A művészeti csodák néha itt vannak a közvetlen környezetünkben, mégsem mindig vesszük észre azokat. Bár Futó László Pál (képünkön) pécsi múzeuma még csak most nyitja a kapuit, a baranyai megyeszékhely belvárosában, az Apáca utcában, mégsem árt már jó előre mindenki figyelmét felhívni rá. Aki különlegességre vágyik, annak mindenképpen érdemes megtekintenie a képeket. Előbb a maguk valójában, azután térhatású alkotásként, egy szemüveg segítségével. A végeredmény szédítő, néha a szó valódi értelmében is!
A napjainkban 91. életévét taposó Futó László Pál érdekes életpályát futott be. Bár Pécsett született, itt is járt középiskolába, a Széchenyibe, aztán Sopronba vezetett az útja. A faipari, mérnöki diplomát már ott szerezte meg. A második nagy háború idején, Kárpátalján volt egy fafeldolgozó-üzem vezetője. Aztán Sopronkőhidán, félig-meddig fogságban is volt, de inkább csak a Szovjetunió erői által felügyelt táborban töltött időt.
Az 1956-os forradalom idején ment ki Ausztriába futó úr, majd hamarosan Svájcban találta magát, feleségével együtt. Az alpesi országban negyven évig tanított Zürich városában, egy főiskolán. A kedvence az ábrázoló geometria volt. Ennek kapcsán kezdett festményeket, képeket is készíteni. Azok alapja is a geometria ábrázoló részeinek „titkaival”, meg a szteroszkópia törvényszerűségei alapján érhetők tetten.
Vagyis, térhatású, három-, máskor négydimenziós munkák fémjelezték a magyar alkotó munkásságát. De még a hatdimenziós megjelenítés sem állt tőle távol. Ezek már szemkápráztató dolgok, amikor egy felületen legalább két módon jelenik meg a rajzolat. Egyszer síkban, másszor pedig mélységben, néha eltérő dolgokat kiemelve. A térlátás illúziója tökéletesen megvalósul, Futó László Pál kezeinek nyomában.
A képeken madarak is láthatóak, de szemüveggel az egész másképpen mutatja magát, ez a varázslat lényege
– A háromdimenziós, illetve hasonló módszerekkel készült képek kevésbé terjedtek el a világban, a festészetben – értékelte az irányzatot Futó László Pál. – A fotózásban, filmezésben persze vannak ilyen törekvések, ám olyan, amit én csinálok, nagyon ritkán fordul elő. Ráadásul, a pécsi tárlaton akad egy kép, amiben még legalább egy jelentős „csavar” akad. Egy olyan önarckép, aminek egyik fele a fiatalkori önmagamat mutatja, a másik pedig már évtizedekkel későbbi arcvonásaimat tükrözi vissza. Ilyet sem lehet látni máshol, a tudtommal!
A kiállítás egyelőre csak részlegesen látogatható. Ami annyit jelent, hogy Pécsett, az Apáca utca 5-ös házban, a földszinten, minden pénteken, 14 órától 18 óráig várják az érdeklődőket. A bemutatott műtárgyak művészeti értékelését meghagyva a szakértőknek, mégis azt kell írnunk, érdemes betérni oda. Már csak azért is, mert máshol, szerte a világban, hasonló élményben aligha lehet része bárkinek is. Egy kicsit pontosítva a dolgot, azért azt hozzá kell tenni, még akad egy majdnem ugyanilyen, nem is messze, hanem Harkányban. De természetesen azt is Futó László Pál hozta létre. Szóval, Baranya ebből a szempontból mindenképpen egyeduralkodó, az irányzatban.
(Sajnos, fényképen nem lehet a több dimenziót bemutatni a világhálón, de a tárlaton mindenki meggyőződhet róla, mert a hatás fantasztikus.)
Gebauer Ernő tanítványa volt
Már az, önmagában is különlegesség, ha valaki elmondhatja magáról, miszerint Gebauer Ernő tanítványa volt. Mindez fontos adat lehet Futó László Pál életrajzában. Az idős úr portrérajzolást, festést „próbált ellesni” magántanulóként, az ismert mestertől. De hatással volt rá Victor Vasarely világa is, akinek többször is emléket állított Futó. Miképpen Pécs városa is feltűnik, a szülővárosába visszatért képzőművész képi megjelenítésében.
Hozzászólások