáalakult az együttes, Víg Mihály ekkor Wahorn Simonnal és
Oláh Imánuellel triót alkotott, hogy szerte az országban kisebb
klubokban lépjenek fel.
1992-ben
két archív koncertfelvételt
tartalmazó kazetta jelent meg, az első stúdiólemez pedig 1996-ban
látott napvilágot A fény közepe a sötétség kapujában címmel.A 1990-es évek végétől a Balaton egy még újabb
felállásban ef Zámbó István együttesével és fúvósokkal kiegészülve koncertezett.
Ekkortól főként klasszikus nyolcvanas évekbeli sanzonjaikat, Trabant
és Neurotic számokat
játszottak, kiegészítve 1996-os dalokkal és a Hungária (együttes) pár számának csak a
Balatonra jellemző melankolikus, szomorkás feldolgozásával.
Az, hogy a 2000-es évek első évtizedében az együttes még
létezik és rendszeresen koncertezik, önmagában is jelzi, hogy a
körülötte kialakult kultusz nem vesztett erejéből, és ezen még olyan
események sem változtattak, mint például az új Balaton meghatározó
alakjának, Döncinek a kiválása. A közönség szeretete
és az elismertség azért sem meglepő, mert a Balaton alakulása után 30
évvel még mindig az a kis klubegyüttes, ami annak idején volt.
A mostani gyülekezésnél lehetett tapasztalni, hogy a klubba olyanok is eljöttek, akik akár harminc esztendővel ezelőtt is járhattak koncertekre. De olyan korosztály is megjelent, akiknek akár az apjuk megjelenhetett volna.
Szóval, késett a buli, de ezt senki sem vette nagyon zokon. Amikor viszont megszólaltak a hangszerek, még mindenki távolságtartó volt, a szó szoros értelmében. Meg is jegyezte a frontember, viccesen, hogy senki se közelítse meg a színpadot. De aztán megkezdődött egy furcsa lopakodás, ha lassan is, ám egyre-egyre nyomultak előre a rajongók. Végül már eltűnt a távolság, bárki megérinthette volna a fellépőket.
Az „őrület” viszont elmaradt, senki sem tombolt féktelenül. Úgy, hogy biztonságiak nem voltak a klubban, mégsem történt rendbontás. Csak szólt a Balaton, méghozzá jól! Egyesek meg talán úgy érezték, visszafiatalodnak, ha nem is örökre, de legalább másfél-két óráig mindenképpen.
Talán ezért is érdemes megjegyezni, ha ez így megy tovább, akkor jó hely lehet ez a NemArt Galéria, Pécs belvárosában, egy kicsit a föld alatt.
A 2010-es EKF év számomra eddigi egyetlen szenzációja a világ leghitelesebb előadójával. Vígh Mihály, akinek még van arca és a bőr nem olyan vastag rajta, mint a többi szánalmas lúzerén (pl. Pataky Attila, Nagy Feró, Pajor Tamás, ha már itt tartunk stb.). A Sátántangó Irimiása most nem hagyott cserben minket. Én egy huszast ledobtam magamról és most újra fiatalnak érzem magam.
Nehezen indult a dolog! De a végeredmény ismeretében megérte a várakozást. Egy kicsit a nosztalgia jegyében is lépett fel a hazai alternatív zenei világ egyik ismert arca, a bandájával. Víg Mihály és a Balaton a NemArt Galériában, Pécsett, az Irgalmasok utcájában, egy pinceklubban zenélt, illetve biztosított olcsón időutazást. Mindez csütörtöktől péntekig tartott, mert közben napot váltottak az egybegyűltek.
Hozzászólások