Kertváros sorsa ötven éve dőlt el

2012. október 01. hétfő, 12:24 Közélet
PDF
Ma már kissé mellbevágó a hír, de a mostani pécsi, kertvárosi (képünk egy térképről készült felvételen mutatja a körzetet) hatalmas lakótelep akár Gyárvároson, illetve a Diós dűlő környékén is megépülhetett volna. Minderről ötven évvel ezelőtt, 1962. októberének legelején, egy pécsi tanácskozáson született döntés. Méghozzá olyan, amihez a helyi szakembereken kívül a fővárosiak is hozzászóltak. Utóbbiak a véleményükkel nem győztek, alulmaradtak a vitában. 

Immár közel négy évtizede annak, hogy az akkori, új kertvárosi lakótelep első panelházait átadták, az arra jogosultaknak. A naptárak 1972. decemberét mutatták, midőn megkezdődött a kulcsok kiosztása, a műszaki átadások után. A Varsány utca, Gyöngyös utca, illetve a Júlia utca épületei lehettek a legelsők, ebben a sorban. Mielőtt azonban a birtokbavételek megeshettek volna, jó tíz évvel előbb vitafórumot rendeztek arról, merre is terjeszkedjen, fejlődjön a baranyai megyeszékhely.

Rendkívüli ülésként számoltak be a hírforrások arról az összejövetelről, amit 1962. október 3-án tartott, a városi tanács végrehajtó bizottsága. Azon, az Országos Tervhivatal képviseletében megjelent Sándor Sándorné, valamint Kurucz János, Építésügyi Minisztérium Lakás- és Kommunálispolitikai Osztályának vezetője is.

Az egyetlen napirendi pont az volt, az elkövetkező 15 esztendőben hol épüljön meg a tervezett 16 2200 lakás, meg minden más, ami ilyen esetben elvárható, egy olyan helyszínen, ahol emberek tízezrei élik majd mindennapjaikat.

Abban a felek megegyeztek, a közművesítésre mindenképpen szüksége van, a kijelölésére váró területnek. A gázellátás, a távhőszolgáltatás mind-mind olyan téma volt, amik megoldásra vártak. Emellett a szanálás elkerülhetetlensége mellett sem mehettek el szó nélkül, a felelős politikai vezetők.

Komolyan felmerült helyszínként Gyárváros is, de a Diósi dűlő közvetlen környezete sem maradhatott ki az előterjesztések közül. Ez utóbbit Kurucz elvtárs is szorgalmazta. Ennek ellenére, egy másik (pontosabban harmadik megoldás) kapott leginkább támogatottságot. Mivel Deák Sándor akkori főmérnök (azt nem lehetett megtudni, valamilyen városi, intézményi, esetleg vállalati vezető), a kertvárosi megoldást tartotta a leggazdaságosabbnak. A „kockát” elvették, Kertvárosban indult meg a nagy fejlesztés.

Előbb csak a házak álltak

Már hónapok óta az akkor még nem, ma már megint nem Lvov-Kertvárosban éltek az emberek, amikor utcákról, járdákról, boltokról, iskolákról, óvodákról szó sem volt. Pontosabban csupán szó volt róluk, de a kivitelezésük jelentős csúszásban volt, akadozott. Ennek ellenére az új „telepesek” boldogok voltak, mert kisebb, esetleg alacsonyabb komfortfokozatú lakásokból költözhettek egy születő városrészbe. Aztán a lakótelep elkezdett fejlődni, majd szinte gigantikussá nőtte ki magát. Ennyi év távlatából persze lehet vitatkozni az akkori koncepció helyességén, de ettől sem újabb, sem jobb, sem szebb nem lesz az egész környék. Ami 2012-ben is rengeteg polgárnak biztosít otthont.

Hozzászólások

 
0 #1 Uherkovich Ágnes 2012-10-07 11:47
Építészet ügyét már akkor is közgazdászok, politikusok döntötték el, valamint az orosz házgyárak színvonala,Jó lenne ha végre építészek döntenének építészetről, szobrászok szoborról, stb,,,,,,,,,,,l egalább is megkérdeznék a szakembereket.........
Idézet
 

A hozzászólásokat lezártuk. Nem küldhet több hozzászólást.

Hirdetés
Hirdetés