Kultúrában utazunk

Sokan szerették N. Szabó Sándor színművészt, aki néhány hónappal ezelőtt eltávozott a földi színpadokról, méghozzá örökre. De neve fennmarad a Pécsi Nemzeti Színházban, ahol az I-es számú próbaterem mától új nevet kapott A képen Unger Pálma, Nagy Csaba (középen), és Rázga Miklós látható.

 

Természetesen, azt senki sem gondolhatta, hogy N. Szabó Sándort bárki, bármi pótolhatja. De, ha már a megmásíthatatlan ellen nem lehet tenni, akkor is lehet valamit cselekedni. Ezt történt meg a Pécsi Nemzeti Színházban. Hiszen 2011. augusztus 23-án, 17 órától emléktábla és egy dombormű adja tudtára mindenkinek, aki nem tudná: N. Szabó Sándor Szobaszínház a neve a térnek, a művészbejáró melletti bejáratnál, balra.

A dombormű Trischler Ferenc szobrász alkotása, amit az elhunyt művész pályatársa, egyben özvegye, Unger Pálma jelenlétében leplezték le. A fedődrapériát Rázga Miklós direktor, valamint Nagy Csaba, Pécs Megyei Jogú Város alpolgármestere emeltek le. Ekkor egyrészt felcsattant a taps, másrészt sokan elérzékenyültek, a könnyeikkel küszködtek.

Utolsó fellépésének helyszíne

Bármit elnevezhettek volna a Színház téri nagy épületében, N. Szabó Sándorról. Méltóbb helyet viszont aligha, mint a próbatermet, illetve szobaszínházat, ahol életében utoljára láthatta a közönség. Unger Pálmával a „Kopogós römi” című kétszemélyes előadással szórakoztatták a publikumot. Aztán jött a kórház, az állapotának rosszabbodása, majd a szörnyű, lesújtó végeredmény.

Ezután vetődött fel az ötlet, ami szerint N. Szabó Sándornak „járna” valami emlék. Hiszen dallal, tánccal, szöveggel, összesen harminchét éven keresztül, több száz szerepben bizonyította rátermettségét. A pályán negyvenhét évadot töltött el, ebből harminchetet Pécsett. Lehetne még hosszan méltatni a névadót, ám a két évszám szinte mindent, majdnem minden fontosat elmond róla.