Tatarozás, lehetetlen munkamódszerekkel

2014. február 24. hétfő, 09:17 Közélet
PDF
A rendes, tisztességes iparos mindig nagy kincsnek számított. Egy tatarozás a háziasszonyoknak felér egy lelki csapással. Hiszen a por, építési hulladék, téglamaradék (képünkön egy hézagos falrészlet látható) alkalmas az idegek borzolására. Főleg akkor, ha elsőre nem is sikerül mindig minőségi munkát végezniük a munkásoknak.




De mindez nem éppen napjaink gondja, hiszen nem volt ez másképpen már ötven évvel ezelőtt sem Pécsett. Pontosabban, nyilván az ország más területein szintén akadtak komoly gondok az ilyen munkálatokkal, ám mi maradjunk inkább a baranyai megyeszékhelyen! Ahol rossz, de legalább tarka volt az összkép.

A munkaminőséggel, illetve a határidők be nem tartásával kezdődtek minden ilyen esetben a problémák. A korabeli sajtóorgánumok beszámolói szerint a szakértelemmel, illetve az időbeli vállalásokkal is rengeteg gond akadt.

Ennek sajnos „ékes” példája volt az az eset, amikor a belvárosban, a Sallai Imre (ma Ferencesek) utcájában, annak is 12-es száma alatt történt. Ahol egy asszony döbbenten vette észre, hogy a nemrég vakolt mennyezet a konyhában egyszerűen leszakadt. Mintegy 2,5 mázsányi súlyról volt szó, amik 5 kilogrammos darabokban hullottak alá. Szerencsére személyi sérülés nem történt.

Kivizsgálták az ügyet. Ami után megállapították, nem a legutóbbi munkálatokat végezték el a kőművesek hitvány módon. Hanem egy korábbi felújítás bűne miatt történt a baleset. Vagyis – bár ezt így nem jelentették ki –, de ráhordták a cementet egy gyatra, gyenge felületre, Aztán omlott minden, régi, új, együtt.

A szomszéd házban, a 14-esben már befejeződött az építkezés, bár ennek ellentmondó módon az még nem volt kész. Elmaradt egy korlát felszerelése, egyes ajtókat nem üvegezték be, két szobát pedig elfelejtettek leparkettázni. Az végkép érthetetlen, milyen okból nem került a faborítás a betonra, de ezt hagyjuk is!

A lelkes riporter ugyanis belebotlott egy brigádba, amelyik folyamatosan más-más helyszínen végezte a feladatokat. Ennek egyszerű volt a magyarázata. Valahol örökké anyaghiány adódott, akkor zarándokoltak tovább. A szervezetlenség viszont legalább magas szintűnek volt titulálható.

Az egyik romos épületrésznél a kivitelező javasolta a bontást. A tervező inkább az aládúcolást támogatta, a műemlékvédelem meg elutasította a rombolást. De a felújításhoz meg nem volt meg a szükséges pénzmennyiség.

Szerencsére ez már a múlt, vélhetően ehhez hasonló, amúgy banális dolgok már nem történhetnek meg. Aki az ellenkezőjét terjeszti, az huncut, de inkább gonosz, rosszindulatú lelkülettel megvert ember.

A hozzászólásokat lezártuk. Nem küldhet több hozzászólást.

Kiemelt partnereink

Hirdetés
Hirdetés