Egykoron, jó harminc évvel ezelőtt létezett (az túlzás, hogy virágzott!) egy ország. Ma már nem található a térképen a Német Demokratikus Köztársaság (NDK), egyszerűen egyesült a Német Szövetségi Köztársasággal (NSZK). Furcsa párhuzamként, Pécs elérte az egykori keleti németek szintjét, de nem ám a demokrácia nívójában. Hanem a szökőkúti fürdés korlátlan lehetőségében (képünkön).
Kevés dolgot szabadott korlátlanul tenni, az akkoriban éppen Erich Honecker által vezetett országban. Nem lehet pontosan tudni milyen úton-módon, ám nyár idején boldog, valamint boldogtalan, a nagyvárosi szökőkutakban pancsolt.
Így utólag visszagondolva, nem is feltétlenül a kisgyermekek fürödtek a szabadtéri, ingyenes medencékben. Inkább a fiatalság találkozóhelye volt több, ilyen központi helyen lévő látványosság. Amit teljesen racionálisan vett birtokába nép.
Ezzel nem szoros összefüggésben, spontán kialakult a kertvárosi panelprolik (akkor ez a kifejezés nyilván még ismeretlen volt) gyermekeinek uszodája, számos helyszínen. De a KÖJÁLL (az ÁNTSZ elődje) ezt nem nézte jó szemmel. A fertőzésveszélyre hivatkozva, tiltotta az állami szervezet a hasonló típusú, amúgy szervezetlen úszásoktatást.
Most, a hőségriadó idején szabad a gazda, bárki pancsolhat, akár a városháza előtt is. Ennek kapcsán, néhány napig „sikerült” tanulmányozni a pécsi 48-as téren, a nyaralók „tömegét”. Ha óvatosan akarunk fogalmazni, akkor is lehetett rajtuk látni, nem egy olasz, esetleg a francia tengerpart valamelyik luxusszállóját cserélték fel a lokális lehetőségekkel.
Vagyis jobb, ha a politikusok tudják, értesülnek róla, egyesek nem az NDK iránti nosztalgiából, hanem a gazdasági kényszer hatására vesznek részt a köztéri vizes szórakozásban.
Most már csak arra kell vigyáznunk, a demokrácia típusában ne legyünk versenyképesek az NDK rendszerével! Mert utána sem egyesülhetünk a nyugati magyarokkal, amit a szegényebb germánok legalább megtehettek, jó huszonkét strandidénnyel korábban.
