Abigél elvarázsolta a pécsieket

2013. július 01. hétfő, 10:24 Bereczki Lajos Színház
PDF
Egy ország ismeri és szereti Szabó Magda nagysikerű regényét, és az abból készült népszerű televíziós sorozatot, az Abigélt. A filmet több évtizeddel ezelőtt forgatták, melyet Zsurzs Éva rendezett. Mivel a televízióban folyamatosan ismétlik, így bizonyára a fiatalok is kedvelik Vitay Georgina lebilincselő történetét. A regényt az egykor Tormát alakító Bánfalvy Ágnes álmodta színpadra, most a Pécsi Nyári Színház produkciói között találkozhattunk vele.

Éppen harminchat évvel ezelőtt jelent meg a képernyőkön, Vitay Georgina, és a szerencsések már színesben csodálhatták Szerencsi Éva bájos alakítását. A történetben a budapesti úrilány nehezen illeszkedett be az isten háta mögötti Matula leánynevelő komor környezetébe, nem értette édesapja döntését és csak a sorozat vége felé derült ki, hogy valójában miért is kellett neki elrejtőzni ide a világ szeme elől. Hihetetlenül nagy színészegyéniségek (Básti Lajos, Ruttkai Éva, Piros Ildikó, Garas Dezső…) mellett fiatal tehetségek is megjelentek a képernyőn. A már említett Szerencsi Éva mellett például Rátonyi Hajnalka és Bánfalvy Ágnes is. Utóbbi két színésznő azzal a bravúrral is dicsekedhet, hogy a tévéfilm után a színpadi változatban is szerepelnek az idei Pécsi nyári Színház egyik sokak által  várt előadásában, az Abigélben.


-    Miért éppen az Abigélt tűzték műsorra? Adja magát a dolog, hogy már korábban is lehetett volna a színpadi változaton gondolkodni, hiszen Bánfalvy Áginak ez a sorozat alapozta meg népszerűségét.
-    A színházunkban a férjem a producer, akivel rengeteg időt töltök együtt, hiszen a munkánk is összeköt bennünket. Egyszer az utcán kínai árus rohant utánunk, aki autogramot szeretett volna kérni tőlem.  „Torma, Torma’” - ezt ismételgette, nálam ekkor szakadt el a cérna, itt dőlt el, hogy foglalkozni kell a művel, nincs mese, színpadra kell vinni. Az utcai „intermezzo” után férjem Horváth Csaba volt ennek a kezdeményezője, motorja. Amúgy nekem a mű szerzőjével a televíziós változat forgatókönyvírójával, Szabó Magdával is személyes jó kapcsolatom volt. A szerzői jogokkal rendelkező Tasi Géza is bizalommal volt, irántam, hiszen számos eseményen találkoztunk már és ismerte a műhöz fűződő viszonyomat is. Ezért mondott igent a színpadi változat elkészítésére.

-    Gondolom, szinte kívülről fújja a regényt, kit tart kulcsszereplőnek a műben?
-    Számomra Gina apjának, Vitay tábornoknak a figurája talán a legfontosabb. Bár a jelenléte nem a legerősebb, hiszen más szereplők többet vannak a színpadon, de mégis a háttérből ő irányít, az ő életének változásai befolyásolják a cselekményt. A lánya áldozat, egy szörnyű korban a túlélésért kell küzdenie, csakúgy mint az országnak. A háború borzalma több rétegben megjelenik a könyvben, hihetetlenül ügyesen mutatja be a szereplők jellemén keresztül Szabó Magda azokat a karaktereket, akik a negyvenes évek elején jellemezték a magyar valóságot. Természetesen a lányok is fontos szereplők, hiszen Georgina jellemfejlődéséhez ők járulnak hozzá leginkább. Szinte nagyító alatt vizsgáltuk, hogy milyen a regénybeli leírása Kőnig tanár úr szobájának, vagy honnan lehetett Abigél szobrára rálátni sokszor egy félmondatból, egy utalásból raktuk össze a részleteket. Csak sokadik olvasás után jöttem rá például, hogy az egész könyv Gina visszaemlékezése és a háború után visszatér az iskolájába. Ezeknek a kis részleteknek és a nagy egésznek az összeállítása két és fél évig tartott, igyekeztünk Barnóczky Ákossal közösen a legnagyobb alapossággal eljárni.

-    Szikora János rendezte a darabot, ő hogy került a stábba?
-    Horváth Csaba több embernek elküldte a felkérést, hogy készítsenek szinopszist a regényből, így Szikora Jánosnak is. Ő túlment a kívánt feladaton és már a díszlet ötleteiről beszélt, szemmel láthatóan lelkesítette a kihívás, ezért esett rá a választás. Egyébként mi régebben együtt jártunk főiskolára, ő a rendezői, én pedig a színész szakra. Egy vizsgafilmben például együtt szerepeltünk. Szóval régi az ismeretség köztünk.

-    A színészek kiválasztása sem lehetett egyszerű?
-    Hosszú folyamat volt, castingoltunk, iszonyú sok színészt meghallgattunk, hiszen jöttek az ország minden szegletéből. Mondjuk Trokán Péter esetében nem feltétlen arra voltam kíváncsi, hogy milyen színész, hiszen képességeit jól ismerem és csodálom, hanem arra, hogy milyen Vitay tábornok figurájában. Nem is volt kérdés, ahogy megjelent eldőlt, ő lesz az édesapa.  Filmeknél szokás általában szerepekre karaktereket keresni, de ebben az esetben itt is működött, csakúgy, mint egykor Zsurzs Évánál, aki szintén kiválóan válogatta össze a tévéfilm szereplőgárdáját.




-    Gondolom nem kis szorongással léptek először színpadra, hogy fogadta a darabot a közönség?
-    Színészként nekem is a közönség visszajelzése a legfontosabb, így nagyon vártuk a premier utáni tapsot, amely szerencsére nem maradt el, sőt nagyon jól fogadták és a mai napig jól fogadják országszerte az előadást. Olyan jelzések érkeztek a nézőktől, hogy megkaptak mindent, ami a könyvben és a filmben volt, ilyen tekintetben nem csalódtak az előadásban, sőt friss és új elemeket is láttak. Remélem Pécsett is sikere lesz az előadásunknak, ez a péntek esti a negyvenedik fellépésünk lesz az országos turné során.

-    A filmben Torma Piroskát alakította, most Horn Miciként láthatjuk. Egykor Ruttkai Éva alakította az özvegyet. Milyen érzés ebben a szerepben megjelenni?
-    Amikor a fiatalokat válogattuk a szerepekre, már akkor nyilvánvaló volt, hogy más Gina, Kis, Szabó és Torma lesz, mint amikor mi alakítottuk ezeket a lányokat. Külön büszkeség, hogy az általam vezetett Bánfalvy Ági Nemzetközi Színészképző Stúdió növendékei is szerepekhez jutottak, és szépen megállják a helyüket a darabban.

-    Önök egykor  a filmben színész óriásokkal játszhattak együtt, pedig csak főiskolások voltak. Milyen volt velük egy produkcióban lenni?
-    Én nagyon jól éreztem magam a forgatás alatt, azt a figurát hoztam, amilyen egy kicsit én is voltam középiskolás koromban. Mivel egész nap együtt voltunk a többi szereplővel, így szinte egy családként éltük le a forgatás hónapjait. A lányokkal is fantasztikusan jól kijöttünk. Ha nevetésről, vidámságról volt szó, akkor Egri Katit és engem citáltak elő, rólunk ragadt át a többiekre is a jókedv. A „nagyok” részéről volt egy pár napos távolságtartás az irányunkban, de aztán velük is egy csapattá váltunk. Básti Lajossal is sokszor beszélgettem a forgatás szüneteiben, ami nagy megtiszteltetés volt a számomra, hiszen ő nem volt egy túlságosan barátkozó alkat, másrészt ekkor már beteg is volt.

-    Visszatérve az előadáshoz, hol tekinthetik meg a nézők a darabot ősztől, a színházi évad kezdetekor?
-    Az Uránia Nemzeti Filmszínházban játsszuk folyamatosan a darabot. Igény van rá bőven, de ezt a Micimackó előadásunkról is elmondhatjuk, melyet 200-szor játszottunk, a Jövőre veled ugyanitt című vígjátékot pedig a Thália Stúdióban százharmincadszor mutattuk be. Új darabot is kínálunk ősztől a közönségnek, amely zenés produkció lesz, a Kaktusz virága címet viseli majd. Igazán kiváló szereplőgárdával, itt producerként veszek részt a munkában.

-    Az iskola is komoly feladatokat ró önre. Hogy tud ennyi helyen megfelelni az elvárásoknak?
-    Sok-sok odafigyeléssel, de azért megy a dolog, hiszen már egy jó ideje az iskolával is foglalkozom, tanítok és igazgatok is ott. A közoktatásban zajló változásokat folyamatosan figyelni, menedzselni kell csakúgy, mint az intézményt és a diákokat. Vizsgaelőadásaink remekül sikerültek, egy spanyol darabot rendezett Árkosi Árpád, előtte Csiszár Imre dirigált Brechtet, ebből is látszik, hogy a mestervizsgáinkat komolyan vesszük. Nagyon örülök annak, hogy növendékeink képesek más produkciókban megjelenni, sőt főszerepekhez is jutottak jónéhányan közülük. Több helyről kaptunk már visszajelzéseket arról, hogy a tőlünk kijövő fiatalok, milyen felkészültek és mennyire nagy alázattal közelítenek a szakmához. Az Abigélben láthatjuk őket, én nagyon elégedett vagyok az előadásban nyújtott teljesítményükkel. Egy másik fiatal tehetség, Szikora János felfedezettje, Horváth Olivér írta a darab zenéjét. Szóval nem vagyunk híján fiatal és innovatív embereknek, erre épít az iskola és a különböző, általunk előállított produkció. Örömmel dolgozom mindegyik területen, hiszen ezek egy irányba mutatnak, mindegyik „nagy szerelmemről”, a színészmesterségről szól, ennél több talán nem is kell az embernek.

Hozzászólások

 
0 #4 Zoli 2013-07-03 16:06
Nem tudom hogy csinálja, de ez a nő még mindig milyen szép!Ágnes, mi a titka?
Idézet
 
 
0 #3 Fanny 2013-07-02 15:39
Kellemes meglepetés volt. A kislányok is ügyesek voltak!
Idézet
 
 
0 #2 Gábor 2013-07-02 12:18
Szívből gratulálok a művésznőnek és csapatának, nagyszerű előadásban volt részünk!
Idézet
 
 
0 #1 Spéci 2013-07-02 09:25
Csodálatos regény, méltó adaptációja, köszönjük Ágnes!
Idézet
 

A hozzászólásokat lezártuk. Nem küldhet több hozzászólást.

Hirdetés
Hirdetés