A helyzet egyszerű, szerepjáték is lehetne. Képzeljük el, hogy megérkezünk Pécsre, méghozzá vonattal. Az első benyomások fontosak. Kissé elidőzve az állomásépületben, illetve közvetlen környezetében, a kép cseppet sem kedvező. De inkább lesújtó, ha komolyan vesszük a feladatot. A helyzet szívszomorító, a pénzhiány viszont majdnem mindent megmagyaráz.
Ha valaki a nyugati végén érkezik az épületkomplexumhoz, akkor talán joggal hiheti, hogy golyók ütötte nyomokat lát a falon. De azok nem az 1956-os harcok kései sebei. Csupán nagy késéssel leszedtek egy óriásplakátot, amit még 2010-ben tettek ki. Amikor Európa Kulturális Fővárosa volt a baranyai megyeszékhely. Oda persze kitehettek volna más hirdetést, esetleg egy saját reklámot, de nem minden olyan egyszerű, mint amilyennek kívülről tűnik.
A kép csalóka, az árnyék miatt látszik sokkal sötétebbnek az épület alsó része, de azért színkülönbség is van bőven
Kevés pozitív dolgot lehet elmondani a pécsi főpályaudvarról. Essünk is túl rajta gyorsan! Az utasok tájékoztatása rengeteget fejlődött. Az elektronikus kijelzők között lelhető olyan, ami mondjuk 15 évvel ezelőtt lett volna korszerű. De akadnak olyan eszközök is, amik kiállják a XXI. évszázad első évtizedének próbáját. A korábbi vastáblát viszont vagy leszerelhetnék, nagy félig-meddig emléktárggyá minősíthetnék. Mert így, ottfelejtett vashulladéknak tűnik.
Talán a legjobb este, sötétben begördülni Pécsre. Mert akkor egyáltalán nem szembeötlő, micsoda színbeli különbség van a földszinti rész, illetve az emelet között. A felsőbb téglafelület szép sárga, az alsóbb, amit többen látnak, néznek, retkesnek tűnik.
A nagycsarnok belső tere felújítás alatt áll, folyamatosan
Egy utazóról joggal feltételezhetjük, miszerint szeretne menetjegyet váltan, a távozása előtt. Ezért betérhet a nagycsarnokba, ahol hosszú ideje gerendaháló, ketrecek fogadják a „kalandvágyókat”. Ez akár a felújítás érzetét is keltheti, de lassú a folyamat, nagyon lassú!
Kilépve a főbejáraton, elektromos ajtóba botlik a kiránduló, ami mindenképpen pozitív dolog. A város felőli főhomlokzatot, a kupola tetejét, a nagy órát nemrég felújították. Mindez azonban csak távolabbról látható igazán. A falak mentén ellenben állványzat várja a vendégeket. Amik közül sokon látszik, már rájuk férne némi felújítás. Igaz, többek között „omlásveszélyre” is figyelmeztetnek az ott elhelyezett táblák, ám már maguk a tákolmányok sem tükröznek biztonságot.
A keleti oldalon, ahol egyébként a távolsági buszok megállóhelye is van, látszólag „lakatlan”. Sem irodák, sem raktárak működésére utaló jelet nem lehet ott tapasztalni. Néhány ablak betörve, látszik, az enyészet az úr.
Azt nem lehet eldönteni, a rendszeres seprés hiánya miatt, vagy az emberek hanyagsága okán, de rengeteg csikket, szemetet lehet látni a járdákon. Persze, talán ez ellen lehetne tenni a legkönnyebben. Egyrészt cirokkoptatással, másrészt tudatformálással.
Nehéz eldönteni, mikor került ki a tábla a fakorlátra, de pár perc "késést" már összeszedett, az idő során
Az állomás területén fellelhető toalett, illetve az „iszolda” kevés szót nem érdemel, csak sokat, bár annyit meg nem érnek. Egyik sem tartozik az iparág gyöngyszemei közé. Nagy átmenő forgalom esetén nehéz is emelni a színvonalat. Persze, némi cinizmussal mondhatnánk, örüljünk, ha nincsen a nívóban csökkenés.
Összességében, a benyomás alapján semmiképpen sem tűnik vonzó városnak Pécs. Legalábbis a síneken begurulók számára nem az!
Hozzászólások