Halfarkast fogtak a pellérdi halászok
2014. december 03. szerda, 16:52
Közélet
Nem biológiai csodáról, még csak becsapásról sincsen szó! Pedig a címben idézett állatnév kissé gyanakvásra adhat okot. Ennek ellenére a halfarkas (képünkön remélhetőleg egy ilyen látható) egy létező madárfaj. Igaz, nem felénk honos, de éppen ötven évvel ezelőtt, a Pécshez közeli pellérdi halastó partján sikerült egy hasonló szárnyast elfogni. Végül a ritkaság a mecseki állatkert lakójává vált. Hosszú, de ismeretlen útja itt fejeződött be.
Az 1964-es évben, december elején ornitológiai érdekességnek lehettek tanúi a halászok. Egy felénk ritka, szinte ismeretlen madár került előbb a szemük elé, aztán a kezükbe is. A sirályok családjába tartozó állat állítólag csak az Északi-sark környékén él – szólt az akkori híradás. De ha befagy a Jeges-tenger, akkor képes rajta átkelni. Ma már kibogozhatatlan, miképpen keveredett ide a kalandvágyó példány. De elejtése külön történet.A halászok éves, téli munkájukat végezték, amikor a magányos halfarkas leszállt a parton. Ott sok-sok hal várta a sorsát, de semmiképpen sem az északi fosztogatót. A váratlanul feltűnt egyed rávetette magát a hatalmas zsákmányra, amitől szinte megrészegült.
Az elzavarásra tett mozdulatok sem szegték a kedvét a csőrösnek, amelyik úgy falatozott, mintha más gondja sem lenne. Gyanútlanul hagyta magát befogni. Baja nem esett, de a szabadsága elveszett. Mert a mezőgazdasági munkások felvették a kapcsolatot a baranyai megyeszékhelyen működő állatkerttel. Ahol befogadták a távoli vendéget, méghozzá örökre.
A halfarkas a nevét az erőszakossága miatt kapta. Hiszen olyan fajta, amelyik a más fajtájához hasonlótól is elragadja a halat. Addig űzi, hajtja az eleséget, kínozza érte az ellenfelét, amíg a másik ki nem engedi az áldozatát a szorításából.
Amúgy, a leírások szerint nagyságában a varjúhoz hasonlít a madár, erős, kampós csőrű, vékony, hosszú szárnyú élőlényről.
A rabosított kétlábú későbbi sorsa nem ismert, de elképzelhető, hogy a nagy nyári melegben annyira nem érezte magát jól. Ami akár a pusztulásához is vezethetett, de erről tényleg semmit sem nem tudunk közölni. Sőt az utánpótlásról sem rendelkezünk információkkal, vagyis egyszeri „csodáról” lehetett szó.
Archívum
