Segítség, komolyzene…!
Bereczki Lajos
Zene
Szombat este a Pannon Filharmonikusok a romantika egyik kiemelkedő komolyzenei alkotójának Brahms-nak mutatták be II. D-dúr szimfóniáját. Az Apáczai Nevelési Központ Színháztermében egészen kicsik és felnőttek gyűltek össze, hogy meghallgassák a mű részleteit, hozzáértők megjegyzéseivel és nem kevés humorral fűszerezve. A családi hangversenyen az élményen kívül még Mecsextrém Park belépőkkel is gazdagodhattak az odafigyelő zenebarát lurkók.Tekintse meg írásunk végén az eseményen készült fotóinkat!
Szülők, nagyszülők, unokák és gyermekek foglaltak helyet a nézőtéren, amely rendhagyó módon a zenekar széksoraival szinte egybefolyt. Oly annyira, hogy egyes érdeklődő gyerekek még a zenekar tagjai mellett is helyet foglalhattak. Így aztán emberközelből élvezhették a művet és láthatták az előadókat munka közben.
A koncert kezdete előtt a közönség még "csordogál" a színházterembe, (csakúgy, mint odakint az eső) egy szimpatikus házaspárt szólítok meg, akik egy tízéves-forma fiúval foglalnak éppen helyet a nézőtéren.
- Mióta járnak erre a rendhagyó koncertsorozatra – kérdezem először az anyukát.
- Három éve látogatjuk a Segítség komolyzene sorozatot, a most éppen távollévő két másik gyermekünkkel együtt. Nagyon élvezzük a darabokhoz kapcsolódó történeteket, magyarázatokat és zenei rejtvényeket – válaszol Siptár Miklósné.
- A család legkisebb tagjához Bencéhez fordulok – te játszol valamilyen hangszeren?
- Dobolok a pécsi Liszt Ferenc Zeneiskolában, Balogh Jenő bácsihoz járok, hat éves korom óta, vagyis négy éve.
- Szóval akkor ez egy igazi zeneszerető és zenész család – kérdezem az apukát, Siptár Miklóst.
- Valóban, a feleségem hegedűn játszik, én szintén dobolok, mint Bence és a másik két gyermekünk is játszik hangszeren, szoktunk családi muzsikát játszani, szóval az életünk része a zene. A nagyobbik gyermekünk a Dutar zenekar tagja, a mellettem ülő fiam pedig a dobon kívül népdalénekléssel is foglalkozik, valamint a Mecsek Táncegyüttesben tanul népi táncot.
Mit mondhatna a riporter ilyenkor, több száz néző közül jobbat nem is találhattam volna ennél a családnál, hiszen ennél zeneszeretőbb és muzikálisabb família kevés lehet a teremben.
Lassan elhalkul a terem, megérkeznek a zenekar tagjai és a két közreműködő, Bujtor Balázs koncertmester és László Csaba színművész. Mindketten elemükbe vannak, nagyon jó humorral ötvözik az ismeretterjesztést, játszanak szóval és a zene eszközeivel. A nem túlságosan nehéz, de odafigyelést igénylő kérdésekre érkeznek is a jó válaszok a gyerekektől, melynek jutalma a fent említett élménypark belépő jegye. A műsor ettől függetlenül is izgalmas, fordulatos, rengeteget tanulhat belőle kicsi és nagy egyaránt. Ez már csak azért is szép teljesítmény, mert a zenekarnak ez a harmadik fellépése egy héten belül. A szimfónia egyébként részleteiben hangzik el, amihez Vass András karnagy is hozzáteszi a maga értelmezését, véleményét és még kulisszatitkokat is elárul róla a közönségnek.
Végig lebilincselő a két részletben előadott produkció, ezért nem is látni unatkozó gyermekarcokat. A szombat esti koncert a sorozat utolsó darabja volt ebben az évadban, de aggodalomra semmi ok, folytatódik mindez szeptembertől új epizódokkal!
A koncert kezdete előtt a közönség még "csordogál" a színházterembe, (csakúgy, mint odakint az eső) egy szimpatikus házaspárt szólítok meg, akik egy tízéves-forma fiúval foglalnak éppen helyet a nézőtéren.
- Mióta járnak erre a rendhagyó koncertsorozatra – kérdezem először az anyukát.
- Három éve látogatjuk a Segítség komolyzene sorozatot, a most éppen távollévő két másik gyermekünkkel együtt. Nagyon élvezzük a darabokhoz kapcsolódó történeteket, magyarázatokat és zenei rejtvényeket – válaszol Siptár Miklósné.
- A család legkisebb tagjához Bencéhez fordulok – te játszol valamilyen hangszeren?
- Dobolok a pécsi Liszt Ferenc Zeneiskolában, Balogh Jenő bácsihoz járok, hat éves korom óta, vagyis négy éve.
- Szóval akkor ez egy igazi zeneszerető és zenész család – kérdezem az apukát, Siptár Miklóst.
- Valóban, a feleségem hegedűn játszik, én szintén dobolok, mint Bence és a másik két gyermekünk is játszik hangszeren, szoktunk családi muzsikát játszani, szóval az életünk része a zene. A nagyobbik gyermekünk a Dutar zenekar tagja, a mellettem ülő fiam pedig a dobon kívül népdalénekléssel is foglalkozik, valamint a Mecsek Táncegyüttesben tanul népi táncot.
Mit mondhatna a riporter ilyenkor, több száz néző közül jobbat nem is találhattam volna ennél a családnál, hiszen ennél zeneszeretőbb és muzikálisabb família kevés lehet a teremben.
Lassan elhalkul a terem, megérkeznek a zenekar tagjai és a két közreműködő, Bujtor Balázs koncertmester és László Csaba színművész. Mindketten elemükbe vannak, nagyon jó humorral ötvözik az ismeretterjesztést, játszanak szóval és a zene eszközeivel. A nem túlságosan nehéz, de odafigyelést igénylő kérdésekre érkeznek is a jó válaszok a gyerekektől, melynek jutalma a fent említett élménypark belépő jegye. A műsor ettől függetlenül is izgalmas, fordulatos, rengeteget tanulhat belőle kicsi és nagy egyaránt. Ez már csak azért is szép teljesítmény, mert a zenekarnak ez a harmadik fellépése egy héten belül. A szimfónia egyébként részleteiben hangzik el, amihez Vass András karnagy is hozzáteszi a maga értelmezését, véleményét és még kulisszatitkokat is elárul róla a közönségnek.
Végig lebilincselő a két részletben előadott produkció, ezért nem is látni unatkozó gyermekarcokat. A szombat esti koncert a sorozat utolsó darabja volt ebben az évadban, de aggodalomra semmi ok, folytatódik mindez szeptembertől új epizódokkal!
Archívum
Hozzászólások