Igazi pécsi történettel gazdagodott a Bóbita Bábszínház repertoárja október 7-én. „A tettyei muzsikusok” a klasszikus Grimm mese nagyon szabad átirata Upor László tollából. A leselejtezett állatok helyett életrevaló és zenélni vágyó bajtársak számára „egy mind, mind egy”. Perényi Balázzsal, a darab rendezőjével beszélgettünk a bemutató után. (A képek a főpróbán készültek, fotók: Bóbita Bábszínház).

- Honnét jött az ötlet, hogy átírjátok a klasszikus darabot?

- A brémai muzsikusok főszereplői szomorú állatok, akik a gazdáik szerint már nem jók semmire: vesztes, leselejtezésre, kidobásra ítélt lények. Mi ezt nem szerettük volna, abból indultunk ki, hogy életre való, szerethető állatkáink legyenek, akik útra kelnek és felfedezik a várost.

- A figurák tényleg nagyon virgoncak, vidámak. Mi alapján választottátok ki a darabban szereplő állatfajokat?

- A szelekciós szempont kettős volt: egyrészt, hogy szerintünk melyik állat képviselhet attitűdöt, személyiséget és természetesen hogy a gyerekek mit szerethetnek. Így aranyozza be Preller bácsi öreg napjait egy virgonc mosómedve, egy kicsit kényeskedő, tudálékos kakadu, egy bölcs teknős és nagyon lírai, nagyon érző sün. Na és persze Aran, az aranyhal, aki túl sokat nem beszél a darabban, de némaságában is abszolút beszédes.

- Áttérve a bábtechnikára: óriásbábokkal adjátok elő a darabot, az egész színpadot belakjátok. Egy pillanatig nem fordult meg a fejetekben, hogy A tettyei muzsikusokat paraván mögött is elő lehetne adni?

- Nagyon fontos volt az állatok és az emberek világa közti léptékkülönbség: azt szerettük volna, ha a Preller bácsi „csemetéinek” sorsába a gyerekek saját életüket, kapcsolataikat, kérdéseiket bele tudják vetíteni. Ezért szükségünk volt erre a léptékváltásra. A másik, hogy a szereplők bonyolultabb mozdulatsorokat tesznek, amit paravános technikával nem tudtunk volna elképzelni. Biztos lettek volna olyan jelenetek, amik úgy is működtek volna, de a mese túlnyomó részét sem paravános, sem kesztyűs megoldással nem lehetett volna megvalósítani.

- Beszéljünk egy kicsit Pécsről, mint kulisszáról. Megpróbáltam kívülállóként, nem pécsiként nézni a darabot. Gondolkodtatok már azon, hogy mi jön le az embereknek, ha más városba elviszitek A tettyei muzsikusokat?

- Szerintem működik máshol is, de természetesen egy plusz örömöt ad, ha pécsiként a díszlet összekacsint a nézővel. Vácról származom, és meg kell mondjam, borzasztóan örülnék, ha a Váci székesegyház illetve a Duna-part szerepelne egy bábdarabban. Arra szerettük volna felhívni a figyelmet, hogy bizony a mi világunkban, közvetlen környezetünkben is léteznek csodák, és előfordulnak ilyen történetek.

"...az állatok és emberek világa közti léptékkülönbség..."

- Slusszpoénként a szárnyas malac, a Bóbita Bábszínház "címerállata" is megjelenik teljes életnagyságban…

- Ez Upor László, a szerző „találmánya”. Ő szerette volna, hogy a malac, akire Bóbita, a tündér igézett szárnyat, varázslényként szerepeljen, segítse az állatokat és új dimenziót adjon a történetnek.

- Ezek szerint a kulturális utalások is az ő „találmányai”, amik A tettyei muzsikusokat a felnőttek számára is tökéletesen élvezhető darabbá teszik.

- Nagyon örülök, hogy ezt mondod! Ez egy játék a részünkről azok számára, akik tudnak olvasni a sorok közt, de túl sokat nem akartunk belerakni a mesébe. A tettyei muzsikusok elsősorban egy gyerekközönségnek szánt bábelőadás, de természetesen nagyon örülünk, ha a felnőttek is élvezik és „mennek vele”.