A megjelenésről és folyóirat születéséről Danileszk Ritával, a lap főszerkesztőjével beszélgettem egy meglehetősen kicsi, de barátságos belvárosi kávézóban, a Zero Caféban, amely erre az időre a szerkesztőbizottság főhadiszállásává változott.

- Hogyan jött a Virage megalkotásának ötlete?

Valamelyik nyáron ültem az egyik filmes szaklappal a kezemben a Balaton partján, és azon gondolkodtam, hogy milyen jó lenne, ha nekünk is lenne egy ilyenünk. Közrejátszott, hogy írtam egy online folyóiratnak, és nagyon nem tetszett, hogy belenyúltak a cikkeimbe. Szakmai szempontból nem volt releváns, hogy ennyire átalakították az írásaimat. Rájöttem, hogy kellene egy filmes szaklap, hiszen nagyon sok tehetséges ember van itt Pécsett az ismerőseim, barátaim között, akik már szintén írtak cikkeket, és hasonló problémákkal küzdöttek. Akkor találtam ki, hogy velük lehetne csinálni egy ilyen újságot. Ők azonnal partnerek voltak, hosszas előkészületek után és sok nehézség árán megszületett a folyóirat, aminek már második lapszámát tarthatja kezében a kedves Olvasó.

- Az első számnak, ami tavaly októberben jelent meg, volt valamiféle visszhangja?

Igen, volt. A tartalomra vonatkozóan pozitív visszajelzéseket kaptunk, a formával voltak problémák, de ezt nézzék el nekünk, mivel mi elsősorban írók vagyunk és nem szerkesztők. Tudjuk, hogy egy újságnál nagyon sokat számít a külalak, ezért a külső dizájn véglegesítésén is még dolgozunk.


- Az aktuális szám témáit te választod ki vagy közösen döntitek el? A második szám a „Tekintettel a vászonra” címet kapta.

Közösen döntünk. Van egy listánk, amit együtt összeállítottunk és mindig megszavazzuk, hogy most épp melyik témából álljon össze a következő anyag.




A második lapszám borítója


- A bevezetődben említetted, hogy szükségetek lenne támogatókra a lap terjesztéséhez, illetve magához a megjelenéshez. Nem gondolkoztál még azon, hogy egy jelképes összegért áruljátok a Virage-t?

Egyelőre nem tartom járható útnak: egyrészt még nem eléggé ismert és olvasott a lap, másrészt promócióra sincsen pénzünk. Ez inkább egy baráti társaság, nem vagyunk még egyesület, emiatt nem tudunk olyan profi szinten terjeszkedni, mint az országos terjesztésű filmes szakfolyóiratok.

 - „Gerilla” módszerrel nem próbálkoztatok még terjeszteni a lapot, mondjuk Budapesten szétszórni belőle párat?

Pont ezt csináljuk. Jó pár írónk Pécsett végzett, ex-filmszakos, az ő írásaik is benne vannak az újságban, valamint egy nagy pesti videótékával nagyon jó kapcsolatot ápolunk, ezért ott, valamint az ELTE-n is szoktunk lerakni belőle pár példányt. Mivel ingyenes, nyilván jobban fogadják az emberek, mintha pénzért árulnánk.

- Pécs alapvetően egy filmes város. Mi a véleményed arról, hogy idén például elmarad a CinePécs és ősszel semmilyen filmes fesztivál nem lesz itt látható, holott az utóbbi jó pár évben mindig volt valamilyen szakmai esemény?

Ennek nagyon nem örülök. Mióta idejárok egyetemre, azóta mindig volt Moveast vagy CinePécs. Sok érdekes alkotást lehet látni, plusz sokkal barátságosabb és emberközelibb volt, mint például egy Budapesten megrendezett fesztivál. Úgyhogy nagyon szomorú vagyok emiatt, már csak azért is, mert a Virage egyik célja, hogy a pécsi filmtörténettel és a Pécshez kapcsolódó filmes témákkal is foglalkozzon.

A Virage beindította saját blogját is, ahova a filmes hírek, érdekességek, új írások mellett folyamatosan feltöltik az előző szám, "A filmvászon hősei" cikkeit is, úgyhogy érdemes lesz nyomon követni az online változatot is: http://virage.blog.hu/

A Virage ars poeticája:

"Mit is jelent a „virage” kifejezés, miért lett ez a nevünk, és egyáltalán, mi szükségünk egy újabb filmes folyóiratra?

Kezdjük a legelején. Mi, pécsi filmszakos és más filmszerető volt és még jelenlegi hallgatók, úgy gondoltuk, hogy létre kellene hozni egy újságot, ahol a fantázia és az asszociációk szabad teret kapnak, ugyanakkor igényes és minőségi írások születnek. A címnél ezért is esett a választás a francia eredetű virage szóra (magyarul „virazsírozás”), mely egy, a némafilmkorszakból származó eljárást takar. A művelet során a filmkockákat utólag kézzel színezték, így a vásznon egy színes (színezett) film jelent meg. Témáink nem feltétlenül az aktuálisan bemutatott filmekről szólnak majd, inkább örök érvényű művekkel, alkotókkal szeretnénk bővebben foglalkozni, lehetőleg újfajta, saját megközelítésben. Mindig egy címszó köré építkezünk, a cikkeket viszont a legkülönbözőbb aspektusokból, egyéni érdeklődésünkhöz mérten írjuk meg. Lapunkkal így szeretnénk színesíteni a filmes folyóiratok és a pécsi kulturális élet palettáját.

Cikkeinket szeretnénk úgy formálni, hogy írásaink a szakzsargon minimális használatával, és ezek magyarázatával, olvasmányosak, és az érdeklődők számára befogadhatók legyenek. Célunk, hogy sok ismeretet tudjunk átadni, melyek nem csupán felületes, bárki számára hozzáférhető információkból álljanak, és tegyük ezt a lehető legváltozatosabban."