A Pécsről származó Várdai István gordonkajátékával már tizenhárom évesen meghódította több külföldi koncertlátogató szívét. A mindössze 27 éves fiatalember számtalan díjjal, elismeréssel büszkélkedhet. Több éve külföldön él, de szülővárosától nem tud elszakadni. Október 25-én a Kodály Központban csodálhatjuk meg játékát, a Mesterhármas névre hallgató koncerten nem kisebb nevek a partnerei, mint Baráti Kristóf, illetve Howard Williams. (Fotó: Böröcz Balázs)

- Hogyan alakult ki a gordonka iránti rajongásod?

- Nagyon egyszerűen indult. Először beírattak, és mivel érdekelt, sokat gyakoroltam, Természetesen a szüleim támogattak, ami azt jelentette, hogy nem a vakvilágba gyakoroltam, hanem volt egy irány, megmondták, mit érdemes játszanom. Ez a sikerélmény nagyon megkönnyítette a későbbi pályámat.

- Miért éppen a gordonkát választottad?

- Különösebb meggondolás nem volt a dologban. Egyrészt tetszett a hangja, másrészt úgy gondolták, hogy valószínűleg elég magas leszek hozzá, zongorista pedig már volt elég a családban, hárman is azzal foglalkoznak.

- A külföldi fellépések hogyan kezdődtek? Ráadásul 13 évesen…

- Zeneakadémiai előkészítős csereprogramok, illetve ottani tanári ismeretségek kapcsán jutottam ki és valószínűleg meg voltak elégedve vele, amit hallottak tőlem. Külföldön amúgy is támogatják a magyar zenei kultúrát. Hágában, ahol 1998-ban felléptem, egy magyar társaság meghívott fiatal zenészeket, mert tisztában voltak vele, hogy itthon, Közép-Európában egyedülálló módon, fontos szerepe van a komolyzenének, ezért ők mindent megtesznek, hogy a következő zenész nemzedéket gondozni tudják, oly módon, hogy fellépéseket biztosítanak.

- Az időd nagy részét jelenleg külföldön töltöd, ott tanulsz. Milyen különbséget látsz, mit csinálnak ők máshogy, mint mi?

- Pár éve kint tanulok és most már tanítok is Kronbergi Zeneakadémián. Nagyon sokban nem más a rendszer, viszont vannak részletek, amiben eltér és ezek a részletek felettébb fontosak. Sajnos ott is kezd kialakulni ez a tendencia, hogy a nagyobb egyetemek szolgáltatást adnak. Az oktatás, ugyanúgy, mint minden más, kezd egyfajta árucikk lenni. Innentől kezdve a szellemi vagyon és a tradíciók ápolása és átadása nehezen tud megvalósulni, mivel nekik egy adott terméket kell a vevőnek, azaz a diáknak eladni. Ettől függetlenül az iskola ott még mindig egyfajta garanciát nyújt arra, hogy ha valakit oda felvesznek, az nagy valószínűséggel jól meg fog tudni élni abból, amit elvégez. Persze nagyobb a piac is. Németországban sokkal több zeneiskola van, és mivel a szülők megtehetik, csemetéiknek magánórákat vesznek különböző zenészektől. Ők ki tudnak adni több száz eurót koncertbérletre, ami garancia a koncertszervezőnek és meg tudja hívni a legnagyobb neveket. Ergo a legjobb minőségű terméket tudja szolgáltatni. Én a magam részéről az egészet kicsit sztoikusan kezelem, mivel ennek így nagyon sok köze már nincs a művészethez. Viszont az a pozitív oldala, hogy ez nagyon szépen kiszámítható, tervezni lehet erre a nagy felvevőpiacra. Viszont ha ezt visszafejtjük, rájövünk, hogy nem elsősorban az anyagi jólét, hanem a kulturális igény is nagy szerepet játszik. Ez egy olyan oktatásnak a következménye, amiben a zene és a művészetek nagyon fontos helyen vannak már a gyerekkortól kezdve. Kialakult náluk az a tradíció, hogy kötelességnek érzik a kultúra támogatását. Politikusok, akármilyen pozícióban vannak, ha szeretik a zenét, a képzőművészeteket, akkor kiállnak érte. Ott még a politikusok közt is megvan az a réteg, aki majdnem olyan szinten ismeri a zeneirodalmat, mint én.

- Régen elmentél Pécsről, de időnként visszatérsz, így ma este is. Mi a benyomásod? A Kodály Központban már felléptél, méghozzá a nyitókoncerten. Mi az, ami szerinted erőt adhat Pécs komolyzenei kultúrájának?

- Az, hogy a város egyedülálló lehetőséget kapott. És úgy látom, hogy ezt nagyon szépen ki is használja. A fiatal ismerőseim közt is rengetegen vannak, akik a Kodály Központ koncertterméről úgy beszélnek, mint egy gyülekezőhelyről, ahova el tudnak menni, ahol színvonalas szórakozás várja őket. Ezzel elérték a célt: a közönség adott, már csak jó műsorokat kell szervezni. Nagyon örülök a Zsolnay Negyednek is, azon belül is van egy kamaraterem, amit lehet használni, és szerencsére nagyon jó kurzusokat tartanak az egyetem részéről. Múlt héten itt volt például Nobuko Imai, aki Jurij Bashmet mellett az egyik leghíresebb brácsás. Valamint jövő héten jön a Kronos Quartet… Olyan kulturális élet kezd kialakulni, hogy ha ez így folytatódik, akkor Pécs egy nagyon erős országos központ lehet.

- Egy picit a ma estéről. Partnereid Baráti Kristóf és Howard Williams. Dolgoztál már együtt velük?

- Baráti Kristóffal nagyon sokat dolgoztam együtt, nagyon jó személyes munka- és baráti kapcsolat köt össze minket, a Brahms darabot is játszottuk már egy-két zenekarral. Howard Williams-szel még nem dolgoztam együtt, viszont már hallottam koncerten jó pár évvel ezelőtt. 13 éves koromig laktam Pécsett úgyhogy láttam vezényelni. Ez most nagyon jó, hogy együtt is tudunk játszani.  Nagyon egységes zenei irányt képviselünk. A zenekar nagyon jó formában van, úgyhogy úgy érzem, hogy ez egy nagyon jó kis koncert lesz.

- Mikor láthatunk legközelebb?

- Minden évben jövök egyszer vagy kétszer, az egyetemi nyílt napok alkalmával szoktam mesterkurzust tartani és van, amikor játszom is. Legközelebb márciusban biztosan tartok egy mesterkurzust és koncerten is fel fogok lépni.