Kultúrában utazunk

 A pécsi színjátszás jeles alakja, N. Szabó Sándor (képünkön régi fotó láthatók) már csak az égi színpadokon léphet fel. Idei, váratlan halála után, Unger Pálma színművésznő kötelességének érzi férje emlékének ápolását, megörökítését.  

Furcsa, nagyon furcsa Unger Pálmát egyedül látni. Az embernek az a képzete, hogy N. Szabó Sándor rögtön belép, mögé áll, mert nem engedheti el a szeretett asszony kezét, vállát. De ez csak egy vízió, mert Sándor, élete 67. évében eltávozott ebből a világból.

Összesen negyvenhét évet töltött a színpadon. Ebből harminchetet Pécsett. Nem csoda, ha a nézők személyes barátként ismerték, szerették meg a közvetlen egyéniséget. Aki Pálma asszonnyal olyan párost alkotott, amihez fogható csak kevés van. Nem csak a színpadon, a magánéletben voltak együtt, de a Sziporka Gyermekszínházban is, amit huszonhét éven keresztül működtettek közösen, az Ifjúsági Házban.

Az égiek magukhoz szólították N. Szabó Sándort. Biztos azért, mert kellett ott egy táncos-komikus, aki ért a nevettetéshez, de a prózában szintén eligazodik. Ezek után, a gyász, a magány mellett Unger Pálma új feladatot talált az életben, társa elvesztése okán.

– Senkire sem szeretném ráerőltetni a bánatomat – mondta könnyeivel küszköve Unger Pálma. – De Sanyi annyit mindenképpen megérdemel, amit a társulati nyitóülésen, augusztus 23-án megkap. A Pécsi Nemzeti Színház I-es számú próbaterme attól kezdve az ő nevét viseli majd, szobaszínházként. A tényt egy dombormű is jelzi, ami természetesen neki állít emléket. Mindezért hálás vagyok Rázga Miklós igazgatónak, aki talán büszkén vállalja, hogy a férjem a barátja volt. Az alkotást Trischler Ferenc készíti, aki szintén kedves ismerős. Ha ezen a ceremónián túljutunk, utána foglalkozhatok majd egy emlékkönyv kiadásával is. Amit azoknak a nézőnek szánok, akik kedvelték N. Szabó Sándort. De az még odébb van, bár nem is annyira, hiszen karácsonykor szeretnénk vele előállni.