Immár hosszú-hosszú évek óta teljesen megszokott dolog, hogy Pécsett, a Szántó Kovács János utcában, három hatalmas épülettömb ad otthont az óriási egyetem különböző karainak, illetve irodáinak. Meg persze kollégiumi szobák is működnek a házakban, amik a diákok fellegvárai. De nem volt ez mindig így, hiszen fél évszázaddal ezelőtt munkásszállónak építették a házakat. (A kép még az építkezések megkezdése előtt készült, ezért csak a Hajnóczy utca mard, mint tájékozódási pont.)
Még javában formálódott az új-mecsekaljai (akkoriban még kötőjellel írták) városrész, amikor megfogalmazódott a jogos igény. Mégpedig az, hogy az építőmunkások is kapjanak méltó szállást, ha már annyit tesznek a munka frontján.
Amikor ugyanis Pécs nyugati városrészét elkezdték „felhúzni” akkor a szakipari munkások, meg a segédmunkások, a Lakits-laktanyának (Tüzér utcai lovardaként is emlegették később, aztán elbontották) nevezett falak között találtak nyugalmat, a napi feladatok befejeztével. Onnan indultak reggelente Uránváros felé (amit a kor képviselői Urániumvárosnak hívtak) felé. Az akkori „építők” útja is innen kapta eredetileg a nem hivatalos megszólítást, amit hamarosan városilag is elfogadottá tettek. Ebből ered az Építők útja, ahogyan ma is ismerős lehet mindenki számára a lakóövezet egyik legfontosabb, hosszanti tengelye.
Visszatérve a Pécsi Tudományegyetem (PTE) kezelésében lévő épületekre, az elsőt, abban az időben, még 1962 júniusában, júliusában, 12 millió forintért készítették el. Kettő- é s négyszemélyes szobákban helyezték el az iparág munkavállalóit. Már akkor lehetett tudni, még két hasonló kinézetű „társsal” fog bővülni a közvetlen környezet. Mindez meg is történt, ám jelenleg erről csak kevés szó esik.
Munkásszállás legtetejére…
Bár senkiket sem cél megsérteni, akik az elmúlt évszázad hatvanas, netán nyolcvanas éveiben munkásszállásokon éltek, de nem a legjobb hírű „intézmények” voltak azok. Ahol a vidékiek, többnyire férfiak elhelyezést kaptak, a vállalataiktól. Mindezt egyébként Bereményi Géza, Cseh Tamás társaságában dolgozta fel, talán a legérdekesebben. A két művész, a zseniális módszerekkel, egy dalban foglalata össze az egészet, tömören, frappánsan, viccesen elénekelve. Amiből később egy mozifilm betétdala is készült, Varga Miklós által eldalolva.
