Kezdetben volt a papír. Aztán feltalálták a könyvnyomtatást. Onnan már csak egy ugrás volt az újságkészítés (a kép illusztráció). Híradás, tájékoztatás, véleményformálás, politikai manipulálás. Mert a minderre tökéletes eszközt alkalmazták, már a XVIII. évszázadban is, Magyarországon.
Később, mikor ment minden a maga útján, kezdett kialakulni az a képzet, miszerint a sajtó hatalmi ágazatnak számít. Ettől kezdve egyesek kezdték keresni a szakma kegyeit, mások meg megindították az első sajtópereket. Szóval, mindenki tette a dolgát, a „fejlődés” megállíthatatlannak tűnt.
Szerencsére valaki rájött arra is, milyen fontos tevékenység az elhallgatás, a mellébeszélés, a csúsztatás. Minderre kiváló példa bizonyos háborús események eltitkolása, más nézőpontú tálalása.
Az állampárti diktatúrában sok gond nem volt, a TASSSZ (a szovjet hírügynökség), meg az Magyar Távirati Iroda (MTI) mindent jelentett. A többit, a másik oldal közléseit viszont cáfolták. Mert az ellenséges, bomlasztó, uszító volt. Szóval, sokat nem kellett gondolkodni (mármint a híreken), mert azokat központilag generálták. Legfeljebb a háttérről lehetett suttogni, félve, aggódva.
Aztán eljött a várva-várt rendszerváltás. Közben teret nyert a mobiltelefon, a műhold, a számítógépes világháló. A hírek sebessége vészesen felgyorsult, ellenőrizhetetlenné vált. A cenzorok lába alól kicsúszott a talaj, mindenki azt írt, közölt, amit akart.
Attól kezdve járjuk a rögös utat. Már semmi sem biztos, mindennek akad legalább két-három, néha több értelmezése. Már azt is sandán nézik, aki bármilyen oldali napilapot vásárol, nézeget, mondjuk buszon, kávéházban.
Lassan, de biztosan az időjárás-jelentés is pártossá válik, a meccsek végeredménye is bizonytalan, nem ám az, ki mit is mondott? Jelenleg itt tartunk, manapság tényleg művész az, aki az igazságot képes kihámozni, a hatalmas kuszaságból.
Azt még nem tudhatjuk, mit hoz a jövő! Ám a hitelesség a tét, ami korábban megingott, rengeteg hírfogyasztóban. Mások viszont szemellenzővel nézik a betűket. Nekik könnyű, mindegy mit látnak, úgyis másképpen értik.
