Ami napjainkban természetes, mindaz cseppet sem tűnt annyira annak, 1962. március 15-én. Nem volt munkaszüneti nap a forradalom kezdetének évfordulója. Csak afféle „félig-meddig” megemlékezés, de semmi piros betű. Mégiscsak amolyan komoly történelmi megmozdulásról szólt a fáma, amire a hatalomnak abban az időben éppen nem volt szüksége. (A kép a pécsi 48-as téren készült, fél évszázaddal az események után.)
Most akkor kíméletességből, az akkori neveket nem közöljük. Csak a helyszínt, illetve a titulusokat adjuk közre. Mert talán öt évtized elteltével egyesek még meg is sértődhetnének, ha kiderülne, hogy a papa, nagypapa komoly funkcionárius volt egykoron.
Szóval, a tetthely az akkori pécsi, Doktor Sándor Művelődési Ház volt, ahol 1962. március 14-én, este, előrehozott megemlékezést tartottak az arra illetékesek. Vagyis a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ), a Hazafias Népfront, illetve a Szakszervezetek Megyei Tanácsa (SZMT) felelős vezetői. Titkárok, kultúrtitkárok, agitációs, egyben propagandával is foglalkozó titkárok serege.
Petőfi Sándor egykoron bizonyosan nem is sejtette, milyen történelmi párhuzamokban lesz majd példabeszéd része
Jobb, ha a neveket tényleg homály fedi, mert olyan történelmi „sületlenségek” hangzottak el a beszédekben, amit a márciusi ifjak egyrészt talán kikértek volna maguknak, másrészt viszont Petőfi Sándor tán még egy gúnyverset is kanyarított volna belőlük.
Volt ott 1919. március 21-e, Tanácsköztársaság, majd Horthy ellenforradalma is „fennforgott”, mire kiderült, az akkori kommunista fiatalok a történelmi esemény méltó örökösei. A legfőbb feladat pedig a szocializmus felépítése, ami 1989 után, szintén lényeges, fontos okok miatt, félbemaradt.
Az egyetlen jó hír, hogy a megemlékezések után, a Doktor Sándor Művelődési Ház művészeti csoportja is fellépett. De a programot nem részletezték, ezért aztán most ettől mi is eltekintenénk. Mivel egyszerűen nem tudjuk!
