Az emberek természetesen inni mennek a kocsmába, talponállóba, poharazóba. Meg persze beszélgetni, néha kötekedni, esetleg hangoskodni, verekedni. Mostantól azonban Pécsett, a 100 Éves borozóban olvasgatni is lehet. Méghozzá a vendéglátóhely hosszú-hosszú történetéről, régi „meséket”, amikhez képek is csatlakoznak, illusztrációként, a Hungária utca 2-es számú házban.
Egyszer volt, hol nem volt, a XVIII. évszázad közepén építették fel a később híressé vált Magyar Korona fogadó épületét. Ami később 100 Éves borozóvá változott. Tény, szinte minden bizonnyal a legrégebbi, még ma is működő vendéglátóhelyről van szó, a Kórház tér tőszomszédságában.
A jelenlegi bérlő, Maurer László gondolt egy merészet, aztán hat méretes képet rakott ki a falburkolatra. Akadt közöttük régi grafika, metszet, illetve fénykép, pontosabban jó minőségű reprodukciókról van szó.
Képek, amik a múltról árulkodnak, a jelen szemlélőinek
Az összes fotó mellé szövegeket társítottak, ennek kapcsán aztán megelevenedik a város egyik patinás épületének hosszú históriája. Maga a ház számos tulajdonosváltást élt meg az évszázadok során. A profilja is változott némileg, de az alapvető szolgáltatáshoz azért hűek maradtak, mindvégig.
Bort örökké mértek a falak között, a belépő, megfáradt, szomjas vándoroknak. Ennek okán, aztán generációk nőttek fel a pult közvetlen környezetében. Ma sincsen ez másképpen, be-betérnek a környékbeliek, illetve a rendszeresen ott megfordulók.
Akik mostantól sokat megtudhatnak az elődök életéről, szokásaikról, mindenről, ami a városfal határán túl lévő egységet alapvetően jellemezte.
Benzinkút és taxiállomás is volt ott
Az idők során a környék számtalan városképi, illetve közigazgatási átalakuláson ment keresztül. Egyrészt, a fellelhető elnevezések között is érdemes tallózni. A területet hívták Szigeti országútnak, Petőfi térnek, Kórház térnek, dr. Doktor Sándor utcának, míg jelenleg Hungária út néven ismert. Mindez már csak azért sem lehetett egységes, mert az évek során változott a hivatalos állásfoglalás arról, egyáltalán hol is állt a Magyar Korona fogadó, később pedig a 100 Éves borozó. Ami természetesen nem mozdult el a helyéről, csak a történelem többször is átrobogott rajta, oda-vissza irányban.
A városképi apróságoknál elidőzve, sokak emlékeiben élhet még az üzemanyagtöltő-állomás, ami miatt gyakorta alakult ki torlódás a Sallai utca torkolatánál, amit ma Ferencesek utcájaként ismerhetünk. Főleg azért akadozott a forgalom. mert régebben még nem működött a kereszteződésben villanyrendőr. A hírlapárus pavilonok is szinte a terület minden sarkán feltűntek, mindig pillanatnyi térrendezési elképzeléseknek megfelelően.
De a buszmegállók elhelyezkedése sem volt állandónak nevezhető. Az elmúlt évszázad ötvenes, de inkább hatvanas éveiben, az Klimó György utca alsó végében, amit akkoriban Landler Jenő utcának neveztek, egy taxiállomás is helyet kapott, a saroktól pár méterre. Szóval rengeteg kisebb nagyobb átépítés, sávkialakítás, forgalomszabályozás jelezte az idő múlását. De az épület eddig mindent, mindenkit túlélt. Különösen a nagy reformereket, akinek a nevét sem tudjuk már felidézni.
Hozzászólások