Pécs és a Kodály Központ látta vendégül november 5-én a világhírű japán karmestert, Kobayashi Ken-Ichirot. A Mester rögtön a városba érkezése után adott interjút a Pécsi Riportnak, amelyben elmesélte többek közt azt is, hogy csupán a véletlennek köszönhető, hogy annak idején, 1974-ben eljutott Magyarországra, az I. Nemzetközi Karmesterversenyre, ahol minden elkezdődött. (Fotó: Horváth Csaba).

Sztravinszkij Tűzmadár című darabja és Beethoven III. (Eorica) szimfóniájának dirigálása során láthattuk, a tavaly hetvenedik életévét betöltött karmester ugyanolyan vehemenciával vezényel, mint ahogy annak idején a televíziós vetélkedőn , a karmesteri dobogón ugyanakkorákat szökell, mint negyven éve, és a humora, közvetlensége is változatlan. Először a kezdetekről kérdeztem a Mestert.

- Mi az a zenei élmény, zenedarab, amely meghatározta az egész pályáját, ami miatt karmester lett?

- A konkrét élmény, amely után eldöntöttem, hogy én mindenképpen a zenei pályát akarom választani, Beethoven IX. szimfóniája volt, amelyet 10 éves koromban hallottam a rádióban. Azonban először nem karmester akartam lenni, hanem épp Beethoven darabjának köszönhetően zeneszerző, csak később, a zeneművészeti egyetem elvégzése alatt döntöttem el, hogy engem a karmesteri pálya is nagyon vonz.

- Minek köszönhető, hogy pont Magyarországon kezdődött el a karrierje, hogyan került be a Magyar Televízió által meghirdetett I. Nemzetközi Karmesterverseny mezőnyébe 1974-ben?

- Ez egy nagyon érdekes történet. Az egyik zenei folyóiratban megláttam egy hirdetést, amely a versenyre hívta fel a figyelmet, de a jelentkezési határidő már négy napja, február 15-én lejárt. Kétségbeesésemben felhívtam a magyarországi japán nagykövetet, hogy megkérdezzem, nem lehet-e elfogadni határidőn túli jelentkezéseket. Ő minden kapcsolatát megmozgatta, (és milyen jól tette – a szerk). Nem volt annyira meglepő egyébként az én jelentkezésem, távol-keletiként, ugyanis rajtam kívül volt még másik hét karmester Japánból, sőt Koreából is jöttek. Csak ők nem késték le a határidőt (nevet).

- Mi az első élmény, amely eszébe jut erről a nemzetközi karmesterversenyről?

- Az első hang! A verseny a Liszt Zeneakadémián zajlott és első zenekarként pont a ma este játszó MÁV Szimfonikusokat kaptam meg. Amikor megszólaltak a hangszerek, hallottam, ez az európai hang, európai hangzás. A MÁV zenekarának nagyon sokat köszönhetek, rengeteget segítettek nekem azóta is.

- Tudjuk, a MÁV Szimfonikusokat sokszor vezényli. Adódik a kérdés: mivel egy ennyire összeszokott csapatról van szó, esetleg ez azt jelenti, hogy kevesebb gyakorlásra van szükség, vagy pedig ugyanolyan kemény próbanapok állnak egy ilyen közös előadás mögött is, mintha teljesen ismeretlen zenekart kéne dirigálnia?

- Erre úgy tudok válaszolni, hogy képzelje el, Japánban egy-egy nagy koncert előtt csak egy nap áll rendelkezésre, hogy próbáljunk. Itt Európában azonban több idő áll rendelkezésre, fontos koncertek előtt három napot is tudunk próbálni.

- Ön nagyon sokat utazik. Hogyan osztja meg az idejét Európa és Japán között?

- Régebben fél éveket is eltöltöttem Európában, most azonban már kevesebb időt tartózkodom itt, legfeljebb három hónapot, amely mindig koncertekkel telik.

- Amikor Magyarországon tartózkodik, hol szokott fellépni és kikkel szokott játszani a MÁV Szimfonikusokon kívül?

- Most nem létezik olyan, hogy állandó zenekar. Amióta Kocsis Zoltán a Nemzeti Filharmonikusok zeneigazgatója lett, azóta nem nagyon tudunk együttműködni, ő máshogyan szeretné igazgatni az együttest, mint ahogy azt én elképzelem, ezért több más zenekart dirigálok. Az viszont többször előfordult már, hogy én hozok Japánból kórusokat és együtt lépünk fel valamely magyar nagyzenekarral.

- A Mester számos elismerést kapott a magyar államtól, legutóbb a Magyar Kultúra Követévé avatták, 2010-ben. Hogyan tudja Japánban a magyar kultúrát képviselni, népszerűsíteni?

- Japánban ezt nem nagyon tudták rólam. Igyekszem az előadásaimba magyar darabokat becsempészni, így amikor a császárné tiszteletére adtam koncertet, a programban többek közt Liszt zongoraversenye is szerepelt. Ekkor rájöttek a honfitársaim, hogy Kenichiro a Magyar Kultúra Követe. Én ezzel úgy vagyok, hogy nem magamat akarom előtérbe helyezni, hanem a nagykövetségen keresztül igyekszem előadásokat szervezni a japán közönségnek.

- Térjünk vissza legszűkebb pátriánkba…Pécsett járt már esetleg korábban is, és ha igen, akkor hol játszott?

- Igen, húsz évvel ezelőtt is a pécsi zenekarral játszottam, azóta nem volt lehetőségem helyi együttessel fellépni. Ellenben a Magyar Állami Hangversenyzenekarral (ma Nemzeti Filharmonikus Zenekar – a szerk.) mellyel felléptem már itt.

- 2014 májusában 40 éve lesz, hogy megnyerte az I. Nemzetközi Karmesterversenyt. Tervez esetleg valami ünnepi koncertsorozatot erre a jubileumra?

- Igen, az évforduló májusban lesz, azonban előtte, már a tavasszal szeretnék a MÁV Szimfonikusokkal Budapesten a Zeneakadémián, illetve vidéken Győrött, Miskolcon és Pécsett fellépni. Úgyhogy Pécs készülj, visszajövök!