Sajnos tízmilliós a tervelmaradás

2013. november 20. szerda, 14:28 Közélet
PDF
Mindössze májusban, valamint októberben sikerült teljesíteniük tervüket a dolgozóknak, illetve a vezetőknek. December végére az elmaradás elérheti a 10 millió forintot is, a Pécsi Porcelángyárban. Ami – akárhonnan is nézzük – de rengeteg. Még akkor is, ha fontos hozzátenni, nem a mostani, Zsolnay névvel jelzett cégről, hanem annak elődjéről van szó, méghozzá éppen öt évtizeddel ez előttről. De a dolgok akkor sem mentek úgy, mint a karikacsapás, pontosabban a mosdókészítés (a kép illusztráció, ilyet Pécsett nem készítettek).

A Pécsi Porcelángyár (a Zsolnay nevet a korabeli tudósítások szakszerűen, de kínosan kerülték), szinte a saját csapdájának lett a fogja. A feljegyzések szerint, még 1962-ben felmérték az országos készleteket. Azon termékek közül, amit az amúgy híres gyár előállítani tudott volna, éppen nem volt reális igény. Ilyenkor, egy okos kapitalista – állítólag – kirúgja, legfeljebb elbocsátja a dolgozókat. Itt azonban ez nem tűnt járható útnak, ezért aztán külföldi megrendelések után néztek. Ennél haladóbb irányzat a világon nem lett volna, ha okosan teszik.

De érthetetlen módon sem prototípusuk nem volt a termeléshez, sem megfelelő szakképzettségük (nem lehet kinyomozni, hová, mit szerettek volna eladni). Ebbe kissé beletört a bicskájuk, miközben „beestek” a váratlan hazai megrendelések. Amik a teljes kapacitásukat lekötötte volna, például ipari szigetelőkből, porcelánokból. Mert a korábbi előrejelzések nem voltak helytállóak. Legalábbis ez derült ki 1963 elején.

Ekkor, kettős présbe kerültek, a belföldi, meg a külhoni megrendelések nyomása alatt képtelenek voltak megfelelően teljesíteni. Ezeket a gondokat még tetézték a gázellátási problémák is, ebből lett aztán a tízmilliós tervelmaradás. Amiről nem pontosan érthető, gazdaságilag mit is jelent. Mert a tervezettől ugyan el lehet csúszni, ám az nem zárja ki a korábbi pénzügyi csúcsok megdöntését.

Azért azt tegyük hozzá csendben, a körkemencében kiégetett híradástechnikai alkatrészek esetében 60-70 százalék volt a selejt. Ami bármilyen iparágban egyenlő a felfoghatatlannal, az értelmezhetetlennel, a működési képtelenséggel. De legalább volt miből faragni a szakembereknek. Ám ebben a termékcsoportban szintén áttértek az elektromos égetésre, a Szovjetunióban alkalmazott módszerek alapján. Minek következtében 3-4 százalékra esett vissza a kidobásra ítélt portékák számaránya. Így teltek a napok felénk, 1963. október 20-a környékén.

A hozzászólásokat lezártuk. Nem küldhet több hozzászólást.

Hirdetés
Hirdetés