A kortárs magyar irodalom prominens képviselője, Parti Nagy Lajos (képünkön), a 2013-as Országos Könyvtári Napok programsorozatában Pécsre látogatott. A Csorba Győző Könyvtárban, a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont épületében, szerdán este író-olvasó találkozón vett részt a szerző. De előtte más dolgokra is szakított időt, a Kossuth-díjas művész. Többek között egy emlékgyűjteményt is megszemlélt, amiben már-már önmagával is szembetalálkozott.
Az 1953-as születésű irodalmár, saját bevallása szerint Pécsett vált felnőtté, egyben íróvá. Hiszen a városban tanult az elmúlt évszázad hetvenes éveiben, aztán itt is kezdte alkotói munkásságát. Ezért hát cseppet sem volt véletlen, hogy a tudásközpontban megtekintette a Csorba Győző-emlékszobát. A szintén Kossuth-díjjal elismert költőt barátjaként, kollégájaként említő Parti Nagy Lajos Ágoston Zoltánnal, a Jelenkor irodalmi folyóirat főszerkesztőjével nézte végig a tárlatot.
– Az emlékek nem voltak felkavaróak – árulta el Parti Nagy Lajos. – Inkább érdekesnek találtam a múlt megidézését. Ami nyilván sokak számára irodalomtörténeti kirándulás, nekem viszont az életem egy darabja is itt bujkál, a falak között. Amúgy, magát a szellemi központot nagyszerűnek, csodálatosnak tudnám értékelni. A kor színvonalának tökéletesen megfelelő helyszín.
Parti Nagy Lajos (a kép előterében), nagy érdeklődéssel olvasta a tablókat, nézegette a tárlókat
– Ha már szóba került a kor, annak szelleme, akkor árulja el, milyen módon alkot, technikai értelemben?
– Már évtizednél régebben áttértem a számítógépre. Ami megkönnyíti a szerkesztésen kívül a javításokat is.
– Éppen ennek kapcsán, a klasszikus kéziratok varázsa nem vész el?
– Valamilyen szempontból bizonyosan más az ilyen típusú írás, mint a régebbi, amit papírra, kézzel vetettek oda az írók-költők. De azért még magam is fel-feljegyzek dolgokat, gondolatokat folyóírással.
– Verset mégis inkább lejegyezve tudna elképzelni az olvasó!
– Valóban, egy egyszerű „kockás” lap néha többet jelent, mint egy modern számítógép, ami végső soron mégis csak egy gép. Nyilván, lehetne olyan programot is szerkeszteni, illetve vélhetően létezik hasonló, amivel az átírásokat, jegyzeteket is lehet rögzíteni. De néha egy kicsiny asztal, egy toll tökéletesen megfelel a rímek megalkotásához.
– A szerzők csak azt tudják az olvasó elé tárni, ami már megtörtént a földi létben, vagy létezik tökéletes fikció?
– Meggyőződéssel vallhatom, csak a már részben, félig-meddig már megélt élmények tükröződhetnek vissza a nyomtatott lapokon. Azért, az elmúlt, mögöttünk hagyott XX. évszázad bebizonyította, a képzeletnél az élet sokkal színesebb. Ennek okán, még a tudományos-fantasztikus irodalomban is az emberi lét problémáival lehet csak foglalkozni. Bármilyen térben, időben is játszódjon egy történet, mégis csak emberek találják azt ki, méghozzá olyan érzelmekkel, impulzusokkal telítve, amit korábban valakiknek meg kellett tapasztalniuk.
