Yehudi Menuhin világhírű hegedűművész kezdeményezte még 1975-ben, hogy minden év október elsején szenteljenek kissé nagyobb figyelmet a zenének szerte a világon, legyen ez a nap a zenéé. Szombat este Pécsett, a Kodály Központban díszhangversennyel emlékeztek meg az eseményrÅ‘l.
Nem csak a Zenei Világnap volt az est fókuszában szombaton, egy másik, nem kevésbé nemes célkitűzés is teret kapott. A hangverseny jegybevételét a zenekar a Pannon Filharmonikusok Gyermán István Alapítványának javára ajánlotta fel. Az alapítvány a hangszeren tanuló gyermekeket kívánja támogatni.
Az este hét órakor kezdÅ‘dÅ‘ koncert igazi zenei csemege volt, a műsoron három szerzÅ‘ műveit hallhattuk, Deitrich Buxtehude Kantátáját, J. S. Bach: III. brandenburgi versenyét és Mendelssohn II. „DicsÅ‘ítÅ‘ ének” szimfóniáját. Buxtehude példa volt J. S. Bach számára, Bach újrafelfedezését és megmentését pedig Mendelssohnnak köszönhetjük. Három zeneszerzÅ‘, akiknek furcsa módon összefonódott a sorsuk. Bogányi Tiborral a Pannon Filharmonikusok vezetÅ‘ karmesterével percekkel a fellépés elÅ‘tt az öltözÅ‘jében beszélgetünk a koncertrÅ‘l, zenérÅ‘l és más egyebekrÅ‘l. Amint hellyel kínál, egy finn képes újság lapjait mutatja nekem. A fotón egy csapat gyerek látható, amint vidáman tekintenek az objektív felé, a kép nem mostanában készülhetett. Kitalálja melyik vagyok én – szögezi nekem a kérdést, mielÅ‘tt a koncertrÅ‘l kérdezhetném. Nem kellett sokáig bogarásznom a képen, tízéves forma gyerek a balszélen meglehetÅ‘sen hajaz Tiborra, rá is bökök a gyerekre, eltaláltam, valóban Å‘ volt. Persze tegyük hozzá, hogy sokkal nehezebb lett volna mindez, ha egy idÅ‘sebb karmester szegezi nekem ugyanezt a kérdést.
A kis intermezzóval át is evezünk az esti program taglalására.
- Milyen egyéb belsÅ‘ logika található a koncert szerzÅ‘inek kiválasztásában?
- Bármilyen furcsa, mint legtöbb műsoromban, most is a szélsÅ‘séget kívánom a középpontba állítani. A koncert elsÅ‘ részében elÅ‘fordul, hogy három zenész hallható, de a legnagyobb közreműködÅ‘i létszám sem haladja meg a tizenegyet, míg a második részben a kórussal együtt nagyjából kétszázan szerepelnek. Így lesz a kontrasztok estje a mai. Kiváló énekeseket, közreműködÅ‘ket találtunk például Buxtehude kantátájához, amely igazi skandináv mű, eredetileg svéd nyelven szólal meg, de most a közönség németül hallhatja. A szólisták otthon vannak a barokk stílusban, tehát kiváló énekteljesítményekre lehet számítani Celeng Máriától, Bazsinka Zsuzsától és Szigetvári Dávidtól, valamint Gyöngyösi Levente csemballistától.
- Mekkora szerepe volt az énekesek kiválasztásában?
- A szólisták kiválasztása korábban történt meg ezért nem volt rá hatásom, egy kivételével, akihez ragaszkodtam, Szigetvári Dávidhoz.
- Vele már lépett fel korábban Finnországban is.
- Valóban, jól informált, a János passióban vendégszerepelt nálunk Dávid, gyönyörű lírai tenorját ott is bemutathatta. Én Mendelssohn tenor szólamát is ilyen lírai hangra képzeltem el, bár sokan hÅ‘stenornak állítják Å‘t be, de szerintem inkább ez a kategória illik rá.
- Ha már finn vizekre kalandoztunk ismét, nem kerülhetÅ‘ ki a kérdés, milyen emlékei vannak október elsejérÅ‘l onnan?
- A finnek, csakúgy, mint a többi skandináv nép nem szokta nagydobra verni ezeket a dolgokat. Többen azt mondják arrafelé, hogy az igazi zenésznek minden nap ünnep nem csak október elseje. Az ott élÅ‘ művészek, zenészek kevésbé konvencionálisak, ünneplések helyett inkább a zenével foglalkoznak, de azzal intenzíven.
- Visszatérve az elhangzó zeneművekre, milyen az egyes darabok nehézségi foka?
- Eleve a barokknak van egy stílusbeli nehézsége, amit a művészeknek tanulni kell. Minden elÅ‘adó élete során találkozik barokk művekkel, de nagyon nem mindegy, hogy milyen felfogásban játssza, énekli azokat. Közismert, hogy az oroszok teljesen másképp interpretálják Bachot, de a franciák megint eltérÅ‘ felfogást vallanak. Például van egy holland hagyomány, amely megint eltér az elÅ‘zÅ‘ektÅ‘l, bár Å‘k nagyon közelítenek ahhoz, amire azt mondhatjuk, hogy az eredeti elképzelést testesíti meg. Magam részérÅ‘l nagyon szeretem a barokkot, elementárisnak tartom a zenei világát. Nagyon keményen meg kellett dolgoznunk ezért, hogy a stílust hűen visszaadjuk, és a hangzást felidézzük a mai modern hangszerekkel. Hadd említsek meg ezzel kapcsolatban egy érdekességet. Létezik egy Buxtehude mű, amely hat gambára íródott, ha felidézzük ennek a hangszernek a hangját elmondhatjuk, hogy állandóan húzni kell, hogy szóljon, recseg-ropog, nehezen lefoghatók a hangok, de mégis valami mennyei a hangvétele. Ma este eljátsszuk a hat gambás művet, amelyben két szopránszóló adja egymásnak a stafétabotot, mellettük három brácsa, három cselló és egy hegedű lesz hallható. Megpróbáltuk a korabeli hangzást megközelíteni, ez a próbákon remekül ment, bízom benne, hogy a perceken belül kezdÅ‘dÅ‘ koncerten is ugyanígy képesek lesznek a zenészek megszólaltatni hangszereiket.
- Mennyire tartja magát kísérletezÅ‘ karmesternek?
- Csak annyiban, hogy mondjuk adott esetben egy nagy zenekarnak nem repertoárja a barokk műsor, nekem viszont az. Karmesterként és csellistaként egyaránt kedvelem a stílust, bár barokk csellóm nincs. A zenekarral amúgy jól „megemésztettük” a programot, foglalkoztunk vonásokkal és lejtésekkel, beszédszerű zenével. Nagyon élvezik a muzsikusok a műsort, úgy gondolom ez elÅ‘feltétele egy kiváló elÅ‘adásnak. A Nemzeti Énekkarral még nem dolgoztam együtt, elÅ‘ször állok majd elÅ‘ttük, Antal Mátyás karnaggyal együtt izgatottan várjuk az esti fellépést. Méltó befejezése lesz a Zenei Világnap alkalmából adott koncertünknek ez a 65 perces óriási, magával ragadó Mendelssohn szimfónia. A remek pécsi közönség bizonyára értékelni fogja ezt a hatalmas záró produkciót, amely igazi örömzene lesz az elÅ‘adóknak, a karmesternek és vélhetÅ‘en a hallgatóságnak is.
Hozzászólások
Dicséret az ötletért és a megvalósÃtásért .
Jól fog össze a "finn- és a magyar erő".