– Régebben még be-betértek POSzT kitűzővel az üzletbe – árulta el egy, a Király utcában működő cipőárus. – De az elmúlt két fesztivál okán, az ilyen jellegű vevők számát bátran nevezhetjük nullának.

– Határozottan mondhatom, két olyan vásárlóm akadt az elmúlt heti nyitány óta, akik a színházi esemény miatt tértek be hozzánk – legyintett a felvetésre egy ajándékbolti vevőváró hölgy. – Az persze lehet, hogy a kocsmákban, éttermekben nőtt a forgalom, de nálunk ilyenről szó sem lehetett!

A POSzT idei idei sorozatát Cserhalmi György nyitotta meg, de ettől a kereskedők akár be is zárhatták volna az ajtóikat

– Ismerjük a saját vevőkörünket, illetve a turistákat is hellyel-közzel be tudjuk sorolni – értékelte a forgalmat egy részben külföldi tulajdonban lévő üzletház vezetője. – Az előfordult, hogy nem magyarul beszélők bejöttek, de nekünk egy fillért sem hoz, hozott a POSzT.

– Már feladtam a reményt, miszerint idén, a beharangozott nagy kavalkád kapcsán pluszbevételre tennénk szert – adott hangot csalódottságának egy asszony, aki ugyan a főutcán, de a kapualjban, illetve a belsőudvarban hitt az érdeklődésben. – Évekkel ezelőtt még besétáltak hozzánk, egy-egy egyedi darabért, amit elvihettek emléktárgyként. Ám úgy tűnik, a gazdasági válság nem múlik.

– A Zsolnay Kulturális Negyed, ha lehet, még rontott a helyzetünkön – sajnálkozott egy divatárukat kínáló nő. – Még „Pécs” feliratos, igényes, márkás pólókkal is próbálkoztunk, de egy sem fogyott el belőle. A belváros szélén lévő új központba kilátogatók sem vesznek itt portékát. Ennyi, semmi több, ami jóval nem kecsegtetne, a jövő szempontjából sem lehetünk derűlátóak.

Csupán egy megjegyzés a fentebb leírtakhoz. Egy óránál hosszabb idő alatt, a különböző bejáratoknál, illetve belső terekben, a csevegések során, a pénztárgép egyszer sem működött. Fizetni vágyót várakoztatni nem kellett, nem is lehetett volna. A jelzett időszakban a bevétel ugyan „elérte” a nulla forintot, de egy petákkal se többet. A kereskedők csak álltak a posztjukon, nekik ennyi jutott, semmi több.

Öt indok a névtelenségre

Mindegyik kereskedő, boltvezető, eladó szívesen fogadta a kérdéseket, udvariasan elegyedett szóba az érdeklődővel, ám szeretett volna az ismeretlenség homályába burkolódzni.

Az egyikük, a bérbeadó pécsi holding miatt nem kívánta elárulni a nevét. Mert hátha ott is olvassák, amit felvet. A másik egy magánszemélynek fizet azért, hogy boltját fenntarthassa, ő sem kívánt volna megütközni a gazdával. A harmadik szerint a cégük konzervatív ilyen szempontból, vagyis a főnökök nem szeretik a „fecsegést”. A negyedik csak egy alkalmazott, a felettese pedig nem tartózkodott ott. Az ötödik viszont arra hivatkozott, máskor, korábban sokszor kifejtette nézeteit, bár szinte semmi foganatja sem volt.