Reggeli kedvenc elfoglaltságom, hogy szép komótosan beállítom a vérnyomásom. Egy kávé és a Kossuth Rádió segít ebben. Időnként persze túlságosan is, ahogy ez a mai napon is történt. Jellemzően nem a kávé volt túl erős…
Lelkes szpíker beszél a „királyi rádió” reggeli hírműsorában a jelenlegi kormány ténykedéséről, gazdasági eredményeiről, további elképzelésekről. Summásan zárja a blokkot: „homlokegyenest mást csinálnak, mint az MSZP.”
Meg sem lep. Eddig ugyanis bármilyen kormány regnált is a rendszerváltás óta, mindegyik ezt tűzte a zászlajára. Mintegy új Karthágót akartak, az előző kormány szellemi és fizikai produktumait mindig igyekeztek megsemmisíteni, felülírni, elbagatellizálni. Leginkább ostoba gyermekek homokozóbeli versengésére hasonlított a dolog. Ha ő kerek tornyot épített, akkor én lerombolom és szögletest húzok fel a helyébe. Ha a másik vizesárkot épített a vár köré, én majd jól betemetem. Magyarázat és ideológia természetesen mindig mindenre volt és van.
Más kérdés, hogy a képzeletbeli homokozóban Hunorka és Pistike vívta a csatát, míg a való életben a magyar lakosság (leszámítva az aktuális haszonélvezőket) szenvedte az állandó nulláról való "építkezés" hátrányait.
A sokszor és meglehetősen igaztalanul kritizált nyugati demokráciák egyik nagy előnye, hogy ott nem omlik össze a gazdaság egy kormányváltást követően. Nem kell az első évben a romeltakarítással foglalkozni, nem kell gazdasági stabilizációs és, túlélési stratégiákat megfogalmazni sem az állam, sem az egyén szintjén. Van egy kulturális és demokratikus minimum, valamint egy közös ideológiai platform, ez a liberális demokrácia. A hazánkban szitokszóként kezelt fogalom - melyet oly sokan és oly hiábavalóan vettek a szájukra, koptattak el és helyezték oda, ahová egyáltalán nem való – teszi ott lehetővé, hogy folyamatos és zökkenőmentes legyen egy kormányváltás. Ennek hiánya pedig eredményezi nálunk magyaroknál azt, hogy minden egyes ciklusváltás földindulásszerű megrázkódtatás legyen az itt élők jelentős részének. Itt nem épülnek egymásra a kormányzati tapasztalatok, mert lebontásuk a választási győzelem másnapján már megindul, Isten és az aktuális kormánypárt legnagyobb dicsőségére. Itt nem folytatódnak gazdasági folyamatok, mert kudarc lenne az új kormánynak bevallani, hogy elődje bármit is jól tett. Itt nem fejlődhet a közoktatás, mert négyévente (vagy nyolc) az aktuális ideológiai nevelés színterévé aljasítják le azt. Itt nem szabad kórházba kerülni, mert megtapasztalhatjuk, hogy menyire nem működik egy rendszer, amihez ilyen gyakran hozzányúlnak. Sorolhatnám hosszan, de felesleges, aki itt él tudja miről írok.
Ezért hát kedves, jelenleg regnáló hatalom, azt javaslom, kezdjenek el másképp gondolkodni közös hazánk felől, hogy az olyanok számára is élhető legyen, akik nem vesznek részt a hatalom gyakorlásában! Szakítsanak az eddigi gyakorlattal, mondjuk homlokegyenest!
Hozzászólások
A kevésbé iskolázott annyira buta, hogy elhiszi a legnagyobb hazugságokat is, tehát kénytelen jobban fényezni az eredményeket a kormány, különben érvényesül az a baloldali taktika, hogy rágalmazz bátran, valami úgyis mindig megmarad.Én sem hiszem el, hogy nagy a siker, de azt látom, hogy kevésbé olyan rossz, mint a Gyurcsány-Bajnai féle volt, vagy amilyen a Mesterházy miniszterelnök lenne.Annyira súlytalan, hogy leírni sem szabadna, hogy m.-elnök-jelölt.Akárcsak a Jobbik, amikor fennen hirdeti, hogy a miniszterelnök-jelöltjük: Vona Gábor. Micsoda kalamajka lenne rövid időn belül!Mintha a "PISAI FERDE-TORNYOT" AZONNAL HELYRE RÁNTANÁ VALAKI. Ez lenne a Vona Gábor-i változat.
Az kevés, hogy jó a megjelenés,láts zólagos a határozottság, és én vagyok a nagyobbik ellenzéki párt vezetője.
Vagy tudok úgy populista lenni, hogy jön utánam az ifjúság jelentős része. Ez a kiegyensúlyozot t nemzet-vezetéshez kevés!
A kevésbé rosszra, a jobban rátermettre, a karizmatikusra, akinek van víziója a jövőről, az ország irányításáról.
Csak olyanra szavazok, akiben jobban megbízom.
Nem hibátlan -ki az?-, de kevésbé kártékony.
Lassan mennek a dolgok, pedig néha épp az ellenkezőjét kiáltjuk, de legalább nem süllyedő, hanem -lassan ugyan-, de emelkedő.
Nem annyira nyilvánvalóan hazug, mint némely másik, bár kétségtelen, hogy annyira sem jó, mint amilyennek beállítja magát, de a politika -sajnos- már csak ilyen.
Vigyázni vele, mert bepiszkít!
Nyilván emiatt is maradnak távolt tőle az igazán rátermettek, de választani csak a meglévőből, aki vállalja, lehet, tehát ez van, lehet nekik segíteni, tanácsot adni, csak egyet nem lehet, a nyilvánvalóan alkalmatlanra szavazni.
Az balgaság!
Nemzeti.