A 2010-es Európa Kulturális Fővárosa programsorozat után, a 11-es szezonban jelentősen visszaesett Pécsett a színvonalas zenei kínálat (a kép illusztráció). De idén sem várhat senki csodát, mert a hírességek nekünk túl sokba kerülnek. Vagy inkább központilag és egyénileg kevés a pénzünk!
Sajnos, az információkkal rendelkező bennfentes névvel, fényképpel nem vállalhatta nyilatkozatát. Mert akkor abból akár szakmai konfliktusa is adódhatna, de az adatok talán hitelessé teszik, az általa elmondottakat.
Egy európai, netán világszinten is elismert jazz-zenész, a csapata létszámától függően, 17 000-22 000 euró közötti összegért hajlandó eljönni Pécsre. Feltéve, ha a koncertprogramjába beilleszthető a helyszín.
A repülőjegyet maguk, illetve az ügynökségük állják. De például Budapestről a Pécsre szállítás, a szállás, az étkezés már a meghívó pénztárcáját terheli. A fuvarnál csak luxuskocsi, kisbusz jöhet számításba, a fedél négycsillagosnál rosszabb nem lehet. Ennek alapján, az ennivaló sem a korábbi „Népbüfé” színvonalának megfelelő, hanem valami kiemelt minőséget feltételez.
Egy zenei program anyagi bázisa alapvetően három lábon állhat. A saját forrás a város támogatását jelenti. Országos, pályázati pénzek is befolyhatnak, de akkor nagyon hosszan kell előre tervezni, ami nem baj, csupán tény. A jegybevétel sem közömbös, igaz, csupán akkor, ha az előző kettő közül legalább egy megvalósulhat.
Ettől kezdve indulhat a számtan, 300 forintos árfolyamon. Egy fajsúlyos előadó 5 100 000-től 6 600 000 forintig terjedő összegért szokott fellépni. Ehhez most, hibásan, semmi mást ne adjunk hozzá. Ha viszont az ezer fő befogadására alkalmas Kodály Központban 900 jegyet sikerül értékesíteni (100 belépő kell a vendégeknek, a sajtónak, nem mindegyik szék megfelelő, a fellépő teljes élvezéséhez), akkor egy egyszerű osztással megállapíthatjuk, hogy a jegyeket 7333 forintért kellene osztani, minden haszon nélkül. De mivel egyéb költségek is felmerülnek, hát cseppet sem túlzás a 10 000 forintos piaci ár. Ha nincsen benn a dologban szponzori, vagy más összeg.
Ennyi pedig csak keveseknek áll a rendelkezésére, kulturális programokra, mondjuk párban. Vagyis, a központi támogatás nélkül szinte lehetetlen a szervezők dolga. Mindez tőlünk nyugatibb irányban nem annyira nehéz feladat, hiszen ott csak 33 eurót kéne elkérni, fejenként. De még az 50 sem elérhetetlen az ottani polgárok számára, ismerve a földrész másik részén uralkodó bérviszonyokat.
Vagyis, nem a híres muzsikusok kerülnek túlságosan sokba (bár nem olcsók), hanem mi vagyunk szegényebbek. Amiben sok újdonság nincsen, bár tény! Ezen sarokszámokat mindenki jegyezze meg, mielőtt Jan Garbarek szaxofonos fellépésére vár, a nehéz gazdasági helyzetben.
