Pénteken megkezdte tizedik, jubileumi ülését az Európai Kulturális Parlament Pécsett. A találkozó során a résztvevők a jelenlegi válságból kivezető utakat próbálják  megtalálni, eszközként és kommunikációs közegként a kultúrát felhasználva. (Képünkön Páva Zsolt mellett balról jobbra az Európai Kulturális Parlament két alapítója Karl-Erik Norrman és Pär Stenbäck.)

A jubileumi ülést, amelyet a Kodály Központban tartanak október 14 és 16 között, dr. Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter, dr. Páva Zsolt, Pécs polgármestere és Karl-Erik Norrman, az Európai Kulturális Parlament főtitkára, egyik alapítója nyitotta meg.

Európának tanulnia és fejlődéséhez változnia kell. Pär Stenbäck, az EKP Szenátusának elnöke Európa jelentősége címmel tartotta meg a nap főelőadását. Ezt a jelentőséget, mivel a Kulturális Parlament üléséről van szó, a kultúra témaköre felől közelítette meg. Ma nem lehet elmenni szó nélkül az egyre eszkalálódóbb gazdasági válság mellett, a volt finn  oktatási és külügyminiszter is ebből indult ki. Az eurozóna bukása vagy fennmaradása nem csak Európa, de az egész világ jövőjére is kihatással lesz. Radikalizálódó, populizálódó politika, tüntetések, leszakadó régiók, öregedő populáció, növekvő munkanélküliség, erősödő nacionalizmus. Ez Európa ma.

„Ha nem tanulunk a múlt hibáiból, meg fogjuk ismételni azokat” – mondta Stenbäck. Európa, mint békeprojekt bukni fog, és visszatérnek az egymással versengő államok, némelyek birodalmi álmokkal. Ennek a körvonalai már sajnos ma is láthatók. Egy dolgot tehetünk, amely nem viszi tragédiába az öreg kontinenst: tanulunk a krízisből, és belátjuk, hogy az Európai Unió törvényei, szabályai alapvető kiigazításra szorulnak. Minél tovább tart a válság, annál kisebb esély van egy közös európai jövő megteremtésére. A közös jövő azonban nem jelenthet egy univerzalizált világot, hanem meg kell őrizni a sokszínűséget. Itt jön be a képbe a kultúra.

Az elnök egy 1934-es mű feljegyzéseire utalt, amelyet egy Philip Gibbs nevű volt háborús tudósító írt le, aki ellátogatott abban az időben öt európai országba, köztük Magyarországra és ezekből az élményekből írta meg beszámolóját. A fent összegzett, jelenlegi állapotokkal szinte teljes mértékben azonos helyzetről számolt be. Ez több mint ijesztő, tudván, hogy pár éven belül milyen események sora indult meg Európában. Ezekből a figyelmeztető jelekből tanulnunk kell, és felül kell kerekedni a válságon, nem szétszakadva, hanem még inkább egyesülve, különben nagyon sötét jövő köszönthet ránk.

Szabó István, aki a főelőadás után a nap nyitóbeszédét tartotta, a kultúráról. mint művészet és ipari termék közti különbségről beszélt. Az Oscar-díjas filmrendező, nem meglepő módon, a filmművészet témaköréből indult ki és hozta a példáit. Felhívta a figyelmet arra, hogy a mozgókép a legerősebb identitásformáló és üzenetközvetítő eszköz, amint erre már a híres Lenin-idézet is utalt: „az összes művészet közül a legfontosabb számunkra a film.” Ez a mondat minden rezsim és kormány ars poeticájában ott szerepel, egy nagy különbséggel.

Szabó félig viccesen azt mondta: „ha Lenin ma élne és megkérdeznénk tőle, most mi a legfontosabb, azt válaszolná, hogy a nyolc órás hírek.” A filmművészetről, mint a kultúra egyik fontos ágáról azt nyilatkozta: ha megnézzük az elmúlt 60-70 év filmtermését, láthatjuk, hogy gondolati, öltözködési, viselkedési irányelveket fogalmaztak meg, divatokat teremtettek és töröltek el. Szubjektív összehasonlításában kihangsúlyozta: a különbség az európai és az amerikai filmek közt nem más, mint hogy az előbbi egész története során veszteseket, a tengerentúli viszont többnyire győztes karaktereket állított középpontba.

A mai európai generációnak pedig elegük van a vesztesekből, nem szeretnének egy pesszimista társadalomban negatív mintákat követni, hiába ezeké a hősöké a legtöbbször az erkölcsi győzelem, ez már nem elegendő a mai kor számára. Márpedig, ahogy az ülésen többször hangsúlyozták, Európa egyetlen „fegyvere” a kultúrája, épp ezért be kéne látnunk, hogy az európai kultúra csak úgy tud versenyképes maradni, illetve egyáltalán fennmaradni, ha a saját maga által meghatározott szabályokat feloldja és szabadabban, befogadóbban áll a művészeti módokhoz.

Szabó István később az egyik parlamenti tagnak az erősödő nacionalizmusra válaszul a patriotizmust ajánlotta, amelyen ő a haza és a kulturális értékek szeretetét és tiszteletét értette, olyan módon, hogy akik nem osztják ezt a nézetet, nem zárjuk ki őket. Azonban, ahogy a délutáni műhelymunkán kiderült, nagyon sok résztvevő ezt ugyanolyan veszélyként értelmezte, mint a kizáró és elutasító nacionalizmust.

Európa jövőjére nézve a délutáni párbeszéd során újabb jóslatok és javaslatok érkeztek. Többen érveltek amellett, hogy Európa jelentőségét felfújjuk, mert Amerikában jelenleg hasonló folyamatok zajlanak, több állam már csődbe is ment. Az eurocentrikus gondolkodás, amely évszázadok óta bennünk van, nem képes tudomásul venni, hogy esetleg a történelem színpadán más szereplőknek kell átadni a helyünket, akik már be is jelentkeztek, pár év múlva pedig egyértelműen kijelenthetjük: a 21. század nem Európa évszázada lesz. Egy török résztvevő Európa bukásáért a kirekesztő politikáját vádolta, mind kulturális, mind vallási értelemben.

Az ülés vasárnap délig tart, addig a résztvevők több műhelytalálkozó során összegzik az Európa Kulturális Fővárosában részt vevő vagy már részt vett országok tapasztalatait, értekeznek egy régi tervről, amely a Dunai Régió és a Balkán kapcsolatát feszegeti, beszélnek a tolerancia határairól, valamint vasárnap reggel bemutatkozik az Európai Kulturális Parlament legifjabb hajtása, az EKP Ifjúsági Hálózata.

Az Európai Kulturális Parlament, amelyet 2001-ben alapítottak, az egyetlen létező páneurópai fórum a művészek, az értelmiség és a kulturális szféra minden egyéb területén tevékenykedő szakember részére. Ma, az EKP több mint 160 taggal működik, több mint 43 európai országból, Magyarországról is többen csatlakozott az évek során. A jubileumi ülésen Pécsről többek közt Horváth András építészt és Varga Rita képzőművészt delegálták a tagságba, akik rövid prezentáció kíséretében be is mutatkoztak a parlament előtt.