Nem akadt meg teljesen, de jelentős mértékben lelassult az élet Pécsett. Legalábbis ez derült ki rövid, ámbár annál zimankósabb reggeli körsétánkból. A hőmérők higanyszála is jelentősen lesüllyedt volna (képünkön), de már nem a folyékony fémmel mérik a mínuszokat. Hó viszont van, méghozzá nagy!
Kissé csalóka volt a korai kép, 2012. február 4-én, hiszen nem munkanapra ébredt a város. Régebben ezt szabad szombatnak nevezték, de arra már csak az idősebbek emlékezhetnek. Sima hétvégi pihenőnapon viszont nem szokott őrült forgalom zajlani a belváros főútjain.
Most ellenben a megszokottnál is gyérebb volt az autók „özöne”. Az bizonyos, a helyi, illetve a helyközi autóbuszok közül több is araszolt a hóban, szóval teljes bénulásról nem beszélhetünk.
A boltok közül szinte mindegyik kinyitott, friss kenyeret természetesen lehetett kapni. Szóval korai lenne még megkezdeni a felvásárlást. Bár, az elkövetkező órák esetleg hozhatnak drámai változásokat, a pillanatnyi pécsi, de egyben szibériai helyzetben is.
Tolják, ahogyan bírják, de a hófelhők is kitartanak
Az utakat ugyan takarítják a gépek, ám minden irónia nélkül mondhatjuk, annak különösebb látszata nincsen. Hiszen amit letolnak, az helyett érkezik a következő égi áldás. Persze, jogos a felvetés: mi lenne, ha ezt sem tennék?
A járdák kimondottan nehezen járhatók, bár erre is akad egy ellenpélda. Az egyik hatalmas bevásárlóközpont előtti teret rendben felsózták, lelapátolták. Ebből is látszik, várják a vevőket. A közintézmények környékén már rosszabb a helyzet, bár az adóhivatal is megközelíthető, igaz csak egy keskeny csapáson. „Fájdalom”, a hét hatodik napján, amúgy sincsen is nyitva az iroda…
Az egyik elektromos óra váltóképe szerint a hőmérséklet reggel 8 órakor elérte a mínusz 8 fokot, természetesen Celsiusban mérve. A hó magassága meg 15-25 centiméter körül mozoghat ott, ahol az nem taposták le. De mindkettő csak „részeredmény”, ami természetesen folyamatosan változhat.
Aki teheti, maradjon otthon!
A tapasztalatok alapján, minden riogatási szándék nélkül tanácsolhatjuk: maradjanak otthon, azok, akik tehetik! Csak azok induljanak el, akik szeretik a kalandokat, esetleg halaszthatatlan ügyük akad. A tréfálkozás legkisebb jele nélkül mondhatjuk, a hajléktalanok, ha nem vonultak be fedett helyre, akkor csak egy esélyük van a túlélésre. Méghozzá a folyamatos mozgás. Ezt két érintett megerősíthetné. Rajtuk látszott, nem önszántukból voltak az utcán, de nem is álltak meg, csak köszöntek, aztán mentek a dolgukra. Ha volt nekik olyan, az életösztönön kívül.
