Kultúrában utazunk

Néhány nyugdíjas tímár – a bőrcserzés titkainak nagy ismerői – bizony elcsodálkoztak volna, ha látják, mivé lett egykori munkahelyük. Nem is beszélve az üzemi rendészekről, akik döbbenten konstatálhatták volna, hogy alkoholt fogyasztanak egyesek, sőt többesek, méghozzá a gyár területén.

A múltat elegánsan magunk mögött hagyva, belezökkenve a forgatagba, megállapíthatjuk, hogy a nyüzsgés nem volt kicsi, de garantáltan fokozódni fog azt elkövetkező napokon, éjszakákon. Ez alatt szerelmek szövődhetnek, de akár régi kapcsolatok is felbomolhatnak, újak javára, régiek rovására.

Azt is kijelenthetjük, a Cuba Libre együttes dalai aligha csúsztak volna át az egykor volt, úgynevezett sanzonbizottság szigorú szűrőjén, ahol a szövegek minőségét, tartalmát voltak hivatottak lektorálni, arra érdemes szervek, személyek.

Apropó, biztonsági szervek! Az első benyomás nem volt róluk rossz, megfelelően, kellő diszkrécióval végezték feladatukat, sehol sem volt balhé, semmi olyan, ami a rendezvény fényét elhomályosította volna. Vagy csak nem tűnt fel, de akkor sem csinálták rosszul, amennyiben így volt.

Vissza a zene egére, ha Kiscsillag, akkor Rátgéber László. Ha meg a kosáredző, akkor hitvese, Csák Magdolna. Mindketten feltűntek a koncert kezdete előtt, mert akol a Kiscsillag, ott van Lovasi András, az alternatív zene cseppet sem alternatív Kossuth-díjasa. De ez már tényleg meghalad minden korábbi fantáziadús csapongást. Hogy a művészeti kitüntetett, a bőrmegmunkálás egykori fellegvárában egyetemistáknak nyomja a műsort, hát ez vagy hihetetlen, vagy PEN.