Különösebben nagy ünnepségre senki se számítson! Pontosabban semmilyenre se. Pedig 2012. február 26-án, vagyis napok múlva lesz éppen ötvenedik éve, hogy megnyitották Pécsett, „Tejbisztrót” (képünkön az épület).
Akik legalább negyvenévesek, és a baranyai megyeszékhelyen éltek korábban is, azok közül rengetegen idézhetik fel emlékeik között azt a különös vendéglátó-ipari egységet, amiről most szólunk. A Jókai téren, az antikvárium melletti épületrészben működött, hossz-hosszú időn keresztül a bolt. Aztán, a pontos dátum ismerete nélkül, de kijelenthetjük, átköltözött a tér egy másik pontjára. Ami elvileg „jogutódja” volt a jeles helynek, de már soha nem volt a régi.
Szóval, maga a „Tejbisztró”, 1962. február 26-én, 14 órakor nyitotta meg az ajtót, a vendégsereg előtt. A korabeli sajtó részletesen számolt be az eseményről, egy nappal később.
Volt ott minden, mi szemnek, szájnak ingere. Tepsi számra sütötték a rétest, csapolták az automatákból a kakaót, meg a tejet. A nép meg boldogan, önfeledten fogyasztotta a különböző finomságokat.
Az egykori házból ezt láthatná a korábbi pénztáros, ha ma kinézne
A máglyarakás, mákos guba, a túrós csusza, a sonkás tészta, csak néhány azokból, amik évtizedekre meghatározták a kínálatot. Ami még vonzó volt, az pedig az „árkivetés”. Mert azt az üzemeltető, az akkori Vendéglátó Vállalat kellően alacsonyan tartotta. Hiába, a IV. osztály már csak úgy lehetett versenyképes a jobbakkal.
Az első betérők közé számított az Építőipari Vállalt kotrómestere, akit névvel említenek. De ennyi idő távlatából erre már nincsen felhatalmazásunk, ezért tekintsünk tőle el. Azt azonban az árokmélyítés szakértője megállapította, ha ilyen (olyan) finomak maradnak az ízek, akkor bizony kicsi lesz az a több helyiségből álló kifőzde.
De telt, múlt az idő, a „Tejbisztró” pedig nem fejlődött, ezért ott, úgy, nem is maradhatott. Átalakult, megváltozott, a helyén is több más profilú kereskedés működött. Jelenleg meg üresen áll, mint annyi más üzlet, a városban.
Nem az „idők” kezdete óta áll ott
Az évforduló kapcsán álljon itt Méhes Károly író-újságíró megjegyzése. „Azt hittem, már az elmúlt évszázad harmincas éveiben is működött a konyha. Az emlékeimben olyan, mintha régebben mindig ott lett volna. Ez az ötvenes évforduló most meglepett egy kicsit. De ezek szerint ezekre az apróságokra nincsen időnk felfigyelni az életben.”
Hozzászólások
Ami aggasztóbb, hogy ismét egyre több az üres üzlet, intézmény a belvárosban. Elég rossz üzenet ez nekünk és az idelátogató turistáknak is!