Érdemes művész, a magyar szÃnházművészet kiemelkedÅ‘ egyénisége, posztumusz Kossuth-dÃjas.
Édesanyja Gundel Katalin, a legendás vendéglátós famÃlia sarja. Második férjétÅ‘l, Frenreisz Istvántól születtek Latinovits féltestvérei, (művésznevén) Bujtor István és Frenreisz Károly.
ÉpÃtész diplomát szerzett, majd a debreceni Csokonai SzÃnházhoz szerzÅ‘dött. 1962-ben került a fÅ‘városba, a VÃgszÃnházhoz. Játszott és rendezett Veszprémben. Utoljára a FÅ‘városi Operett SzÃnházban lépett fel. SzuggesztÃv indulatok, belsÅ‘ tűz, az érzelmek és az értelem harmóniájából fakadó alakábrázolás jellemezte művészetét. 1959-ben filmezett elÅ‘ször. Több mint ötven filmben játszott, legemlékezetesebbet az Isten hozta Å‘rnagy úr és a Huszárik Zoltán rendezte Szinbád szerepében alakÃtott. Kiváló volt Ady, József Attila, Illyés Gyula verseinek elÅ‘adójaként is. RendezÅ‘ként is a megszállottság és a kérlelhetlen igényesség jellemezte.
Latinovits sokat viaskodott az akkori hatalom képviselÅ‘ivel, igazságkeresését, jobbÃtó szándékát Ãrásban is megfogalmazta a Ködszurkáló cÃmű (1973) önéletrajzi kötetében. A kortársak meg nem értése felÅ‘rölte idegeit. Máig vitatott, hogy a balatonszemesi vasútállomáson "véletlen" baleset történt-e vele vagy öngyilkos lett.
Szegénylegények (1965), Hideg napok (1966), Isten hozta, őrnagy úr! (1969), Szindbád (1971)
