A legnagyobb helyi irodalmárok, többek között Weöres Sándor, Csorba GyÅ‘zÅ‘, Tüskés Tibor, Bertók László is ezer szállal kötÅ‘dött, kötÅ‘dik, az 2013-tól Csorba GyÅ‘zÅ‘ Könyvtár néven ismert közművelÅ‘dési intézményhez. De sokan, mások is tiszteletüket tették 2013. november 28-án, a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont különtermében (képünk a helyszÃnen készült). Ahol az intézmény megalapÃtásának hetvenedik évfordulója alakalmából tartottak ünnepi találkozót.
A siklósi Dolce Hegedűegyüttes szÃnvonalas muzsikája vezette fel a csütörtök délutáni eseményeket. Utána Nagy Csaba, Pécs Megyei Jogú Város alpolgármestere lépett a mikrofon elé, méltatva a könyvtár kimagaslóan fontos feladatát, egyben ismertetve rövid történetét.
A mostani igazgatónÅ‘, dr. Szabolcsiné Orosz Hajnalka szintén köszöntötte azokat, akik zsúfolásig töltötték meg azt a termet, amit kijelöltek a fontos rendezvény szÃnhelyéül. Egyperces néma fÅ‘hajtással tisztelegtek azok elÅ‘tt is, akik egykoron itt, illetve másik épületekben dolgoztak a nemes ügy érdekében, de már csak az égi könyvtárak olvasótermeiben üldögélnek, beszélgetnek a dicsÅ‘ múltról.
Hegedűszó mellett indult a rendezvény, méghozzá hibátlanul
Felcsendült Weöres Sándor hangja is egy arcÃv felvételrÅ‘l, aki bevallotta – még utólag is komoly derűt keltve –, hogy ugyan az irányÃtás rá tartozott volna, de inkább az irodalom ügyes-bajos dolgaival volt elfoglalva, mint más egyébbel. Szerencsére unokahúga, egyben kolléganÅ‘je, Blaskovich Hanna legalább lelkesen bejárt az Apáca utca 8 szám alatti könyvtárba. Oda, ahonnan az egész ügy elindult dicsÅ‘ útjára, bár sem mennyiségében, sem minÅ‘ségében nem volt összevethetÅ‘ a mai lehetÅ‘ségekkel.
A remek hangulatot csak javÃtotta, amikor Stubendek Katalin szÃnésznÅ‘, Götz Attila szÃnművész társaságában, fontos szemelvényeket olvasott fel a könyvtár históriájából, hangjátéki formátumban. Miközben a kivetÃtÅ‘n réges-régen elfeledettnek hitt képek mutatták be az elsÅ‘ lépéseket, majd minden fontos momentumot, személyt, akinek köze volt a fontos történésekhez. Eközben egyesek már felismerték egykori vezetÅ‘iket is, akikkel közösen dolgoztak, évtizedekkel korábban.
Végül, az eseményre megjelent könyvek elsÅ‘ számozott példányait az egykori vezetÅ‘k vehették át, nagy tapsok közepette. Aztán persze jutott belÅ‘le minden kÃváncsi személynek Abban a reményben, hogy még legalább újabb 70 év szellemi erÅ‘ mindenképpen van a falak között. Â