A helyzet jelenleg pont olyan, mint ami elvárható! Az érintettek közül senki sem tud semmit, a rájuk vonatkozó új szabályokról. A nyerőgépekről (képünk egyrészt illusztráció, másrészt egy működő rulett), gépi szerencsejátékokról volna itt szó, amit kocsmákban, jobb esetben, szalonokban űznek a megszállottak. Akiknek hamarosan elveszik a játékukat, méghozzá „központilag”. De senki ne aggódjon, már körvonalazódnak a megoldások!
A kasszában ülő fiatalos harmincas készségesen válaszolt volna az általános kérdésekre, de nincsenek feleletek. Legalábbis egyelőre, bár még friss a „seb”. Szóval, nem lehet tudni, mikortól áll be a tilalom, illetve mi lesz a gépparkkal. Az irányadó, az első esetben az, ha a köztársaság elnöke kihirdette a döntést, illetve a magyar közlönyben is megjelent, meghatározva a hatályosságát.
Egyelőre a nyerőgépesek állnak vesztésre
Hogy utána hol gyűjtik össze azt a forgalomban lévő legalább 4-5 ezer hazai masinát, ma még nem tudni. Igaz, sokkal több lelhető fel Magyarországon, de akadtak számosan olyanok, amik a törvényre várva álltak, raktárakban várva arra, amikor ismét termelhetik a hasznot. Jelenleg úgy lehet elképzelni az eszközöket, mint a kínai agyagkatonák seregét. Az egy másik probléma, kapnak-e bármilyen kárpótlást a tulajdonosok? Esetleg elvihetik a szerkezeteiket külhonba, ott folytatva családromboló szerepüket!
– Majd kidobjuk kockán – jegyezte meg egy idősebb „harcos”, akinek néhány barázdát már vágott az arcába az a pár év, amit az iparban eltöltött, egyéni vállalkozóként üldözve Fortuna kegyeit. – Ennek nem lehet gátat szabni (mármint a játékszenvedélynek)! Az viszont egyszerűen „sportszerűtlen”, amilyen kivételt a pestiekkkel tesznek. Nem elég, ha tudjuk, nem utazhatunk metróval, most meg itt van nekünk ez a bezárás. Mondja meg valaki, mi lesz itt ezután? Talán még egy kínai bugyiboltot szeretnének egyesek?
Eközben azért az „üzemben” zajlott az élet, ezt a pénztári forgalomból le lehetett mérni. Arra azért egy rövid látogatás nem elég, hogy megtudjuk, a tartozik, netán a követel oldal a nagyobb. A tét viszont hatalmas. Maga a nyerés esélye, illetve annak eltűnése, a süllyesztőben.
– Nem utópia, ha azt mondom, egyesek majd elmennek szórakozni Budapestre, vagy külföldre – vélekedett a pénzügyi előadó, amit ebben az esetben a szó legszorosabb értelmében kellett vennünk. Hiszen rajta keresztül áramlott minden forint. Fillér csak azért nem, mert már nincsen forgalomban, mint váltóeszköz. – Titokban is nyílhatnak egységek, ahová át lehet menteni néhány „műszert”. Az emberek, ha fogadni, játszani akarnak, akkor megtalálják a módját. Efelől senkinek se legyen kétsége. Legfeljebb kevésbé lesznek szervezettek a keretek, ami fokozza majd a káoszt. Meg a családi tragédiák számát
Mint a szesztilalom idején
Talán nem túlságosan sántít a párhuzam, ha azt mondjuk: olyan lehet a helyzet, mint Gorbacsov főtitkár esetén a Szovjetunióban, szesztilalom idején. Amit részben átvettek a magyarok is, miszerint reggel 9 előtt nem lehetett alkoholt kapni, legalábbis legálisan. De a bögrecsárdák, zugkimérések azért megéltek valahogyan. A munkások étkezési szokásai is megváltoztak. A felvilágosultak műszak végén hagytak valamit reggelre, aztán 8.45-kor mentek kifliért, kolbászért. Meg egy 2 deciliteresért, amit varázsütésre blokkolt a pénztáros, azután meg már lehet is kicsavarni a nyakát, az üvegnek. Rosszabb esetben az asszonynak, mert társadalmi problémákat a tökéletes tiltások sem szoktak megoldani.
