Versek Hosszúhetényből

2013. május 20. hétfő, 09:21 Bereczki Lajos Irodalom
PDF
Immár 1996 óta rendezik meg a "Tanuljunk verseket" elnevezésű versmondó versenyt, melyre most Pünkösd előtt került sor Hosszúhetényben. A Dr. Martyn Gizella által megálmodott rendezvény a Nemes János AMK és Könyvtár épületében zajlott, ahol az intézmény alsó és felső tagozatos diákjai adtak számot tudásukról. Galériával! (Fotó: Gulyás Tamás)

Kétévente lázas készülődés zajlik Hetényben, az iskolások 8-10 verssel készülnek a megmérettetésre, melyen mindenki tetszőlegesen kiválasztott öt magyar költő művét szavalja el a tanórán. A versenyre már csak egy költeményt visznek, amelynek előadása alapján a zsűri minősíti a versenyzők produkcióját. Dr. Martyn Gizella főorvos asszony kétévente lakóhelyén, Székesfehérváron kocsiba száll és a baranyai faluba látogat három másik zsűritaggal együtt. Az általa létrehozott alapítvány állja a gyerekek díjazását és a járulékos költségeket is. Vele beszélgettünk a verseny előzményeiről és a helyi kötődéseiről.

-    Milyen módon kapcsolódik egy székesfehérvári ehhez a baranyai településhez?
-    Édesapám 1932-ben került ide, ha nem is Hosszúheténybe, de közvetlenül mellé. Itt a Zengő lábánál éltek a szüleim egészen 1941-ig. A bátyám járt a község iskolájába, a szüleim és ő is mindig nagy szeretettel beszéltek a faluról és az iskoláról. A szülői ház egyébként a mai napig megvan, a családunk használja, nyaralóként. Az unokáim imádnak itt lenni, az ő értékrendjükben igencsak elől áll ez a hely. Visszatérve a régebbi időkhöz - miután én férjhez mentem, a párommal gyakran bejártunk Heténybe. Ő egy nagyon nyitott, barátkozó személyiség volt, így nagyon hamar sok itteni ismerősre tettünk szert.

-    Miért gondolta, hogy a magyar költészetet és a költőket ilyen módon népszerűsíti a helyi gyerekek körében?
-    Orvosként dolgozom, nem csak felnőtteket, hanem gyerekeket is gyógyítok.         Ha hoztak egy kis beteget, azért, hogy eltereljem a figyelmét elkezdtem vele beszélgetni. Sokszor megkérdeztem – versszerető emberként, - hogy milyen költőket és milyen verseket ismer? Sajnos nem volt túlságosan jó eredménye alkalmi felmérésemnek, a gyerekek viszonylag kevés verset és szerzőt ismertek.  Nagyjából ezidőtájt találkoztam egy kedves latintanár ismerősömmel, aki újságolta, hogy létezik egy verstábor, ahol a gyerekek sok költeménnyel ismerkednek meg és ezzel a tarsolyukban jönnek haza. Felvillanyozott a történet és a férjemmel közösen megbeszéltük, hogy alapítunk - az éppen akkor rendelkezésünkre álló összeggel - egy alapítványt arra, hogy a helyi iskolások magyar költők verseit tanulják, minél nagyobb számban. Az alapítvány immár 17 éve működik. A rendezvényt eleinte évente, később kétévente szerveztük meg, mivel az iskolából olyan sok gyerek indult, hogy az egyébként remek itteni pedagógusok számára szinte megoldhatatlan volt a felkészítésük.

-    Kik a kuratórium tagjai?
-    Nádor Rudolfné, Erzsike, a település egykori polgármestere, Dallos Nándorné, Ilonka néni, nyugdíjas igazgatója az intézménynek, Radó Zoltánné jelenlegi iskolaigazgató és jómagam. Ez a grémium találta ki a versenyszabályokat is, például azt, hogy olyan magyar szerző művével lehet indulni, amely nem szerepel az iskolai tankönyvekben. Legalább 10 verset kell megtanulniuk, melyek közül eggyel jelentkezhet a megmérettetésen. Ha egy tanuló kétévente megtanul tíz verset, akkor nyolcadikig negyven olyan költeménnyel ismerkedik meg, amely nem része az iskolai tananyagnak. Megszereti a versek világát, utánanéz a szerzőnek, egyszóval olyan többlet ismeretre tesz szert, amely a későbbi tanulmányait támogatja.

-    A zsűri tagjait is ön hozta Székesfehérvárról. Miképp sikerült ezt elérni?
-    Mindegyikük a baráti társaságomba tartozik, Román Károly jeles fehérvári irodalmár, dr. Dienes Ottó, magyar-francia szakos tanár, aki évekig Franciaországban vendégprofesszorként dolgozott. És dr. Arató Antal, a megyei könyvtár igazgatója, végül, de nem utolsósorban Dallos Nándorné is helyet foglal a zsűriben, akit gyermekkorom óta ismerek és pedagógiai munkája kapcsán nagyra becsülök.

-    A produkciókat korcsoportonként értékelik?
-    Alsó és felső tagozatos díjakat adunk ki és persze, ha ezen felül értékes előadást hallunk, akkor különdíjat is kiosztunk. Bár a zsűritagok többsége középiskolai tanár, nem áll távol tőlük a fiatalabb korosztály sem. Nagyon sok hasonló korú gyerek versmondását hallották és értékelték a barátaim, itt Hetényben is többször megfordultak, én bízom az ő és a többi zsűritag értékítéletében.

-    Terveznek-e valamilyen változást a verseny menetében?
-    Erőnkhöz és az alapítvány kapacitásához mérten igen. A verseny menete kiforrott, olajozottan működik, itt kevés változtatni valót látok. Van egy álmom, melyet szeretnék megvalósítani. Egy felsős versmondót szeretnénk jutalmazni egy irodalmi táborozással. Idén körülnéztünk, de egyelőre nem találtunk olyant, amire szívesen elküldenénk azt az egy tanulót. Bízom benne, hogy két év múlva már arról tudok beszámolni, hogy megvan a tábor és mehet a győztes egy hétre! Ebben segít Radó Zoltánné igazgatónő, aki megígérte, hogy figyeli a felhívásokat és jelez, ha talál egy jó tábort. Ha már szóba került, engedje meg, hogy az újság nyilvánosságán keresztül megköszönjem azt a segítséget neki, amelyet a vendéglátó intézmény vezetőjeként nyújtott kollégáival együtt. Öröm ide látogatni, remélem még sokáig megtehetjük ezt!

A rendezvényen készült képeink:



A várakozás percei a szavalóverseny előtt



Az ünnepélyes megnyitón az iskola tanára és növendékei zenéltek



A verseny egyetlen elsőosztályosa, oklevéllel mehetett haza



Az alsós versmondók csoportja - tizenhat induló volt




Szülők és érdeklődők - feszült figyelemmel hallgatták a szavalatokat




Átélés a versenyző arcán




A negyedikesek már profin szerepeltek - hozzászoktak a színpadhoz




A zsűri tanácskozik - nem voltak könnyű helyzetben, sok remek produkció volt




A verseny megálmodója és életrehívója: Dr. Martyn Gizella




Nézők és versenyzők egy csoportja



A könnyed versmondás mögött komoly munka van




Egy boldog, győztes tekintet



A tanítvány versmondását hallgatja




Némi megilletődöttség látszik a felsős fiú testtartásán



A költészet magával ragad



A huncut tekintetű hatodikos Romhányi egyik versét szavalta



Énekkel színesítette a versmondást a hetedikes kislány




A későbbi győztes Petőfi versével nyert




 









Hozzászólások

 
0 #5 Village 2013-05-21 16:35
Dóri, azok ott vannak, ahol eddig. Egy párt kézivezérlése alatt. Önálló akarat nélkül csak akkor békemenetelnek, ha szólítják őket. A NER zombijai.
Idézet
 
 
0 #4 Veres Dóri 2013-05-21 06:16
Igen, ez fantasztikus dolog a hölgytől!!! Mert ez idő, energia, pénz...., gondolom nem kevés!

Mellesleg hol vannak a nagy magyarkodók, akik csak a lózungjaikban mondanak sokat, tenni viszont semmit sem tesznek!!!
Idézet
 
 
0 #3 Nataly 2013-05-20 16:16
Kellene néhány ilyen iskola, néhány ilyen szponzor, és persze pedagógusok. Gratula kollégák!
Idézet
 
 
0 #2 Vicuska Deák 2013-05-20 13:53
:lol: :P Büszke vagyok rád Kincsem!
Idézet
 
 
+2 #1 Menekse 2013-05-20 12:02
Kivételes és irigylésre méltó helyzetben vannak a hosszúhetényi diákok...
Jó lenne, ha a tehetősek körében elterjedne ez a szép kezdeményezés, egy kicsit jótékonykodhatn ának, terjeszthetnék a kultúrát, örömet szerezhetnének gyermekeknek,"nyomot" hagynának az utókornak, belevésve nevüket 1 picit egy kis közösség emlékezetébe.
Idézet
 

A hozzászólásokat lezártuk. Nem küldhet több hozzászólást.

Hirdetés
Hirdetés