Ünnepnapok hozadéka

Jegyzet
PDF
Régmúlt karácsonyok ötlenek fel bennem. Olyanok, amikor a játék teherautó még fából készült, a televízió fekete-fehér képeket közvetített, a narancs meg ugyan ismert dolognak számított, mégis inkább ritkaságként került a fenyőfák alá. Hús ugyan már volt jegy nélkül is, de azért sorba kellett állni érte, mert az elosztás zökkenőkkel járt.

A hatalmas, ezüstszürke pótkocsis jármű már évtizedekkel ezelőtt szétporladt. Mai eszemmel már jobban vigyáznék rá, de akkoriban a homokozóban, tavasszal kemény volt a „szolgálat”, hát győzött az enyészet.
A televízió már hosszú ideje színes, egy-két generáció talán el sem tudja képzelni, milyen volt a két színű, kétszínű világ, amikor egy kicsit a szocializmust építettük, de azért Mária gyermekének születése is az ünnepek között szerepelt. Narancs oldalról meg mindennap karácsony lehetne, legalábbis a zöldség-gyümölcs árusok standjai alapján. Napjainkban olyan árubőség található a nagyáruházakban, amiről három évtizednél régebben csak álmodni lehetett. Vagy, amennyiben valaki hallott, látott olyat, akkor a nyugati fogyasztói társadalom elembertelenedett világával riogattak mindenkit. Főleg úgy, ha be akarták fogni azok száját, akik kérdéseket szerettek volna megfogalmazni, ezzel kapcsolatban aztán messzebb merészkedve a miértek útvesztőiben.
Izmusból most éppen a kapitalista van soron, annak minden áldásával, meg persze átkaival, hiszen azok is akadnak. Mert ugye az egypártrendszerben nem volt munkanélküliség, legfeljebb a gyárkapun belül egyesek nem tudták, mi a dolguk. De hajléktalanok is nagyságrendekkel kevesebben akadtak. Meg olyan gyermekek szintén, akik éhesen feküdtek le. Akár ünnepet, akár hétköznapot mutatott a naptár.
Nehéz ügy ez a karácsony, mert folyton arról van szó, hogy a szeretet kerüljön az életünk középpontjába. De sokkal kedvezőbb lenne, ha ez nem csak néhány óráig tartana, hanem egész évben, sok-sok cselekedetünket áthatná.

Még annak árán is, ha már a könyökünkön jön ki a válság, a pénz utáni harc, a rohanás, a létért való küzdelem. Mindez 2010-ben sem ígérkezik sokkal könnyebbnek, sőt, még talán nehezebb lesz, mint a lassan befejeződött 2009-es esztendőben.

Még a múló éveket is másképpen nevezték régebben, amikor a béketábor tagjai voltunk. Akkor időszámítás előtti és utáni korszakról szóltak a tankönyvek, most Krisztus előtt és utáni nagy szakaszokat különböztetünk meg. Szóval jeleleg ott tartunk, hogy éppen 2009 kalendáriumot cseréltünk le attól kezdve, amihez mi viszonyítjuk a relatív időt.

Tanulhatnánk végre a hibáinkból, nem a percek, órák, napok, hetek múlásával kapcsolatban, hanem úgy általában!       


Hozzászólások

 
0 #5 Guest 2010-01-23 09:33
Tetszett
Idézet
 
 
0 #4 Guest 2009-12-27 19:43
A gyermekkor emlékei mellett szerintem még olyan ez, mint a katonaság (már annak, aki volt katona). Az idő múlásával a rosszat elfelejtjük, így csak a jó marad. Arra pedig tényleg jó emlékezni :)
Idézet
 
 
+1 #3 Guest 2009-12-27 17:22
Sokan mondják, hogy azért volt szebb az az időszak, mert akkor voltunk gyerekek. Ez igaz. De igaz az is, hogy akkor nem rohantunk ennyire, jobban volt egymásra időnk.
Idézet
 
 
+1 #2 Guest 2009-12-27 14:21
Nekem is jobban tetszett az az időszak! :lol:
Idézet
 
 
+1 #1 Guest 2009-12-26 17:25
Nekem tetszett!
Idézet
 

A hozzászólásokat lezártuk. Nem küldhet több hozzászólást.

Hirdetés
Hirdetés