De legalábbis lelassult. A héten az egyetemen nem várt, és felettébb kellemetlen esemény következett be. A számítógépes rendszer több szegmense elérhetetlen volt, nem működött. Ráadásul nem pár óráig, hanem napokig.
Az elmúlt egy évtized során internet és a számítógépes rendszerek az életünk szerves részévé váltak. Ha egy cégnél dolgozunk, ami egy-két fÅ‘t, vagy akár több ezer embert foglalkoztat, a kommunikáció, a szervezés, a számlázás, minden hálózaton keresztül, virtuális rendszerekben történik. Gondoljunk bele, mi történik, ha valami valahol meghibásodik ebben a számítógépek által vezérelt világban. Nyilván mi is bosszankodunk, ha a kedves szolgáltató jóvoltából vagy bármilyen tÅ‘le független okból megszakad az összeköttetés barátainkkal, partnereinkkel. Akár csak pár órára. Bosszankodunk miatta, esetleg érdeklÅ‘dünk az internetkapcsolatért felelÅ‘s cégnél, de komolyabb problémánk nem származik belÅ‘le.
Azonban ha a hiba egy multinál következik be, már sokkal súlyosabb következményekkel számolhatunk. Kieshet, sÅ‘t akár leállhat a termelés, életbevágóan fontos leveleket, megrendeléseket, módosításokat nem kapunk meg, a számlázás, az emberek pénze veszélybe sodródhat. Még egy fokkal súlyosabb a helyzet, ha mindez egy olyan intézmény esetében következik be, ahol a fent ismertetett problémákon túl még az emberek egészségérÅ‘l is szó van. A PTE-n 2012. január utolsó hetében ezzel a bajjal találkozott több ezer dolgozó, hallgató, illetve a betegfelvételre várakozó páciensek. Szerencsére a klinikákon nagyon gyorsan életbe lépett a B terv, és papíralapú betegfelvételt vezettek be. Persze ennek az a delikvens itta meg a levét, aki ne adj isten pont ezen a héten kellett, hogy az orvos színe elé járuljon. E sorok írója is megtapasztalta felvételre váró egyénként, milyen az, amikor nem gépbe pötyögik be a személyes adatait és a panaszát, hanem ideiglenes kartont vesznek fel. Szerencsére az asszisztensnÅ‘ viccesen fogta fel esetemben a dolgot, miután megkérdezte, hogy van-e kartonom. A kérdés költÅ‘i volt, ugyanis egybÅ‘l úgy reagálta le, hogy teljesen mindegy, mert ha lenne is, ebben a káoszban nem tudnám elÅ‘keresni…Belegondoltam, hogy mi van akkor, ha valaki egy életmentÅ‘ műtétre várakozott ezekben a kritikus napokban…
Az egyetemi hallgatók örök beszédtémája, az ETR is beadta az unalmast a héten. Ami azért volt vidám dolog, mert az egész félév eleji tantárgyfelvétel-mizéria éppen e nemes napokra esett. Ráadásul netes fórumokon olyan felvetések kezdtek terjedni, hogy az Egységes Tanulmányi Rendszerben nem történt biztonsági mentés, így elveszhettek tanulmányi eredmények, kurzusok, sÅ‘t, akár befizetett tandíjak.
Pár nap alatt a probléma elhárult ugyan (ami rengeteg idÅ‘ egy ilyen intézmény esetében), és a diákok megtalálták a kurzusaikat, a betegeket újra gördülékenyen, számítógépes rendszeren keresztül veszik fel, de elgondolkodtató, mi történne, ha a káosz tovább tartott volna és tényleg vesztek volna el adatok. Bárhol, bármikor elszakadhat egy vezeték, tönkremehet egy alkatrész, és a szakértÅ‘k bottal üthetik a hiba nyomát akár napokig, mint ahogy a mellékelt ábra mutatja. Mi lesz, ha újra bekövetkezik? Fel lehet rá készülni? Maximum gyorsan lereagálni. De az mindenképpen fájni fog.
Hozzászólások
Nos, amennyire én tudom, ezeknek a dolgoknak hÃre-hamva sem volt a PTE -n, még annyira sem, hogy egy hiba ne üssön ki több szolgáltatást.
Azt hiszem, ez az esemény nagyon rávilágÃtott arra, hogy egy bizonyos szint fölött nincs helye annak a slendriánságnak , ami sok esetben jellemzÅ‘ a magyar közbeszerzésekr e, és az ahoz kapcsolódó üzemeltetési gyakorlatra.