Kultúrában utazunk

Fazil Say saját művével lepte meg a közönséget, így bizonyítva be ismét, hogy a komponálás sem áll távol tőle. A virtuóz zongoratechnikát igénylő darab csodálatos és keleties hangzása betöltötte a PTE ÁOK aulát és a mű végén egyértelművé vált, a művész belopta a helyi közönség szívébe magát. A dübörgő taps nem maradt el, és a ráadások sem, amellyel a zongorista ismét új területre kalandozott, remek jazz improvizációkat hallhattunk tőle. Nem szokatlan a műfaj számára, hiszen Montreux-i fesztiválon többször megfordult már, ott is nagy sikert aratva.

Fazil Say gyakran fellép a New York-i és izraeli Filharmonikusokkal, a Concertgebouw zenekarávalk, a BBC Filharmonikusokkal, a Francia Nemzeti Zenekarral és más vezető zenekarokkal az egész a világon. 

A művész, amint  azt írtuk "otthon van",  zeneszerzőként is. A kilencvenes évek elején írta „Versenymű zongorára és hegedűre”, majd öt évvel később második zongoraversenyét "Selyemút" címmel. Nazim című oratóriumát először Ankarában mutatták be 2001-ben, majd ezt hamarosan több kompozíció követte, köztük a harmadik zongoraverseny, a "Requiem for Metin Altiok" oratórium és a negyedik zongoraverseny. Öt évvel ezelőtt írta első filmzenéjét is, amelyet további kísérőzenék követtek török és a japán filmekhez.

A művész számos felvételt készített:, melyek közül kiemelkedik Gershwin Rhapsody in Blue-ja a New York-i Filharmonikusokkal és Kurt Masur-ral, a Bach-szólókoncert, és Sztravinszkij Tavaszi áldozatának négykezes átirata, amelyben Say maga játssza mindkét szólamot.  Ez a felvétel számos nemzetközi díjat hozott neki, köztük a 2001-es EchoPreis Klassik-ot és a német zenekritikusok „Az év legjobb felvétele” díját.  A francia Naiv céggel készült első felvételét teljes mértékben a saját zenéjének szentelte, a másodikon három Mozart concerto-t játszik a Howard Griffith által vezényelt Zürich-ii Kamarazenekarral. A Beethoven zongoraszonátáit tartalmazó CD-t 2005-ben adták ki, majd két évvel később egy újabbat, ezúttal válogatott Haydn szonátákkal. A következő évben nevezte ki az Európai Unió Fazil Say-t a közötti kultúrák közötti párbeszéd nagykövetének.

Talán a készülő és egyre jobban alakot öltő új koncertterem látványa tesz türelmetlenné, de le kell írnom és meg kell jegyeznem, az öreg aulát kinőtte a zenekar, személy szerint alig várom, hogy az új helyen hallgathassam a zenekart, mivel az akusztika itt nem az igazi. Addig azonban a régi helyen várjuk a tegnapihoz hasonló, világhírű művészek szereplését itt Pécsett.