Balogh Zoltán miniszter (képünkön) nem vacakol, patikamérlegen méri a szakszervezeteket. A minap megállapította, hogy a tárcával megállapodást kötő Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) az oktatásügyben dolgozók mintegy kilencven százalékát képviseli. Vagy hogy is van ez pontosan? (Fotó: fidesz.hu)
A PSZ (Pedagógusok Szakszervezete) jólszituált és igazi tanár nénis kinézetű vezetőjével Galló Istvánnéval a minap megállapodott a kormány képviselője, valamint két kisebb társszakszervezettel, amelynek nevével most nem terhelném a nagyérdeműt. (Na jó, leírom, mert így kerek a történet: Oktatási Vezetők Szakszervezete és Magyar Közoktatási és Szakképzési Szakszervezet, taglétszámuk becslések szerint a pedagógusok 1-2 százaléka lehet.)
Így maradt magára a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) , amely szerint a legfontosabb követeléseket az oktatási kormányzat nem fogadta el, így azokért tovább küzd, létrehozva egy önálló sztrájkbizottságot. Ennek több következménye is lett egyszerre. Balogh Zoltán azonnal kijelentette, hogy a PDSZ ezzel a gesztusával lemaradt arról a csónakról, amely a Klebelsberg nevű hajó felé navigál: „a Klebelsberg nevezetű hajó pedig az iskolák állami fenntartásba vétele felé halad." Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy bizonyára Hoffmann Rózsa államtitkár asszony fújja ennek a zsebcirkálónak a passzátszelet (ld. sikertörténet: január 3!) Komolyra fordítva a szót, a miniszter azt az érzetet kelti nyilatkozatával, mintha a szakszervezetek a megállapodás aláírásával nyerték volna el azt a lehetőséget, hogy a közoktatás átalakításába beleszóljanak, egyáltalán megkérdezzék őket szakmai kérdésekről, vagy észrevételeket tehessenek, netán adott esetben tiltakozhassanak. Röviden: élhessenek a szakszervezetek alapjogaival. Nyilván ez nem így van, mindez nem ennek a nyilatkozat aláírásának köszönhető, de az ilyen kinyilatkoztatások a sajtóban jól mutatnak, kellően hangolják a közvéleményt.
A PDSZ most állhat a parton Mendrei László elnökkel az élen és várhatja a következő hajót, netán örökre ott marad. Bár leginkább most úgy tűnik, nekiállnak egy új hajót építeni.
Másik érdekes kijelentés a megállapodással kapcsolatban az, hogy a PSZ a pedagógusok 90 százalékának a képviseletében írt alá. Ez sem igaz. Magyarországon nagyjából 120 ezer pedagógus van. A PSZ durván 40 ezres, a PDSZ 10 ezer tagot számlál, a másik két szakszervezet néhány ezres tagsággal rendelkezik. Tehát a PSZ, ha minden tagja egyetértett a megállapodással, akkor is csak a pedagógustársadalom egyharmadát képviseli és nem a kilencven százalékát! Persze jó beállítani a dolgokat úgy, hogy a megegyezők a többség akaratát képviselik és mindezt a közmédiában szétkürtölni, de attól még ez sem igaz.
A pedagógusok tudják ezt, túlvannak lassan az iskolák állami kézbe vételének első sokkján (hivatalosan minden rendben van.) Félnek, mert nem tudni, hogy a PSZ Júdás csókja és a legfelsőbb oktatási vezetés mit tartogat a számukra.
A kérdés az, hogy a PDSZ mit tud tenni a kialakult helyzetben és kikkel lesz képes szövetségre lépni rövid és hosszú távú céljainak megvalósítása érdekében.
Hozzászólások