December dereka előtt több pécsi termelőüzem, vállalat teljesítette az éves tervét. Ezek közé tartozott a Pécsi Vegyesipari Vállalat, a Pécsi Szikra Nyomda, valamint a Baranya Megyei Villanyszerelő Vállalat is (a képen nagy is a feszültség). A „baj” csak annyi, nem a 2012-es, hanem az 1962-es esztendőről szól az örömteli bejelentés, ami amúgy színtiszta igazságot tartalmaz. Csak ötven évvel ezelőttit.
Sorrendben haladva, először emeljük ki a Pécsi Vegyesipari Vállaltot, ahol december 10-re, az összesítések tanúsága szerint, eljutottak a 17,2 millió forintos, előállított értékig. Az összeg egyrészt a gyártásból, másrészt viszont a szolgáltatásból állt össze. Az állami cég (a többség az volt abban az időszakban), a Hősök terén nyitott egy új üzletet, ahol cipőket, meg órákat is lehetett javíttatni. Aminek nagyon örültek a környékbeli lakók, mert addig, ilyen ügyekben Meszesre kellett járniuk, néha bizony még annál is messzebbre.
A Pécsi Szikra Nyomda éves teljesítménye 21 millió forintot tett ki. Ebbe beletartozott 1 millió kötet legyártása is. Mivel az elképzeltnél hamarabb végeztek a vállalásukkal, hát 850 000 forintos tervtúlteljesítésről is beszámolhattak, az akkori hírforrások. Amúgy, két napilapból 16 millió példányt nyomtattak, ehhez pedig 420 tonna papírt használtak fel a szakemberek. A piacon szinte egyeduralkodónak számítottak, lévén, a versenyhelyzet nem a kor fő jellemzőjének számított.
Mivel a cég összes dolgozója kivette részét a munkából, ezért a Baranya Megyei Villanyszerelő Vállalat, már november 11-én elérte a kitűzött célját. Az évad hátralévő részében, további 1 millió forintos értékű feladat várt a szorgos kezekre. Terven felül négy termelőszövetkezet villamosítását vállalták el a kollégák. A Palotabozsokon lévő mellett, a Pogány-pusztamalmi, a Pogány Nádorligeti, illetve a Szigetvár-pappusztai szövetkezet kaphatott elektromos bekötést. Ami komoly fejlődési lehetőségeket rejtett magában, fél évszázaddal ezelőtt.
Szóval, némi túlzással, de zakatolt a gazdaság, szinte mindenkinek akadt hasznos munkája. Régen volt, de nem mesekönyvből valók a történetek. Persze, a „sikernek” ára volt, amit az utókor fizetett meg.
